Tizenkilencedik
fejezet
TITAN
Fordította: Red Ruby
A srácok elég tisztán
hagyták a teret, csak néhány dolgot kell feltakarítani. Felkapcsolom az összes
lámpát, és szemügyre veszem a hozzáépítést, amit erre a helyre építettünk.
Végigpásztázom a szobát, és gondolatban feljegyzem, mit kell reggel
megcsinálni. Alig várom, hogy befejezzem, hogy Nessa bővíthesse a boltot, de
nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy az okom arra, hogy naponta
láthassam őt, megszűnjön.
Több időt töltök itt
fent, mint amennyit kellene. Nem akarok elmenni. Utálom a gondolatot, hogy
éjszaka egyedül van itt. Durva kezemmel végigsimítok az arcomon, és nagyot
sóhajtok. Hat rám. Gyorsan válik a legfontosabb emberré az életemben, és nem
vagyok biztos benne, hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
Lerobogok a lépcsőn és az
üzletet megkerülve haladok, és megállok Nessa irodájának küszöbénél. Nézem,
ahogy dolgozik, és lenyűgöz, hogy ez a nő mennyi mindennel birkózik meg
egyedül. Összevonja a szemöldökét, miközben az ajkai mozognak, és mormol
valamit, amit nem hallok. Gyönyörű és annyira elemében van. Esküszöm, egész este
itt tudnék állni és nézni őt anélkül, hogy unatkoznék.
– Érzem, hogy
figyelsz engem. – Az ajka mosolyra húzódik, de nem veszi le a tekintetét arról,
ami a laptopján van.
– Azt is érzed, hogy
a szememmel levetkőztetlek? – elvigyorodom, amikor forgatja a szemét, és végre
hagyja, hogy a figyelme rám irányuljon.
– Nem is.
– Nem, de csak
azért, mert úriember vagyok... egyébként... – fogaimat belemélyesztem az alsó
ajkamba, és még egyszer végigmérem őt.
– Ó, csitt, én szét
vagyok esve. – A hajára mutat, amit két kusza copfba fogott a tarkójánál.
Átöltözött egy laza pulóverbe és egy jóganadrágba.
– Bébi... a
szétesettség az utolsó dolog a világon, amivel jellemeznélek.– Bezárom a
köztünk lévő távolságot, és megállok éppen a széke előtt. Megpördül, így
szemben van velem, és nagy, ártatlan szemekkel bámul fel rám.
– És milyen
szavakkal írnál le engem?
Térdre hullok, és a kezét
a sajátomba veszem. Bámulok a sötét mogyoróbarna íriszekbe, teljesen rabul ejt
ez a nő.
– Lenyűgöző,
lélegzetelállító, gyönyörű... az enyém.
– A tiéd? – Emeli
meg egyik szemöldökét. – Mióta vagyok a tiéd? Azt hittem, csak most állapodtunk
meg egy második randiról.
– Optimista vagyok –
vonom meg a vállam. – Nem hibáztathatsz egy férfit az álmodozásért.
– Az az álmod, hogy
velem randizz? – A vigyora egyre szélesebb lesz.
– Nem, ennél nagyobb
álmom van, Nessa. – Felállok teljes magasságomba és őt is felhúzom magammal. –
De először el kell érnem, hogy beleegyezz, hogy a barátnőm legyél.
– Ó! – A szó, alig
suttogásként hullik le az ajkáról. A tekintete az enyémre szegeződik. Olyan
közel van hozzám, hogy érzem, ahogy meleg lehelete végigfújja a nyakamat.
Semmit sem szeretnék jobban, mint a karjaimba venni és megcsókolni.
– Biztos, hogy nem
akarod, hogy maradjak? Tényleg nem bánom.
– Nem, rendben
vagyok. Tényleg. Hozzászoktam, hogy egyedül vagyok itt és ha maradnál, sem
foglalkoznék veled.
– Akkor sem bánnám.
Szeretem nézni, ahogy dolgozol.
– Badarság, haza
kellene menned és pihenned – hesseget el.
– Biztos vagy benne?
– Teljesen. És ha
még egyszer megkérdezed, nem megyek el a második randinkra.
– Hát, ez egyszerűen
kegyetlen – rázom meg kuncogva a fejem. – Rendben, akkor eltűnök a szemed elől.
Legalább írsz nekem, ha hazaértél? Szeretném tudni, hogy biztonságban vagy.
– Azt megtehetem. De
meg kell adnod a számodat.
