7.-8.-9. Fejezet

 

Hetedik fejezet

NESSA

Fordította: Rin

Kedves Baszódj Meg!

Komolyan? Ceruza Cerka? Küldjek neked egy farokképet, hogy bebizonyítsam, mekkorát tévedsz? Ígérem, hogy a farkamról nem az fog eszedbe jutni, hogy kicsi.

Ha kicsi lenne, nem tudnám sikításra bírni a nőket, ahogy mindig teszem. Azt hiszed a sértegetésemmel kárt okozol az egómnak?

Mert nem okozol. Semmi kétségem nincs afelől, hogy ha beadnád a derekad és elfogadnád az ajánlatomat, már perceken belül lihegnél. Nincs szükségem a Google segítségére, mert már így is túlképzett vagyok.

Szívás lehet tudni, hogy még soha, egyetlen egy férfi sem érte el nálad, hogy sikoltozz, és még többért könyörögj. Ez annyira elkeserítő lehet neked. Lehet azért jutott eszedbe a Ceruza Cerka név, mert csak ilyet tapasztaltál, nem pedig lenyűgöző farkakat.

A lakásodból jövő zajok hiánya már elkezdett aggasztani. Még akkor is, ha nincs egy férfi sem, aki kielégítene, akkor is tudok ajánlani neked egy jó vibrátort, ami kisegíthet. Még egy elemmel működő faroknak is elégnek kell lennie, hogy felsikíts tőle.

Eddig azt hittem a lakásod üres. Egyáltalán vannak neked barátaid? Még csak nem is hallottam senkinek a hangját, még a TV-t sem.

Várj… te csak ülsz és hallgatod, ahogy szexelek?

Nincs semmi más szórakozásod az életben?

Lehet, hogy csatlakoznod kellene egy szingli csoporthoz. Találj néhány kétségbeesett lúzert, akik bárkivel randiznának.

Sok szerencsét, hogy találj valakit.

Üdvözlettel,

Nagy és Lenyűgöző – A saját nevemet írom, mivel te egyáltalán nem ismered az igazságot.

Nevetés robban ki belőlem. Imádom. Pont erre van most szükségem.

Harmadszor is újra elolvasom a levelet, mielőtt az éjjeliszekrényemre teszem, és valóban készen állok kimozdulni itthonról.

– Remélem, az a pöcsfej fentről nem okoz neked több problémát.

Nolan velem szemben ül a Kennedy Sörözője egyik bokszában, és rám bámul. Esküszöm, hogy ez az egyetlen hely, ahova járunk.

Amióta Demi itt dolgozik, mi a bárpultnál lógunk, amíg nem végez. Nolannel ide járunk vacsizni és beszélgetni Demivel, amikor neki szünete van. Néha foglalunk egy asztalt, de a legtöbbször a bárpultnál ülünk.

– Már nem, jól vagyok.

– Beszélhetek vele, hogy helyre tegyem, ha még több gondot okozna neked.

– Nem, már elintéztem. – Büszke vigyorral, keresztbe teszem a karom a mellkasom előtt.

– Ó, a picsába, ismerem ezt az arckifejezést. Mit csináltál? – jelenik meg Demi az asztalunknál.

Int Nolannek, hogy csússzon arrébb, amikor az nem teszi, csak a szemét forgatja.

– Lehet, hogy írtam választ a leveleire.

– Hogy mit csináltál? – Nolan tágra nyílt szemmel bámul rám. – Azt hittem, hogy végeztél vele.

– Ez… – motyogja Demi az orra alatt.

Megpaskolja Nolan arcát, amíg a férfi arrébb nem ül, hogy ő is leülhessen. Amint leül, a férfi átkarolja a vállát és magához húzza.

– Végeztem…, de valahogy szeretek vele szórakozni – vonom meg a vállam, ördögi mosollyal az arcomon.

– Ó, imádom, amikor ez a Nessa előjön játszani – tapsikol Demi.

– Én nem – nyögi Nolan. – Valahányszor előjön ez az oldalad, valahogy mindig bajba kerülök! És legtöbbször még csak nem is vagyok benne! Egyáltalán, hogy történhet ez meg? Emlékszel, amikor az a lány kövérnek nevezett téged az általános iskolában?

– Junie Hogan.

Demi és én is bólogatunk, miközben lassan ostoba vigyor terül szét az arcunkon.

