22.-23.-24. Fejezet

 

HUSZONKETTEDIK FEJEZET

NESSA

Fordította: Tobys

– Láttál egy másodpercet is a filmből?

– Nem, bébi. Túlságosan lefoglalt, hogy téged bámuljalak. – Titán mély hangja a fülembe duruzsol, miközben fel-alá csókolgatja a nyakam.

– És a bámulás alatt azt érted, hogy megpróbálsz a szoknyám alá nyúlni?

– Pontosan – vigyorog önelégülten.

– Mit fogok veled csinálni?

– Megmutatod milyen, amikor rossz vagy? – kérdi, miközben elnavigál minket a moziból kilépő emberek áradatától. A falhoz szorít, és rám bámul.

– Hamarosan. A jövő héten szabadságot veszek ki. Mármint az éjszakákat. Minden este otthon lóghatunk, és... kicsit jobban megismerhetjük egymást.

– Tényleg? Egy egész hétig csak az enyém leszel?

– Gondolod, hogy kibírod? – felcsúsztatom a kezem a mellkasán, majd a nyakát körbe ölelve közelebb húzom magamhoz.

– Nem hiszem, hogy elég lesz.

– Mennyi időre van szükséged?

– Hogy mindent megtudjak rólad és erről a gyönyörű testről? Hogy jóllakjak veled? – bámul mélyen a szemembe Titan. Bólintok, a szemében kavargó érzelmektől elakad a hangom.

– Örökkévalóságra.

Felkészültem a csókra, de a benne megbúvó érzelmekre nem. Lassú, sóvárgó és szerelemmel teli. Ha nem tudnám jobban, megesküdnék rá, hogy Titan szerelmes belém, már csak ennek a csóknak az alapján is. De ez nem lehetséges. Még nem ismerjük egymást elég régóta. Nem randizunk elég régóta. A dolgok még nem elég komolyak.

– Menjetek szobára! – kiáltja valaki, egy csapat egyetemista srác közül. Titan lekoptatja őket, de közben nevet.

– Menjünk, együnk valamit. Éhen halok.

Egy kis hamburgerezőhöz vezet a mozi közelében. Elfoglalom az utolsó bokszot, míg megrendeli nekünk vacsorát. Becsusszan a bokszba velem szemben, és három italt tesz az asztalra.

– Miért kell nekünk három ital?

– Hát, én egy turmixot akartam, de egy üdítőt is. Gondoltam, a turmixot megoszthatnánk.

– Milyen ízű? – kérdem a szemem összevonva.

– Csokis-kekszes.

– Okos ember... belemártogathatom a sült krumplimat?

– Ööö, megsértődnék, ha nem tennéd. Ki osztozik egy shak-en egy kis sültkrumpli mártogatás nélkül egy randin?

– Azt hiszem, te lehetsz az álompasi.

– Tudod, amikor még kisfiú voltam, elgondolkodtam azon, hogy mik a céljaim az életben. Tudod, mi volt a legnagyobb célom? Hogy az álompasiddá váljak. Évekig fáradhatatlanul dolgoztam, hogy elérjem ezt a célt. Tanulmányoztam a közösségi médiát és becserkésztelek az összes platformon évekkel azelőtt, hogy az utadba botlottam, és észrevettél. Mindent megtettem azért, hogy Vanessa Thomas álompasija legyek.

Titan hátradől, ajkán önelégült vigyor játszik.

– Ó, vigyáznom kell veled. Te aztán tudod, hogy kell hízelegni.

– Hízelgek, mint macska az egérnek. – A vigyora egyre csak nő. – Mesélj a családodról. Tudom, hogy Nolan az unokatestvéred, de ennél többet nem.

– Nincs mit mesélni. A szüleim több mint harminc éve boldog házasságban élnek. Egyke vagyok. Évekig próbálkoztak, hogy legyen gyerekük, és miután megszülettem, még nehezebb lett. Végül feladták, és úgy döntöttek, hogy megelégszenek velem. Az, hogy Demi és Nolan állandóan nálunk voltak, azt az illúziót keltette bennük, hogy több gyerekük van. Nagyon szeretnének téged. Anya tanárnő, apának pedig fatelepe van. Biztos vagyok benne, hogy szétdumálná az agyadat is a különböző fafajtákról.