Ledarálom a számjegyeket,
és elmosolyodom, amikor érzem, hogy a telefonom rezeg a zsebemben.
– Írtam neked sms-t,
szóval neked is megvan az én számom.
– Köszi. Jó
éjszakát, Nessa. És ne maradj itt túl sokáig!
– Nem fogok. Ma este
már nincs sok dolgom.
Sarkon fordulok, és már
az irodája küszöbén állok, amikor a nevemet kiáltja.
– Igen? –
visszafordulok, hogy szembenézzek vele. Majdnem kizökkenek az egyensúlyomból,
amikor Nessa a karjaimba veti magát, és az ajkát az enyémhez szorítja.
Egyetlen pillanatra
ledermedek, az agyam próbál rájönni, mi a fene folyik itt. De aztán
visszacsókolom, a tarkóját a kezembe fogom, és még többre vágyom.
Az egyik keze közénk
siklik, és a mellkasomon pihen, közvetlenül a szívem fölött. Biztos vagyok
benne, hogy érzi, milyen szabálytalanul dobog. Milyen gyorsan emelkedik a
mellkasom. Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne verjek le mindent az
asztaláról, és ne csináljam azt, amit akarok vele.
Nessa visszahúzódik, és
enyhe pír színezi az arcát. Homlokát a mellkasomra hajtja, és egy apró nyögést
ereszt el.
– Nem hiszem el,
hogy ezt tettem. Sajnálom, hogy gyakorlatilag megtámadtalak – motyogja a
pólómba.
Megemelem az állát, amíg
kénytelen találkozni a tekintetemmel, és kisöprök egy hajtincset az arcából.
– Soha ne sajnáld,
hogy megcsókoltál! Ha ezt tekinted támadásnak, akkor kérlek, mindenképp támadj
meg, amikor csak tudsz. Az biztos, hogy nem fogok panaszkodni.
– Hagyd abba! –
kuncog, és a mellkasomra csap. Megragadom a kezét, az ajkamhoz emelem, és
csókot nyomok a csuklójára.
– Komolyan mondom,
Nessa. Mióta találkoztunk, nem tudok nem rád gondolni. Semmit sem szeretnék
jobban, mint, hogy visszavigyelek magamhoz, és hagyjam, hogy még többet támadj
rám, de tudom, hogy dolgod van... mi lenne, ha holnap leosonnék ide, és meglátogatnálak?.
– Az jó lenne. –
Gyors csókot nyom az ajkamra.
– Ne felejts el
írni, ha hazaértél.
– Nem fogom. Ígérem.
– Rám villant egy mosolyt. Kihátrálok a szobából, tekintetemet rajta tartva. –
Mit csinálsz? – kuncog.
– Félek hátat
fordítani neked. Ki tudja, mi történhet! Ha lassan hátrálok, jobban fel tudok
készülni egy támadásra.
– Tűnj el innen! –
nevet fel hátravetett fejjel.
Elindulok kifelé a hátsó
ajtón, ügyelve arra, hogy jól becsukjam. Még a kilincset is kipróbálom, hogy
meggyőződjek róla, hogy zárva van. Az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy valami
görény be tudjon jutni a boltba, amikor Nessa egyedül van.
Miután tudom, hogy
biztonságban van, zsebre dugom a kezem, és hazafelé indulok.
Huszadik
fejezet
Nessa
Fordította: Sienna
– A pokolba! Nessa! Komolyan
megint itt aludtál? Egy agresszív hang rángat ki az álmomból. Felpillantok a
bűnösre és szembe kerülök egy dühös Demivel.
– Mi… hány óra? Körbepillantok az
asztalomon, egyik papírt a másik után veszem fel és a telefonomat keresem.
– Majdnem kilenc óra. Tíz perc
múlva ki kell nyitnunk.
– Francba! Oke, adj pár percet,
hogy átöltözzek és felfrissüljek. – Megtörlöm az arcomat és vele együtt egy
csomó nyálat is.
– Többre lesz szükséged a
felfrissülésnél. – Demi felhorkant a nevetéstől, és kilép az irodámból. –
Lehet, hogy hamar túl akarsz lenni majd rajta. Az óra ketyeg!
Végül megtalálom a telefonomat és
rengetek nem fogadott hívásom és sms-em van.
Titan:
Nessa, hol vagy?
Titan:
Még mindig a boltban vagy?
Titan:
Csak tudnom kell, hogy biztonságban vagy. Kérlek, válaszolj!