– Levágtad a haját! Mintha skalpja lenne. És én vagyok az, aki bajba került, mert meg kellett volna akadályoznom, hogy ingereljen téged – fonja keresztbe a mellkasán Nolan a karját.

– És miért nem tetted meg? – vonja kérdőre Demi felhúzott szemöldökkel.

– Mert ti ketten nem szóltatok, hogy ez történik! Hogyan kellett volna segítenem és megvédeni titeket, ha nem tudom, hogy mi történik!

Arcát elönti a vörösség, orrlyukai kitágulnak, mellkasa zihál.

– Tudnom kell, mi folyik itt, hogy segíthessek, Nessa – suttogja megtört hangon.

– Nolie, nincs szükségem segítségre. – A keze után nyúlok, összefonva az ujjainkat, ahogy gyerekkorunkban tettük. – Már felnőtt nő vagyok, meg tudom vívni a saját csatáimat.

– Tudom, hogy képes vagy rá, de én vagyok a legjobb barátod...

– Nem, nem vagy az. Ez a pozíció az enyém. – Demi pimasz pillantást lövell Nolanre, amin felnevetek.

– Én vagyok a legjobb barátod, akinek farka van. – Kérdő pillantással néz Demire, ő pedig int, ezzel engedélyt adva neki, hogy viselhesse ezt a címet. – Tudom, hogy meg tudod vívni a saját csatáidat, de nem akarom, hogy ezt tedd. Mindig is hárman voltunk a világ ellen, ne változtass ezen most.

– Mi, a világ ellen – megszorítom a kezét, mielőtt elengedném.

Csendben eszegetjük a vacsoránkat és hosszú percek múlnak el, mire bármelyikünk is megtörné a csendet.

– Szóval, elkezdtem randizni egy sráccal... – Demi hangja alig hallatszik a bár zaján át.

– Elnézést... azt mondtad, hogy randizol? – csap rá az asztalra Nolan, amitől minden megremeg.

– Igen, randizom, Nolan – forgatja a szemét Demi. – Mindegy... szóval nagyon édes.

– Mióta randiztok?

– Nem is tudom, talán három vagy hat hónapja?

– És csak most mondod el nekünk? Mi lett volna, ha ő a baltás gyilkos?

– Hát, ha az lenne, legalább nem kellene ezzel foglalkoznom... mert akkor már halott lennék – forgatja a szemét Nolanre, miközben tartja az unott arckifejezését.

– Mi van, ha arra vár, hogy beleszeress, aztán majd láncra ver egy börtönben és elszórakozik veled!

A keze csapkodott a levegőben. Néha annyira fel tudja húzni magát.

– Ha jó a szex, nem fogok valószínűleg panaszkodni... amíg kifizeti a számláimat – mutat Nolanre a mutató ujjával. – Ha nem fizeti ki a számláimat, akkor egy cseppet sem tetszik ez az üzlet.

– Dempsey! Mi bajod van?

– Ó, a picsába. Épp most kezdett a teljes neveden hívni – motyogom az orrom alatt.

– Biztos nagyon dühös lehet... mit csináljunk? – Demi tágra nyílt szemeivel nézi Nolan dühét.

– Mindketten tisztában vagytok vele, hogy hallak titeket, ugye? – fúj mérgesen, és keresztbe fonja a karját a mellkasán.

– Nézd az orrlyukait... biztos vagyok benne, hogy látom az agyát, annyira kitágultak – billentem előre a fejem, miközben próbálom megnézni, hogy igazam van-e.

– Szerinted, az arca lehet ennél még vörösebb? Úgy értem, mostanra egy paradicsom is sápadtnak tűnne mellette – motyogja Demi.

– Mindkettőtöket utálom. Végeztem, elmegyek. Jó szórakozást a meggyilkolásodhoz. Nem fogok elmenni a temetésetekre – lökdösi Demit, miközben megpróbál kijutni a fülkéből, de a lány nem hajlandó megmozdulni.

– Gyerünk, D, mozogj már!

– Nem! – kihangsúlyozza az ,,m’’ betűt, és egy sült krumplit nyom a szájába.

– Demi, el akarok menni.

– Mehetsz... – a lány az órájára pillant –, majd öt perc múlva, amikor vége lesz a szünetemnek.

– Dempsey – morogja, ahogy egyre dühösebbnek tűnik, mint valaha.

– Nyugi, Nolie. Ha minden egyes nap bejössz ide és kínzol engem, akkor... kibírsz még öt percet,ha úgy akarom.

