34. - Bónusz fejezet

 

Harmincnegyedik fejezet

Titan

Két hónappal később

Fordította: Zoe

– Tartsd csukva a szemed!

– Miért? Látni akarom! – Nessa fel-alá ugrál a karjaimban, háta a mellkasomhoz simul, kezeim a szeme előtt vannak. Az alkaromba kapaszkodik, ahogy felfelé megyünk a butik frissen befejezett szintjére.

Több időbe telt befejezni, mint, ahogy azt vártuk. Nilesnek volt pár ötlete az utolsó pillanatban, ami hozzátett az eredeti időkorláthoz. Amint befejeztük, Demi szerette volna kidekorálni a helyet és én segítettem neki. Tudta, hogy távol akarom tartani Nessát ettől a helytől, míg kész nem leszünk, ahogyan ő is.

– Majd meglátod. Csak még várnod kell egy kicsit.

Nessa azon az estén be is költözött hozzám, amikor kibékültünk. Azóta majdnem minden szabad másodpercünket együtt töltöttük. Úgy döntöttünk, hogy az én lakásomnál maradunk az övé helyett, mert abban volt a jakuzzi. Nem volt hajlandó lemondani róla, én meg örültem, hogy megtarthatom a lakásomat. Nagyobb és jobban felszerelt.

Bevezetem Nessát a szoba közepére, majd magam felé fordítom.

– Most már kinyithatod a szemeidet!

Körbenéz, minden egyes apró részletet szemügyre vesz… kivéve engem, aki már féltérdre ereszkedtem. Majdnem beletelik egy percbe is, mire végre újra rám figyel, és ez is csak azért van, mert már egy tucatszor megköszörültem a torkomat.

– Titan… mit művelsz?

– Próbálok kérdezni tőled valamit, de téged túlságosan lefoglalt az, hogy tudomást se vegyél rólam – vigyorgok rá.

Párszor kinyitja, majd becsukja a száját, de a szavak nem jönnek. Azt hiszem ez az első alkalom, hogy elértem, hogy szótlan maradjon.

– Édesem, abban a másodpercben, amikor megismertelek, már tudtam, hogy nincs hozzád fogható nő. Meg kellett ismernem téged. Többre volt szükségem az egyszerű barátságnál. A világ legboldogabb férfijává tettél… kivéve azt a hetet, amikor úgy gondoltad, hogy én vagyok a legszörnyűbb a világon. Az a rövid kis idő nagyon szomorúvá tett.

– Fogd be! – mondja, majd hátravetett fejjel nevet.

– A kezdetektől fogva tudtam, hogy az örökkévalóságig együtt leszünk. Kétségkívül tudom, hogy te vagy az, akivel le akarom élni az életem. Szeretlek, bébi. Hozzám jössz?

A könnyek csendesen folydogálnak le az arcán. Bólint, egyik kezét a szája elé kapja.

– Hallani akarom a szót, Vanessa!

– Igen! Hozzád megyek!

Felállok, és alig tudom felhúzni a gyűrűt az ujjára, máris a karjaimba veti magát. Arcomat csókokkal szórja be, míg el nem kapom, és birtokba nem veszem az ajkait. És abban a pillanatban tudom, hogy egy sokkal jobb életem lesz mellette, mint azt valaha is elképzeltem.

 

Bónusz fejezet

Nessa

Fordította: Jane

– Nessa – Demi morog a pult mögül.

– Mi van? – kiáltok ki az irodából.

– Valaki virágot küldött, és nagyon szépek.

– Akkor miért viselkedsz úgy, mintha rossz dolog lenne? – kuncogok, miközben a bolt fő részébe megyek.

– Mert nem nekem küldték őket! Miért küld neked az urad ilyen cuki dolgokat? Az enyém nem csinál ilyeneket – mondja Demi, és keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt.

– Nem, a te férjed minden nap aranyos kis ebédcsomagokat készít, és csupán azért ugrik be, hogy adjon egy csókot – vágok vissza, majd kiveszem a kis kártyát a csokor közepéből.

Szebb vagy, mint a világ összes virága. Alig várom, hogy este láthassalak.

– Még az átkozott üzenetei is aranyosak! Az én férjem valami olyat írna, hogy Kedves Vesztes, akarsz dugni? – utánozza Demi a férjét.

– Nem is tenne ilyet! Az a férfi az életénél is jobban szeret téged! El is fogom neki mondani, hogy mit mondtál.