Titan:
Kicsim, kérlek, válaszolj. Nagyon aggódom érted?
Öt nem fogadott hívásom van, mind
Titantól. Teljesen elönt a bűntudat, ahogy végigolvasom az üzeneteket. Nagyon
aggódott értem.
Titan:
A boltnál vagyok, nyisd ki a hátsó ajtót.
Titan:
Nessa, jobb, ha alszol, különben mérges leszek.
– Ahh, életben van. – Egy mély
hang riaszt meg az ajtóból.
– Sajnálom! Csak most olvastam el
az üzeneteidet! – leugrok a székemről és Titan ölelő karjaiba vetem magam.
– Aggódtam. Indulás előtt
megnéztem a hátsó ajtót, hogy be van-e zárva, de nem bízom senkire a csajomat.
– Kedves tőled, hogy ennyire
aggódsz. Nagyon sajnálom.
– Rendben van… talán
alátámaszthatnád az állításodat a rendőrségnek. Tegnap este le akartak
tartóztatni, amikor az épület körül szimatoltam és próbáltam ide bejutni.
Elmagyaráztam nekik, hogy csak próbálok megbizonyosodni, hogy a barátnőm
biztonságban van… Nem hiszem, hogy bevették. Végül hazáig követtek és lekérték
az összes adatot rólam. Meglehetősen biztos vagyok benne, ha ezt a helyet
kirabolják, akkor engem fognak gyanúsítani.
– Komolyan mondod? – bámulok rá.
– Garantálom, hogy ma megjelenik
itt egy rendőr.
– Titan! Kész katasztrófa vagy!
Mondtam, hogy jól vagyok.
Titan felemeli a kezét és gyengéden az
arcomra teszi. A sima bőrömön érdes ujjaitól borzongás fut rajtam végig. A
szemhéjaim elnehezednek, lecsukom őket, és élvezem az érzést, ahogy megérint.
– Mindig aggódni fogok a csajomért
– suttogja egy hajszálnyira az ajkamtól. Odahajol, alig érinti a számat, mikor
hátra ugrok. – Mi a baj? – Mély V betűt formáz a szemöldökével, miközben
tanácstalanul bámul rám.
– A francba, meggondoltad magad,
ugye? Nem akarsz többet velem randizni. Ezért nem válaszoltál az üzeneteimre?
– Nem. Egyáltalán nem. – Még
egyszer megszüntetve a köztünk lévő teret, tenyeremet a mellkasára támasztom. –
Elaludtam… ezért nem akarom, hogy megcsókolj. A reggeli leheletem valószínűleg
borzasztó… nem gondoltam meg magam. Ha valami, akkor inkább még jobban meg
akarlak tartani.
Felkapok egy táskát az asztalomról,
amiben szájvíz és fogkefe van. Gyorsan bemegyek az irodám fürdőszobájába és
elkezdek fogat mosni.
– Ó, igen? – Titan arca felbukkan
a tükörben. Szemei felcsillannak, ahogy ferde mosoly terül szét az arcán.
Imádnivaló.
– Ez azt jelenti, hogy többet
ajánlasz, egy második randinál?
– És mi van, ha igen? – A vigyorom
megegyezik az övével. Ha valaki most bejönne ide, azt hinné, hogy örültek
vagyunk.
– Akkor elfogadom. Nem tudok
betelni veled. – Kihátrál a fürdőszobából, és bemegy az üzlet fő részébe.
– Csak túl kell élnem a felújítást
és a férfi részleg kialakítását, azután a tied leszek.
– Mennyi ideig fog tartani? Nem
tudom, meddig tudok várni még?
– Ez attól függ, hogy mennyi ideig
fog tartani a hozzáépítés – mosolygok rá.
– Ahh értem már. Azt akarod, hogy
gyorsabban dolgozzak és ingyen. Tényleg azt hiszed, hogy ez működni fog? –
Összeráncolja a szemöldökét.
– Kétségem sincs a felöl, hogy így
lesz. – Befogom a száját az enyémmel. Az alsó ajkát megszívom és finoman
meghúzom. Mély nyögés szakad fel Titanból, amitől a mosolyom egyre nagyobb.
– Ördög és pokol. Azt hiszem
találkoztam a párommal – motyogja a csókok között. Hangos torokköszörüléstől
szétrebbenünk egymástól. Lesimítom a hajamat és a ruhámat, próbálok
szalonképesnek tűnni.