Nolan sóhajt egyet, és elfordítja rólunk a tekintetét. Egy perc után, amikor nem reagáltunk, vagy nem engedtünk annak, amit akart, elővette a telefonját a zsebéből és elkezdte megnézni az e-mailjeit. Tudom, hogy munkahelyi e-mailekről van szó, a fintorgások, humortalan kuncogások és szemrehányások száma alapján, amiket a készülékre vet.

Az unokatestvérem okos ember. Ezt az információt soha nem osztanám meg vele, de egész életemben tisztában voltam vele. De gyakorlatilag lehetetlenné is teszi, hogy vele dolgozzak. Mindig azt hiszi, hogy neki van igaza, és legtöbbször igaza is van, ami a másik embert dühíti.

Most számítógépes programozó, a legjobb a cégénél. Azt hiszem az egyetlen ok, amiért nem adnak neki vezetői pozíciót, az az, hogy tudják, hogy átvenné a cég irányítását és megállíthatatlanná válna. Az ember kegyetlen, ha munkáról van szó.

Demi és én a szünet hátralévő részében a butikról beszélgetünk, próbáljuk kitölteni a csendet, hogy a dolgok kevésbé legyenek kínosak közte és Nolan között. Tudom, hogy csak azért mesélt nekünk a barátjáról, hogy Nolan ne foglalkozzon a segg szomszédommal. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a barátja egyáltalán létezik.

– Rendben, vissza kell mennem. Nolie, szeretlek. Mindig is szerettelek – mondja suttogva. Közelebb hajol, hogy arcon csókolja, pontosan abban a pillanatban, amikor ő megfordul, hogy ránézzen.

Tátott szájjal bámulom, ahogy Demi szájon csókolja. Ők mindketten szétrepülnek, tágra nyílt szemek és rémület tölti ki a vonásaikat. Megdermednek néhány hosszú másodpercig, mielőtt Demi kirohan a fülkéből és visszamegy a munkájához.

Többször is átpillant a válla fölött és három különböző vendégnek is nekimegy.

Amikor odaér a pulthoz, esküszöm, hogy látom, ahogy remeg a keze. Színlelhetnek, amennyit akarnak, de Nolan és Demi végül úgyis meg fogják tenni. Végül egymás mellett kötnek ki. Efelől semmi kétségem.

 

Nyolcadik fejezet
Titan

Fordította: Dandelion

Ma van az első napunk egy új munkaterületen. Egy előkelő butikban, a lakásomtól lejjebb az utcában. Ezerszer elsétáltam már az üzlet előtt, de még sosem jártam bent. Az elegáns, nem egészen az, amit keresek, amikor ruhát vásárolok. Bármi, amit munkába veszek fel, néhány óra alatt tönkremegy, és nem kell száz dollárt költenem egy ingre, a szabadnapjaimra.

– Egy második emelettel bővítjük az épületet. Ennek egynegyede raktár lesz, a többi az üzlet része. A vásárlók itt lesznek fent, amikor elkészül. Egy csomó lebegő polcot kell építenünk a falak mentén, és annyi természetes fényre lesz szükségük, amennyit csak adni tudunk – magyarázza Blake, miközben az üzlet bejárata előtt állunk.

– Rendben, azt akarom srácok, hogy kezdjétek el lebontani a tetőt, és lássunk hozzá. A hét végére szeretnénk, ha elkészülne a második emelet ácsszerkezete, és a falakra is felkerülne a rétegelt lemez. Jövő héten megcsináljuk a tetőt és az épület külsejét. Állítólag nagy hóvihar vár ránk, azt akarom, hogy a külső részek még azelőtt elkészüljenek, mielőtt bekövetkezik – szólok az embereimhez, és mindannyian bólogatnak, mielőtt munkához látnak.

Ez az első munkám, mint csapatvezető, és nem fogom elrontani.

– Ó, az én kisfiam felnő! – Blake letöröl egy hamis könnycseppet. – Emlékszel, amikor még kis szaros voltál, aki nem tudta hogyan kell simára vakolni, és minden nap meg kellett dorgáljalak? Nézz most magadra! A saját csapatodat vezeted. Úgy érzem magam, mint egy büszke apa.

– Befejezted? Szeretnék beszélni a butik vezetőjével, mielőtt kiakad a zaj miatt. A felújítás alatt is nyitva maradnak, igaz?

– A tulajdonos azt mondta, hogy bezárhatnak, ha akarjuk, de inkább nyitva maradnának, ha biztonságos.