– Amíg távol maradunk a nadrágomban lévő kemény fajták témájától, szívesen szórakoztatnám őt.

– Nem mondhatsz ilyeneket – nevetek hátravetett fejjel.

– Szerettél egyedüli gyerek lenni? – Titan magához húzza az üdítőt, és nagyot kortyol belőle.

– Nem vagyok benne biztos. Ahogy mondtam, Nolan és Demi mindig ott voltak. Nem igazán volt valódi egyke érzés. Vannak testvéreid?

– Egy mostohahúgom. A szüleim elváltak, amikor kisgyerek voltam, anya újra férjhez ment, amikor középiskolába jártam. Az új férje rendben van, de az imidzsük megszállottjai. Apa viszont annyira laza, amennyire csak lehet. Imádna téged.

– Talán egyszer bemutathatnál minket egymásnak. – Szégyenlősen a fülem mögé dugok egy hajtincset, és felnézek rá.

– Szívesen, de nem maradhatnánk távol a családom többi tagjától?

– Dehogynem – kuncogok. – Nagy családot akarsz?

– Mindenképpen. Szeretném, ha a gyerekeimnek mindig lenne valaki, akire támaszkodhatnak, akivel játszhatnak, akiben megbízhatnak. Nekem nem volt ilyenem, és mindig is nagycsaládot akartam – fordítja el a tekintetét. Az, ahogy a sebezhető oldalát mutatja, megolvasztja a szívemet, és még jobban beleszeretek.

– Hé... – kinyújtom a kezem, és az övére teszem. – Most már támaszkodhatsz valakire és bízhatsz bennem. Mindig ott leszek neked.

– És arra, hogy játszhassak veled? Arra is itt vagy nekem? – A szemei elsötétülnek, ahogy végigpásztáznak a felsőtestemen.

– Ha jól játszod ki a kártyáidat, akkor talán – kacsintok rá.

A pincérnő leteszi az ételünket, és magával viszi az asztaljelölőt. Azonnal elkapok egy sült krumplit, és belemártom a turmixba. Halkan felnyögök, amikor beleharapok az első falatba, és hagyom, hogy az ízek átjárják az ízlelőbimbóimat.

Titan kezében a sült krumpli megáll félúton a szája felé, és csak bámul rám. Leesett állal, tágra nyílt szemekkel.

– Mi van? Miért bámulsz így rám? – motyogom a sült krumplival a számban.

– Az összes vér elhagyta az agyamat, és dél felé indult. Nem sok minden történik most itt fent – kocogtatja meg a halántékát. – Ez a nyögés... bassza meg, Nessa, meg fogsz ölni.

– Bocsánat. Csak olyan jó íze van. Nem eszem gyakran sült kajákat.

– Van valami más is, amit belemárthatsz a turmixodba, ha megígéred, hogy ugyanígy nyögsz.

– Titan! Meg fognak hallani – suttogom neki.

– Ugyan már, a legjobb barátaid Demi és Nolan. Ők ezerszer jobban zavarba hoznak téged nap, mint nap.

– Igen, de ők általában egymásról beszélnek, nem rólam!

– Rendben, akkor nem beszélek ilyeneket..., de csak nyilvánosan, és csak akkor, ha beleegyezel, hogy minden mocskos dologra hajlandó vagy négyszemközt. – Belemélyeszti a fogait az alsó ajkába, miközben szája sarkai vigyorra húzódnak.

– Nem egyezem bele semmibe – kuncogok, miközben nagyot harapok a hamburgerből.

 

HUSZONHARMADIK FEJEZET

NESSA

Fordította: Tobys

Elegem van a titokzatos pasiból. Egész éjjel hangosan szólt a zene, és bömbölt a tévé. Nincs jobb dolga? Hosszú idő óta ez az első éjszaka, amit itthon töltök. Csak egy nyugodt estét akartam, a kádban áztatni magam egy könyvvel a kezemben. Szükségem van erre, hogy kiszakadjak a valóságból. Egy kis kikapcsolódás az őrületből, ami az életemet jellemzi. Azt hiszem, szerencsésnek kellene éreznem magam, hogy legalább nem egy nő nyöszörög odafent. Nem lehetek elég hálás, hogy talált valakit, aki miatt hajlandó kitartani.