– Ó, kérlek, tedd meg! Jól felszívja a vizet és odaszegez az ágyhoz. A fenébe is, csak rá gondolok, és máris felizgulok. Írnál neki egy üzenetet? Esetleg mondd meg neki, hogy flörtöltem a vásárlókkal? Imádnám, ha beviharozna ide és felkapna a vállára, mint valami ősember. Dughatunk egyet a raktárban, igaz?

– Nem! Legutóbb, amikor ez volt, akkor Niles úgy döntött, hogy betoppan és megnézi, hogy mi van velünk, mert éppen itt volt a közelben. Hogy lehet valaki a közelben, ha majdnem 3000 mérföldre lakik innen?

– Igen…, de Niles nem is volt igazán dühös. Csak azt akarta tudni, hogy mikor fogjuk a bébi és a kisgyerek kollekciót elindítani, mert nyilvánvalóan szükség lesz rá. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy a gyerekeim megfelelően vannak felöltöztetve, Nessa.

– Nem dughattok a raktárban! Én sem hívom fel Titant, hogy jöjjön ide és kufircoljunk egyet!

– Te most viccelsz velem? Múlt héten, amikor megjelent ebédidőben, akkor bezárkóztatok az irodádba. Hallottam ám a zajokat, Vanessa! Fel kellett hangosítanom a zenét, mert a vásárlók azon tűnődtek, hogy honnan jönnek a nyögések!

Csak tátogok, de nincs válaszom. Pír kúszik fel a nyakamon és szétterül az orcáimon. Biztos vagyok benne, hogy úgy festek, mint egy szétégett paradicsom. Ennyire hangosak lettünk volna?

Feljegyzem, hogy szólnom kell Titannak, hogy ne toppanjon csak úgy be. Még mindig profi vagyok, és úgy is kell viselkednem.

– Hagyd abba a pironkodást! Mindannyian tudjuk, hogy dugsz a férjeddel. – Demi leintett. – Nagyon dögös, biztos vagyok benne, hogy nehéz levenni róla a kezed... Elárulok neked egy kis titkot... – Demi közelebb hajol, és mint egy idióta, én is ezt teszem. – Én is dugok a férjemmel.

– Ó, fogd már be! – Ellököm magamtól Demit, és odamegyek, hogy üdvözöljem az ajtón belépő vendéget.

A nap hátralévő része gyorsan elrepül, és hamarosan már befele fogok nyomulni a lakásunkba. Arról beszélgetünk, hogy Nolan szomszédságában veszünk egy házat, de még nem találtuk meg a tökéleteset.

Már majdnem a lépcsőhöz érek, amikor valami megragadja a figyelmemet a parafatáblán. Egy cetli van ráragasztva, de nincs ráírva semmi. A kíváncsiság felülkerekedik rajtam, és óvatosan leveszem. Kizárt, hogy nekem szólna, igaz? Nem írtunk ilyen cetliket, mióta összeköltöztünk.

Széles mosoly terül szét az arcomon, amint meglátom az ismerős kézírást, és elolvasom az első sort.

Kedves Baszódj Meg!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még mindig minden egyes alkalommal megnézem ezt a táblát, amikor belépek az előcsarnokba. Ez már szokásommá vált, és nem tervezem, hogy valaha is abbahagyom.

Látod, ebbe a részedbe lettem szerelmes, anélkül, hogy valaha is tudtam volna, ki vagy. Vágytam az üzeneteidre, és álmodtam arról a nőről, aki írta őket.

Most a feleségem vagy. Minden reggel arra ébredek, hogy vajon ez a valóság, vagy az egész csak egy csodálatos álom volt. És nem, nincs szükségem, minden reggel bimbócsavarásra, hogy tudjam, ez a valóság. A mellbimbóim nem bírják ezt a fajta bántalmazást.

A házasságunk első éve csak úgy elrepült. Az elmúlt 365 napban boldogabb voltam, mint valaha. Remélem, tudod, hogy ennek te vagy az oka.

De elég a szerelmes szarságokból. Vonszold fel a segged a lépcsőn, és készülj fel, hogy az éjszakát a combjaid között töltöm.

Üdvözlettel,

A Legszerencsésebb Férfi a Világon

Egy másodpercet sem vesztegetve, már sprintelek is felfelé a lépcsőn és végig a folyosón. A hálószoba felé menet lerúgom a cipőmet, és egyik ruhadarabot a másik után dobom le.

A hálószobánk ajtaját kitárva, Titant az ágyamon fekve találom, csak egy vigyort visel, semmi mást. Ekkor már csak a melltartóm és a bugyim van rajtam, a szoknyámat az ujjaimon egyensúlyozom.

– Hű, kevesebb ruha van rajtad, mint vártam, de még mindig kicsit túlöltöztél. Hadd segítsek neked ebben.

Vége