– Rendben, akkor tájékoztatom őket. Bármi más, amiről tudnom kéne, mielőtt odamegyek?

– Ne flörtölj a főnökkel! – élcelődve néz rám.

– Nem fogok flörtölni a főnökkel – dohogok szemeimet forgatva.

– Most ezt mondod..., de csak várj.

– Meg fogom mondani Kennedynek.

– Menj! Kennedy ismeri, és megmondaná, hogy jó csaj. Kennedyt nem fenyegetik más nők. Mikor legközelebb találkoztok, kérdezd meg Zoey-ról – kuncogva sarkon fordul, és elsétál.

Belökve az üzlet ajtaját körülnézek, és próbálom megkeresni, hol van az üzletvezető. Általában lakóingatlanokon dolgozunk, de időnként dolgozunk üzletekben is.

– Segíthetek? – kérdezi egy női hang mögülem.

Megpördülök, hogy szembenézzek vele, a tekintetem az előttem álló gyönyörű nőt fürkészi. Filigrán testalkatát elegáns fekete ruha takarja. Körülöleli testének íveit, megmutatva karcsú, atletikus alakját. A haja világos rózsaszínűre festett, ami szinte tökéletesen illik a rúzsához. Nagy mogyoróbarna szemei rám merednek, várva, hogy válaszoljak.

– Ó, igen. A Kasey Constructiontól jöttem. Én felelek a bolt második szintjének építéséért.

– Nem vettem észre, hogy már elkezdték volna. – Összeráncolja a homlokát. – Be kell zárnom a boltot?

– Nem, nem, semmi ilyesmi. Csak azt akartam, hogy tudj róla, hogy hamarosan nagy lesz a zaj. Leszedjük a tetőt, és elkezdjük ácsolni a második emeletet. Te vagy a tulajdonos?

– Nem én vagyok, de valószínűleg sosem fogsz találkozni vele. Ritkán jelenik meg. De én vagyok a főnök.

– Tökéletes. Mindenről tájékoztatni foglak, és hagyom, hogy a főnököm foglalkozzon a tulajdonossal. Egyébként Titan vagyok.

– Nessa. – Édesen mosolyog, előrenyújtva a kezét, hogy megrázza az enyémet.

– Mi folyik itt? – Egy másik nő, ezüst hajában kék és lila fényekkel, megáll Nessa mellett. Ismerősnek tűnik, de nem tudom, honnan ismerem.

– Ők építik ma az épület második emeletét… vagyis ma kezdik.

– Niles nem említette.

– Valószínűleg elfelejtette. – Nessa a szemeit forgatja.

– Demi vagyok, az egyetlen alkalmazott, aki fölött Nessa szeret főnökösködni. – Kezet nyújt, és amikor kimondja a nevét, akkor esik le, hogy honnan ismerem.

– Nem a Kennedy Sörözőjében dolgozol?

– De. – Rám szegezi a tekintetét. – Nem emlékszem rád… kellene?

– Nem – nevetek. – Teddy barátja vagyok. Bármikor, amikor ott vagyok, valószínűleg vele beszélek. Nem hiszem, hogy valaha is kiszolgáltál volna.

– Ez hiba a részemről. – Demi kacsint. – Befejezem a leltárt, szólj, ha szükséged van rám Nessa!

– Köszi, Demi. – Nessa nézi, ahogy elmegy, mielőtt a figyelmét visszafordítja rám.

– Van még valami, amire szükséged van?

– Nincs. Ha bármire kellek, a tetőn leszek – mutatok fölfelé, mint egy idióta.

– Oké… bár nem tudom, mire kellhetnél – kuncog.

– Igaz. Nos, akkor én megyek is. – Megfordulok, beleütközöm egy kirakati babába. Megragadom, éppen mielőtt felborulna, és megigazítom, mielőtt közelebb lépek az ajtóhoz. Csak három különböző dologba botlok bele az odáig vezető úton, a világ legnagyobb idiótájának tűnök a leggyönyörűbb nő számára, akit valaha láttam.

Hátrapillantok a vállam fölött, pont mielőtt kilépek az üzletből, és meglátom, hogy az alsó ajkát harapdálja, küszködve, hogy visszatartsa a nevetést. A fenébe, semmi esélyem nála.

– Rendben fiúk, szép munkát végeztetek ma. Azt szeretném, hogy holnap reggel már hétkor itt legyünk. Így lesz pár óránk, mielőtt a bolt kinyit tízkor. Pakoljátok össze a teherautókat, és győződjetek meg róla, hogy semmit sem hagytok a területen! Nem hagyhatunk szemetet magunk után.