Demi elkezdte átvenni a boltban a munka nagy részét. Azt mondta, meg fogom ölni magam, ha továbbra is ennyit dolgozom. Gyakorlatilag kilökött a boltból a kulcsaim nélkül, és bezárta mögöttem az ajtót. Kiabált valamit az ajtón keresztül, hogy drasztikus intézkedéseket kell hoznia, meg hogy nyugodjak meg és lazítsak. Ő, a legjobb barát, akit az ember kívánhat magának.

A zaj elhalkul, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel. Talán elmegy és az éjszaka hátralévő részében csend lesz. Hát nem lenne szép?

Kicsit lejjebb süllyedek a forró vízbe, lehunyom a szemeim, ahogy az izmaim kezdenek ellazulni. Az stressz kezd kiszivárogni a testemből és halkan felnyögök. Pontosan erre volt szükségem. Csak egy kis én időre. A munkát a munkahelyemen kell hagynom, az estéimet pedig magamra kell szánnom.

Hangos nyögés hallatszik fölöttem, amitől felforr a vérem. Ezt nem gondolhatja komolyan! Végre csendben volt és most ez? Ezt már nem bírom tovább. Csak egy csendes éjszakát akartam itthon. Tényleg túl nagy kérés ez? Megesküdött, hogy eltart egy darabig, mire továbblép ezzel az új lánnyal. Azt hittem, hogy legalább egy-két hétig nyugtom lesz.

Gyorsan felállok a kádból és megszárítkozom. Ruhát húzok magamra, kiszabadítom a hajam a fejem tetején lévő lófarokból. Felsétálok a lépcsőn, végigmegyek a folyosón a 4C-be. Mély levegőt veszek és dörömbölök az ajtón. Amikor a nyögés folytatódik, még erősebben dörömbölök. Minden egyes alkalommal, amikor az öklöm az ajtón csattan, úgy teszek, mintha az ő hülye arca lenne. Minden alkalommal, nagyobb erővel ütök.

– Jövök már! Baszki! Vegyél fel valami kibaszott ruhát! – Egy férfihang közeledik az ajtóhoz. Nagy levegőt veszek, és lassan kiengedem. Végre itt az ideje, hogy arcot adjak annak a férfinak, akivel hetek óta névtelen üzeneteken keresztül kötekedek.

Az ajtó kicsapódik. – Mi van? – dörren rám. Teljes figyelmét felém fordítja, mogorva tekintete kisimul, helyére döbbenet lép. – Nessa? Mit keresel itt?

Elakad a szavam. Teljesen tanácstalanul állok ott. A szám nyílik és csukódik, de bármennyire is próbálkozom, egy hang sem hagyja el.

Nincs rajta póló. A felsőteste minden porcikája szabadon látható. A fizikai munka, amit naponta végez a munkahelyén, elképesztő tónust ad az izmainak. Legszívesebben végigsimítanám az ujjaimmal mindegyiket.

– Titan! Gyere vissza, szükségem van rád! – hallatszik egy női hang mögüle.

Halk zihálás hagyja el az ajkaimat. Egy nő van a lakásában. Ő volt az, akit nyögni hallottam. Ez nem lehet igaz. Azt hittem, ő más. A pokolba is, azt hittem, ő lehet az igazi. Azt a jövőt akartam, amit a fejemben elképzeltem. Mindent vele akartam.

– Fogd be, egy perc és ott vagyok! – kiált át a válla fölött Titan. Amikor a tekintete újra találkozik az enyémmel, a düh eloszlik. – Nessa... honnan tudtad, hogy hol lakom?

Ez az egyetlen kérdés sokként ér. Kizökkent a bámészkodásból és hirtelen belém hasít a valóság.

Titan a férfi a 4C-ből.