Az embereim összeszedik az összes szerszámot és gyorsan eltakarítják a szemetet, majd bepakolnak a teherautóba, és indulnak vissza a raktárba, ahol mindent tárolunk. Külön autóval járok az építkezésekre, ami megadja azt a szabadságot, hogy korán érkezzek, és későn távozzak. Ez lehetőséget ad arra, hogy beszélgessek a háztulajdonosokkal az előrehaladásról, és hagyom, hogy kérdéseket tegyenek fel anélkül, hogy egy csomó ember álldogálna, és várná, hogy hazamehessen.

– Szia! Csak szólni akartam, hogy mára befejeztük – mondom Nessának, mikor megtalálom az üzlet hátsó részében.

– Remek. Van valami, amit tudnom kell?

– Nem igazán. Holnap reggel jövünk és elkezdjük az ácsolást. A következő héten felépítjük a vázszerkezetet.

– A… mit? – néz rám fintorogva.

– A vázszerkezetet, háromszög alakú dolgok, amik ilyenné teszik a tetőt. – A kezeimet használva tetőt formázok, amin ő nevet.

– Oké. Jól hangzik. Gondolom, akkor holnap találkozunk.

– Holnap. Jó éjt!

– Neked is!

Mindketten ott állunk egymást bámulva, egyikünk sem mozdul, hogy távozzon. Nessa kuncog, édes mosollyal az ajkán rázza a fejét.

– Mész, vagy csak tovább bámulsz?

– Valószínűleg mennem kellene, nem igaz? – megvakarom a tarkóm. Nem tudom, mi van velem. Általában nem feszélyeznek a nők, képes vagyok leudvarolni róluk a bugyit… szó szerint. Vele mégis úgy érzem magam, mint egy kétbalkezes idióta.

– Nos, a bolt hamarosan bezár. Általában azt mondanám a vásárlóknak, hogy menjenek a pénztárakhoz, és fizessenek, de valami azt súgja, hogy te nem ilyen boltokban vásárolsz. – Szemével végigmér.

– Nem, nem hiszem, hogy építőipari kollekciód is van.

– Ezt erősen kétlem. Hmmm, talán fontolóra veszem. – Jól ápolt sötétlila körmével megkocogtatja az állát. – Lehet, hogy az segítene bevonzani a szexi építőmunkás típusokat.

– Ez az, amit keresel? A szexi építőmunkás típust? – Egy lépéssel közelebb lépek, vonzódom hozzá, mint molylepke a lánghoz.

– Nem igazán számít, hogy én mit keresek, nem igaz? Csak az számít, mit fogok árulni az üzletemben. – Egy lépést hátrálva kacsint. – Remélem, jó éjszakád lesz, Titan. Be kell zárnom, és találkoznom kell a barátaimmal vacsorára. Holnap reggel találkozunk.

– Rendben Nessa, értem a célzást. Holnap viszont az építőipari divatot fogom keresni a polcokon.

Lefelé haladok az utcán a lakásomhoz. Felkapom a postát, félúton vagyok felfelé a lépcsőn, amikor észreveszem, hogy nem ellenőriztem a hirdetőtáblát. Visszakocogok, találok egy másik levelet. Mosoly jelenik meg az arcomon. Tudom, hogy ez az éjszaka most jó lesz.

Amint az ajtó becsapódik mögöttem, szétnyitom a levelet és lerogyok a kanapéra.

Kedves Téveszmés Hazudozó!

Kérlek, ne küldj dákós képet. Azt hiszem, már egy életre megsebeztek a szomorú sírások, amiket a lakásodból hallok. Minden éjjel ébren fekszem és aggódom miattuk. Boldognak kellene lenniük, ha „örömet okozol” nekik, szóval mit csinálsz valójában? Tényleg gyorsan rá kellene keresned Google-ön. A tudás hatalom, meg minden.

Egyáltalán nem áll szándékomban lerombolni az egódat. Ha az a sok nő még nem rombolta le, akkor nem hiszem, hogy esélyem lenne csökkenteni az arcodon. És kérlek, ne mondd, hogy lihegés. Nem vagyok golden retriever. Azt kellene akarnod, hogy a partnerednek elakadjon a lélegzete, nem azt, hogy ziháljon.

Ne aggódj az ellenkező neműekkel való tapasztalataim miatt. Ebben a tekintetben, nagyon jól képzett vagyok. A legutóbbi pasim pornósztár volt. Nem gondolom, hogy a méret és a kiábrándító farok olyan valami, ami miatt valaha is aggódnom kellett volna.

Ami a hangokat illeti a lakásomban, nem járnak hozzám pasik. Mindig én megyek hozzájuk. Én így szeretem. Nem kell aggódnom amiatt, hogy meghallják a szánalmas, hamis nyögéseket, amik a te lakásodból jönnek. Elszomorodnának, és elmúlna a merevedésük. És ez eléggé tönkretenné a dolgokat. Vibrátorra sincs szükségem, elégedett vagyok.

Nem vagyok otthonülős, Téveszmés Hazudozó, valójában nagyon is társasági ember vagyok. A lakásom alapvetően alvásra való, semmi másra. Még tévém sincs.

Köszönöm, hogy aggódsz a szexuális, és társasági életem miatt, de biztosíthatlak, egyik miatt sem kell aggódnod. Az éltem mindkét eme területe virágzik. Talán nekem kellene aggódnom a tiéd miatt. Ezek a nők, akiket a lakásodba hozol, önként jönnek egyáltalán? Nagykorúak? Sok szerencsét, hogy találj valakit, akinek tényleg a kedvében járhatsz.

Őszintén,

Baszódj meg

Visszahúzom a nyelvem, és próbálok nem találni annyi élvezetet ezek olvasásában. Tudom, hogy meg kellene sértődnöm, fel kellene háborodnom azon, amit mond. De az oda-vissza ugratásunk, ahogy egyikünk sem fogja vissza magát, függőséget okoz. Ha rájönnék melyik lakásban lakik, azonnal megkeresném és megkérném a kezét. Ő, az a fajta nő, aki érdekessé teszi az életet, jobbá teszi, mint amit bárki mással megélhetnél. Ő, az a fajta nő, akivel több, mint egy éjszakát is el tudok képzelni.

Nem sajnálom az időt, hogy tökéletes választ írjak neki. Egész idő alatt mosolygok, néha hangosan felnevetek. Bármit megadnék, hogy lássam az arcát ennek a lánynak, amikor a válaszomat olvassa.

 

Kilencedik fejezet

Nessa

Fordította: Dandelion

– Az a pasi… Azok a dolgok, amiket engednék, hogy megtegyen velem… – Demi legyezi magát. Az ajkához emeli az italát, és iszik egy kis kortyot.

– Milyen pasi? Ne hagyd, hogy egy pasi bármit is tegyen veled! – Nolen tágra nyílt szemei a legjobb barátunkra szegeződnek.

– Titan – suttogja, álmodozó hangon.

– Milyen név az, hogy Titan? Ő, egy hold? Egy Olimpia előtti Isten? Profi focista Tenessee-ből? Úgy hangzik, mint egy totál seggfej.

– És te totál féltékenynek tűnsz – vigyorgok rá önelégülten az italom fölött.

– Féltékeny? Én? – Szemei nevetséges méretűre tágulnak. – Mire kell féltékenynek lennem? Az unokatestvérem vagy. Nem, mintha titokban beléd estem volna és várnám a napot, amikor rájössz, milyen csodálatos vagyok. Gyerünk! Tombold ki magad! Megengedem. Csak tartsd magad távol az emeleti szomszédtól.

– Ah, 4C… megváltoztattam a nevét. Most úgy ismert, mint Ceruza Cerka vagy Téveszmés Hazudozó.

Demi röhögve felhorkan, amitől az orrából szóda lövell ki. Nyöszörögve fogja az orrnyergét, miközben Nolan undorodva nézi.

– Mi bajod van? – Szúrós pillantást vet rá, és letörli a szódát az ingéről és a szakálláról.

– Ó, ez nagyon fájt. Most nagyon utállak Nessa. – Demi lehajtja a fejét az asztalra, oldalra fordítja, hogy továbbra is lásson minket.

– Zűrös egy nő vagy. – Nolan ingatja a fejét. – Néha nehezen hiszem el, hogy felnőtt vagy. Tényleg szavazhatsz, és aktív tagja lehetsz a társadalomnak?

– Néha nehezen hiszem el, hogy férfi vagy, tekintettel a hosszú hajadra, ami mindig kontyba van kötve.

– Ó! Ne is tégy úgy, mint aki nincs odáig érte! A nők imádják a férfi kontyot!