Ő az, akinek hetek óta leveleket írok.

Azt mondta, megtalálta a számára tökéletes nőt.

Állítólag ő a pasim és mégis egy nő nyögdécsel a lakásában.

Átpillantok a válla fölött, hogy megnézzem, ki az a nő. Nagy hiba volt részemről. Csak egy vékony csipkés tangát és egy pólót visel. Négykézláb áll a kanapén, a feneke a levegőben. Egyértelmű, hogy megzavartam valamit.

– N-nekem m-mennem kell – dadogom, megfordulok és visszasietek a lépcsőhöz. Másodpercekkel később már újra az emeletemen vagyok és magamra csukom az ajtót. Hátamat a hideg fának támasztom, lassan hagyom, hogy a testem a padlóra süllyedjen, miközben az első zokogás végigsöpör a testemen.

Nem tudom, meddig sírok, de nem mozdulok, amíg a telefonom csörögni nem kezd. A dohányzóasztalomhoz kúszom, lekapom a könyvről, amin pihent. Gondolkodás nélkül elfogadom Demi facetime-kérését.

– Szia, lenne egy gyors kérdésem. – A figyelme mindenre irányul, csak az arcomra nem a képernyőn. – A francba, hova tettem... az előbb még megvolt... béna vagyok ebben. – A szipogásom magára vonja a figyelmét, a szemöldöke összehúzódik. – Mi a fene történt? – Felkapja a táskáját és a kabátját, lekapcsolja a villanyt és a bolt ajtajához megy, mielőtt egyetlen szót is kiejthetnék. – Nem számít. Öt perc múlva ott leszek. Van fagylaltod és borod?

Csak bólintani tudok, miközben a könnyek újabb hulláma csap le rám és újra zokogni kezdek. Mire Demi megjelenik, már annyira csuklok, hogy beszélni sem tudok. Lecsusszan mellém a földre és a karjába zár.

– El akarod mondani, mi történt? – Megrázom a fejemet a vállán, mire felnevet. – Oké, sírhatunk egy darabig, de aztán beszélned kell. Nem tudom megverni, ha nem tudom, ki a hibás ezért – vonja meg a vállát.

– Te nem versz meg senkit. – Nem tehetek róla, de elmosolyodom. – Már nem vagyunk ötévesek.

– Mondd ezt annak a fickónak, aki tegnap ellopta az utolsó fánkot előlem a pékségben. Orrba vágtam és elloptam a fánkját, miközben a földön fetrengett és zokogott, mint egy csecsemő.

– Dehogyis! – félig nevetek, félig zokogok.

– Bizonyítani egyiket sem tudod, úgyhogy akár el is hiheted. Most pedig mondj el mindent. Addig nem hozok neked bort vagy fagyit, amíg nem teszed meg.

Kiöntöm neki a szívemet. Elmondok neki mindent arról, hogy Titan a köcsög a 4C-ből és hogy ma este egy nő nyögdécselt odafent. Elmagyarázom, hogy láttam őt gyakorlatilag meztelenül négykézláb a kanapén, és hogyan rohantam el onnan anélkül, hogy visszanéztem volna.

– Meg fogom ölni!– szorítja ökölbe a kezét Demi. Az orrlyukai minden egyes be-és kilégzéskor kitágulnak.

– Nem akarom, hogy beszélj vele erről. Nem tudja, hogy itt lakom. Összezavarodott, hogy honnan tudtam, hogy hol lakik. Ha felmész oda, akkor teszel egy megjegyzést és nem akarom, hogy megtudja. Nem akarom, hogy az ajtómon kopogtasson, vagy várjon az előcsarnokban, amikor hazajövök. Jobb így.

– Rendben, majd holnap a boltban ölöm meg. Lehet, hogy egy szerszám csak véletlen megcsúszik. Totális baleset... mit fogsz csinálni a boltban? Ott lesz.

– A francba. Erre nem gondoltam... otthonról dolgozom, vagy bezárkózom az irodámba. Nem kényszeríthet arra, hogy beszéljek vele.

– Nolan ki fog borulni – vigyorodik el Demi.