– Ki szerint? – Demi felvonja a szemöldökét, és lefelé mered Nolanre.

– Minden telefonszám ezt mondja, amit hozzám vágtak. A nők imádják annak gondolatát, hogy ujjaikkal a hajamba túrnak, meghúzva a végeit. Ez megőrjíti őket.

– Huh… én egy telefonszámot sem láttam, amit hozzád vágtak volna. – Oldalra billentem a fejem, körbenézek. – Gondolom a ma este szabad.

– Ha elég nő van, aki meghal a figyelmedért, miért vagy szingli? Miért töltesz minden estét az unokatestvéreddel és a legjobb barátoddal, soha nem egy csajjal?

– Csak! Talán valaki különlegesre várok. – Kezét az asztalra csapja, lévén drámai alkat.

– Aha, arra vársz, hogy a megfelelő lány elvegye a szüzességed? – turbékolja Demi, és lebiggyeszti az ajkát.

– Átkozottul jól tudod, hogy nem vagyok szűz! Elvesztettem a középiskola első évében.

– Ó, kérlek! Végzős voltál, főiskolás. – Csalódottan hátrahajtom a fejem. Nolan olyan tud lenni… Néha olyan Nolan.

– Mindenesetre, az gyakorlatilag ugyan az – int le.

– Gyakorlatilag ugyan az? Komolyan beszélsz? Az nyolc év különbség! Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy gyakorlatilag nyugdíjas vagyok, úgyhogy az éttermeknek kedvezményt kellene adniuk! – Demi ingatja a fejét.

– Nos, úgy értem, látok pár ősz hajszálat megjelenni… közelíthetsz a nyugdíjas státuszhoz.

– Én nem! Hogy merészeled! Az ezüst hajszálak festettek, nem természetesek! – A lány dühös pillantást vet rá, és egy sült krumplit nyom a szájába.

– Hogy merészelem? Te hogy merészeled? Gondoltál valaha arra, hogy talán azért maradtam szingli, mert nem akarom, hogy te, és Nessa magányosak legyetek? Talán azért vagyok még mindig szingli, mert biztos akarok lenni, hogy mindkettőtökről gondoskodnak és védenek, és nem tudnám ezt megtenni, ha lenne egy komoly barátnőm, mert valószínűleg dühítené, hogy több időt töltök veletek tesó, mint vele. – Visszahuppan a helyére; minden haragja elszállt.

Demivel egymásra pillantunk, mielőtt visszafordulnánk Nolanhez. Valóban úgy döntött, hogy szingli marad? Tényleg ennyire aggódik értünk?

– Nolie, miattunk nem kellene egyedül lenned. – Megszorítom a kezét, azt akarom, hogy tudja, komolyan beszélek. A gondolattól, hogy nem élhet úgy, ahogy akar, mert aggódik értünk, felfordul a gyomrom.

– Csak azt mondom, ha lenne barátnőd, valószínűleg sokkal könnyebb lenne pasit fognunk. – Demi megvonja a vállát. – Úgy értem, azon férfiak száma, akik felénk pillantanak elég magas, de senki nem közeledik felénk, mert nem tudják, hogy melyikünkkel jársz, és nem akarnak balhét.

– Azt mondod, hogy ha beülök a bárba, akkor a pasik közelednek felétek? – Nolan felvonja a szemöldökét, egy szavát sem hiszi annak, amit Demi mond.

A szomorú az, hogy kétségkívül igaza van. Bár egyikőnk sem kérné meg Nolant soha, hogy tartson távolságot. Bármelyik srác, aki velünk randizik, Nolannel is ki kell, hogy jöjjön.

– Pontosan ezt mondom. – Demi hátratolja a vállát, önbizalom tölti el.

– Remek! Fogadjunk! Ha egy pasi sem közelít felétek a következő tíz percben, akkor a következő két hónapban el kell járnotok velem edzeni.

– Remek! És ha tíz percen belül egy, vagy több pasi közeledik felénk, a következő két hónapban te fizeted a vacsorát. – Demi Nolan arcába nyomja a kezét.

– Várj! Ha egy férfi közeledik valamelyikünkhöz? Vagy mindkettőnkhöz közelednie kell valakinek? – nézek rá összehúzott szemmel. Túl jól ismerem Nolant. Garantálom, hogy szándékosan fogalmazta meg a fogadását egy bizonyos módon. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki megszólít, azt fogja mondani, hogy senki sem közelítette meg Demit, így veszítünk. Biztosra veszem, hogy nem lesz két hónapig tartó vita arról, hogy ki nyert.