– Nem! Nolan nem tudhatja meg. – Megrázom a fejem, miközben a vigyora egyre csak nő. – Komolyan mondom, Demi. Nem akarom, hogy megtudja.

– Ó, ugyan már! Imádom, amikor dühös lesz és kiakad az emberekre. Mindig azt várom, hogy letépi a pólóját, amikor dühöng.

– Mikor fogjátok már beismerni, hogy kedvelitek egymást?

– A soha a legmegfelelőbb kifejezés. Nem túl hamar, nem a távoli jövőben. – Feláll és magával húz. A kanapéra lök, aztán bemegy a konyhába és felkap egy üveg bort. Kitölt egy teli poharat, és átnyújtja nekem.

Az este hátralévő részében arról beszélgetünk, hogy mennyire seggfejek a pasik és, hogy a világ jobb lenne nélkülük. Demi panaszkodik Nolanre és azokra az apróságokra, amikkel az utóbbi időben bosszantotta. Én meg csak arra gondolok, hogy mennyire tökéletesek lennének egymásnak.

 

Huszonnegyedik fejezet

Titan

Fordította: BaBett

– A francba! – Durván végigdörzsölöm az arcom, és végigbámulok a folyosón, ahová az előbb kirohant. Meg kell találnom őt. Meg kell magyaráznom, mi történt. De amikor megfordulok és Maggie-t négykézláb találom a csupasz seggével a levegőben, meg akarom ölni. – Vedd fel a kibaszott ruháidat, és tűnj el a lakásomból! Ha itt leszel, amikor visszajövök, megöllek.

Lekapom a pólómat a kanapéról és a kulcsaimat az ajtó melletti asztalról, és futok lefelé a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat. Kizárt, hogy nagyon messzire jutott volna. Folyton arra számítok, hogy egy kis beugróban vagy ilyesmiben rejtőzködik, de semmi nyomát nem látom.

Kiszaladok a járdára, és átfésülöm a környéket, hátha megpillantom őt. Még mindig semmi. Tovább keresem, nem akarom feladni. Nem tudom, hol lakik. Fogalmam sincs, hogyan találhatnám meg, hacsak nem SMS-ben vagy telefonon.

Mivel most nem vagyok hajlandó visszamenni a lakásomba, elindulok a bolt irányába. Csak remélni tudom, hogy nem haza, hanem oda ment.

Titan: Nessa, beszélnünk kell!

Titan: Ez rosszul nézett ki, de meg tudom magyarázni.

Titan: Kérlek, hívj fel!

Egyik SMS-t küldöm a másik után. Beszélnem kell vele. Rendbe kell hoznom ezt az egészet. Nem vagyok csaló, soha nem is voltam az. Lehet, hogy sok csajt lefektettem, de soha nem hagytam senkinek, hogy azt higgye, hogy többet kaphat ennél. Nincs kapcsolatom, legalábbis Nessáig nem volt.

És ez az oka. A mellkasomban lévő fájdalom elviselhetetlen. A legszívesebben kitépném a dobogó szívemet a mellkasomból és a szemétbe dobnám. Legalább akkor már nem fájna annyira. Csak elzsibbadnék.

Tárcsázom a számát és nem lepődök meg, amikor egy csörgés után egyenesen hangpostára kapcsol.

,,Szia, itt Nessa! Hagyj üzenetet, és amint lehet, visszahívlak.”

Az édes hangjától a mellkasomban lévő hülye szervem kicsit még jobban megszakad.

,,Hacsak nincs borod! Akkor addig telefonálj, amíg fel nem veszi, és hozd azt a szart nekünk!” Folytatódik Demi hangja az üzenetben.

,,Ne hozzatok Deminek bort! Hozz tacót!” Szól közbe Nolan pont a sípszó előtt.

Annyira meglepődtem, hogy néhány másodpercbe telik, mire megszólalok.

– Nessa... Beszélnünk kell. Amit láttál... nem az, amire gondolsz. Nem csaltalak meg. Soha nem tennék ilyet. Csak kérlek, adj egy esélyt, hogy megmagyarázzam. Nem veszíthetlek el, kicsim. Te vagy a mindenem. Én szeret... – az sípszó elvágja, hogy ,,szeretlek.”