– Fúj! Mindig elfelejtem, hogy milyen alattomos egy szemétláda! – Demi felnyög.

– Nessa, régen te voltál a kedvencem, de már nem nagyon kedvellek. – Gúnyosan rám néz.

– Semmi baj, én még mindig szeretlek, Nolie. – Puszit fújok rá, amit ő elhárít.

– Oké, új szabály. Ez csak rám és Nolanre vonatkozik. – Demi felveszi a pókerarcát. Több, mint készen áll erre. – Kettőnk közül, akihez először közeledik valaki az ellenkező neműek közül, és megszerzi a telefonszámát, az nyer.

– Nem ez volt a fogadás! Arról szólt, hogy mindkettőtöknek elszállnak az esélyei, mert én a közeletekben vagyok!

– Ó, édesem, de azt mondtad, hogy a nők dobálják utánad a telefonszámaikat. Ez neked egy séta lesz a parkban. Tényleg máris feladod? – Demi nem szakítja meg vele a szemkontaktust. Olyan sokáig merednek egymásra, hogy jelzek Teddy-nek még egy italért. Hosszú lesz ez az éjszaka.

– Megegyeztünk. De ha én nyerek, hat hónapig jössz velem edzeni.

– Áll az alku, de ha én nyerek, hat hónapig fizeted a vacsorámat.

– Rendben!

– Rendben!

Egymásra merednek, egyikőjük sem mozdul a helyéről. Esküszöm mindketten szerelmesek. Sokkal könnyebb lenne, ha beismernék.

– Nolan, menj és ülj be a bárba! Senki sem teszi a lábát egyikőtök közelébe sem, ha együtt ülünk.

– Megyek – morogja az orra alatt. Pár lépésnyire van a bokszunktól, amikor visszafordul, és szigorú pillantást vet ránk. – Teddy nem számít. Idegennek kell lennie.

– A fenébe! Másodperceken belül nyertem volna – nyögi Demi, és visszaejti a fejét az asztalra.

– Vedd fel a pókerarcodat, tudod, hogy nem hagyhatod Nolant nyerni. – Oldalba bököm.

– Huh, el tudod képzelni? Hat hónapig edzenem kellene.

– Nos, még ha nyersz is, akkor is vele vacsorázol hat hónapig minden este. – összerezzenek, tudva, hogy ő ezt nem fogta fel.

Viccesnek találom, hogy mennyire állítják, hogy utálják egymást. Főleg, mivel mindkét fogadásuk megköveteli, hogy még több időt töltsenek együtt.

– A fenébe! Miért vagyok ennyire béna ebben?

– Mert titokban mindketten járni akartok egymással?

– Fogd be a szád, Nessa! Senki sem kíváncsi a véleményedre.

Már egy órája csinálják, és egyikükhöz sem közeledett senki. Biztos vagyok benne, hogy ehhez pokolian sok köze van annak, ahogyan egymást bámulják. Nekem három srác is megadta a számát, de mindannyian távol tartották magukat Demitől, bármennyire is flörtöl.

– Miért olyan nehéz ez? – nyögi.

– Valószínűleg azért, mert öt másodpercenként Nolant bámulod. A srácok nem akarnak versengeni. Akár ők az egyetlenek, akikre szemet vetettél, akár nem, azt akarják, hogy úgy érezzék, ők az egyetlenek. Valószínűleg mindannyian azt hiszik, hogy te és Nolan együtt vagytok, de haragszotok egymásra. Ezért nem közeledik hozzá egy lány sem. Nem kevesebb, mint tíz nőt láttam, aki nézte őt, amíg rá nem jöttek, mire összpontosít, rád. Bármelyik férfi, akinek csak megfordul a fejében, hogy rád nézzen, látja a pillantását, és valószínűleg azt hiszi, hogy ti ketten őrültek vagytok.

– Bassza meg! Annyira utálom őt!

– Egy nap, ti ketten be fogjátok ismerni, mennyire szeretitek egymást, és amikor eljön az a nap, én össze fogom pisilni magam az izgalomtól.

– Wow, összepisiled magad, mi? – Egy mély hang dördül mellettem. Felnézek, hogy megtaláljam a férfit, akit azóta nem tudok kiverni a fejemből, mióta találkoztunk.

– Titan? – nyüszítem. – Mit csinálsz te itt?