Még soha nem mondtam ki neki ezeket a szavakat, és amikor először teszem meg, akkor a hangpostával beszélek és még a vonal is megszakad. Ez kurva jó.

A maradék utat a boltig sietve teszem meg, és bekukkantok a kirakaton, de koromsötét van odabent. Megpördülök a sarkamon, és próbálom kitalálni, hogy hol máshol lehet. A Kennedy az egyetlen hely, ahol valaha is láttam őt. Kocogva teszem meg a rövid távolságot, jobban vágyok rá, hogy megpillanthassam, mint a következő lélegzetvételemre. Az életem kicsúszik az irányításom alól, és semmit sem tudok tenni, hogy megállítsam.

Amint átlépem a bár ajtaját, végigpásztázok minden embert, akit látok. Keresem a rózsaszín hajat, amibe beleszerettem, vagy a legjobb barátnője lila-kék haját. De csak Nolant találom.

– Hé, Titan! Mi a helyzet, haver? – Nolan a hátamra csapja a kezét.

– Nem láttad Nessát? Beszélnem kell vele. – Kétségbeesetten újra keresgélek a bárban. Bármit megtennék, hogy beszélhessek vele, beleértve azt is, hogy az őrült unokatestvérével foglalkozzam.

Sosem vallanám be, de egy kicsit félek Nolantől és Demitől. Ők mindketten olyanok, mint két élesített fegyver, és sosem tudom, hogy mikor sülnek el. Eddig csak azt láttam, hogy egymásnak estek, de Nessa állítja, hogy nem mindig ez a helyzet.

– Nem, azt mondta, hogy ma este pihen. Valami olyasmit mondott, hogy szüksége van egy kis ,,énidőre”. – Idézőjeleket használ a levegőben. – Miért nem hívod fel?

– Hívtam. Nem veszi fel. Nincs meg a címe, így nem tudom megnézni, hogy jól van-e – teszem hozzá ezt a kis apróságot, remélve, hogy Nolan majd elmondja. Én a barátja vagyok... legalábbis pár perccel ezelőttig az voltam.

Nolan rám szegezi a tekintetét. Összefonja a karját a mellkasán, és a fejét oldalra hajtja. Túl jól ismeri az unokatestvérét. Mindig is szerettem, ahogy közel álltak egymáshoz, de most nagyon utálom.

– Hogyhogy nem tudod, hol lakik a barátnőd?

– Soha nem lógtunk együtt a lakásunkban. Tudod, milyen volt a munka mostanában. Őrülten sokat dolgozik. Randiztunk, aztán visszavittem a boltba. Sokáig kellett maradnom, vagy visszamennem, hogy befejezzek dolgokat az építkezésen, hogy tartsam a határidőt, amit Nilesnek adtunk.

Nolan a füléhez emeli a telefonját, miközben a tekintetét rajtam tartja.

– Nessa? Jól vagy, drágám?... Nem, csak ellenőriztem. Otthon vagy?... Jó, tartsd ott Demit. Mondd meg neki, hogy maradjon ott éjszakára, de a bort tartsd távol tőle… nincs rá szüksége, Nessa... Igen, tudom, hogy nem én vagyok az apja. Csak kérlek, ne add neki azt a rohadt bort!... Reggel felhívlak. Jó éjt.

Nolan visszacsúsztatja a telefonját a zsebébe, és a tekintete egyre erősebb lesz. Szeretném összehúzni magam, hogy megvédjem a létfontosságú szerveimet, de megvonom a vállamat és inkább állom a tekintetét.

– Ez vicces... elsőre válaszolt nekem. Majdnem olyan, mintha nem akarna veled beszélni.

– Meg tudom magyarázni.

– Biztos vagyok benne, hogy meg tudod, de nem akarom hallani. Bármit mondasz most... az nem az igazság lesz. Megvárom, és meghallgatom Nessától, ha azt akarja, hogy tudjam. És ha tettél valamit, amivel bántottad őt, akkor megfizetsz érte.