– Elnézést, ennek a butiknak a
tulajdonosát keresem. – Mély hang hallatszik az üzlet elejéről. Titan és én a
hang felé haladunk, tudva, hogy bármi is az meg kell oldanom.
– Ó, sajnálom, de Niles nincs itt.
Én vagyok a menedzser, tudok valamiben segíteni?
A bolt előtt álló rendőr körbepillant.
Amikor kiszúrja Titant, összeszűkül a szeme.
– Csak megerősítésre van szükségem
Öntől, hogy ezzel a férfival jár, és nem betörni akart ide tegnap este. – A
rendőr Titanra mutat.
– Elnézést Uram. Az, hogy tegnap
este benézett ide, az én hibám. munka közben elaludtam és nem hívtam fel.
Aggódott értem ez minden. Nem akart betörni.
– Amiről, mi tudunk – horkant fel
nevetve Demi.
– Köszönöm. Hagyom magukat
visszatérni a munkájukhoz. További szép napot! –bólint nekünk, mielőtt kilépne
a bejárati ajtón. Az ajtó felett újra megszólal a csengő és egy jóképű férfi
lép be rajta. Végigtekint az állványokon, és amikor a tekintete Demire esik,
elkerekedik a szeme.
– Demi? – Közelebb lép hozzá.
– Ördög és pokol! – nyög fel Demi,
mielőtt egy mézesmázos mosolyt varázsol az arcára.
– Hé… Jason… Hogy vagy ma?
– Nos, sokkal jobban lennék, ha
beleegyeznél egy randiba.
– Látod erről már beszéltünk.
Mondtam már, hogy ez most nekem nem megy.
– Igen, de nem mondtad el, miért?
Azt mondtad, hogy szingli vagy.
– Ezt mondtam volna? – Felhúzza az
orrát. – Egészen biztos, hogy kihagytam ezt a kérdést, mert ez bonyolult.
– Tedd egyszerűvé – húzza fel a
szemöldökét.
– Mindkettőjükkel járok. Titan és
felém int.
– Mi a fasz? – Titan szemei
gyakorlatilag kigúvadnak.
– Minden rendben kicsim. Biztos
vagyok benne, hogy… Jason egy szót sem szól majd. Anyád sohasem fogja megtudni.
– Megveregetem Titan mellkasát és együtt sodródom Demi sztorijával. Fogalmam
sincs, miért nem akar Jasonnel randizni, de ez nem számít. Halálom napjáig
követem a játékában.
– Ha ti hárman randiztok, akkor
nem bánod, ha megcsókolod őt. – Jason rám és Demire mutat.
– Egyáltalán nem. – Kihúzom magam
és az íróasztal mögé lépek, ahol Demi is áll. Szemei elkerekednek a
döbbenettől.
– Nagyon sokkal tartozol ezért –
motyogom az orrom alatt. Arcát a kezembe véve egy csókot nyomok az ajkaira.
Visszahúzódok és, Jasonre pillantok a vállam felett.
– Ez így elég jó?
– Nem. Ez olyan volt, mintha a
nagymamámat csókoltam volna meg. – Összekulcsolta a kezét a széles mellkasán és
minket bámult.
Forgatom a szemeim és Demire fordítom
ismételten a figyelmem. Ujjaimat a hajába fűzöm és oldalra döntöm a fejét.
Ajkaimmal az övét érintem és a nyelvemet a szájába csúsztatom. Harmincig
számolok és megadom a pasinak azt a műsort, amire vágyik. Amikor elhúzódom
Demitől tágra nyílt szemekkel bámul rám.
– Szent szar! – motyogja Titan az
orra alatt. Megigazítja magát, próbálja magát eltakarni. Forgatom a szemeim
erre. Mi a fene van a pasikkal? Miért mindig arról álmodoznak, hogy megnézzék,
amikor két csaj összejön?
– Ez elég jó már? – Rápillantok
Jasonre, és esélye sincs nemet mondania.
– Ó, uh… igen azt hiszem. – Jason
is megigazítja magát, és egyáltalán nem próbálja meg leplezni az izgatottságát.
– Majd találkozunk Demi.
Megpördül a sarkán, és egyenesen egy
ruhaállványnak sétál. Rögtön elkapja, mielőtt felborulna, és újból felállítja.
Még három dolognak megy neki, mielőtt kilépne az ajtón. Kínos búcsút int,
mielőtt kibotorkálna a járdára.
– Szerintem összetörted Jasont –
kuncog Titan.
– Szerencsés ember vagy Titan.
Nagyszerűen csókol. Lehet, hogy leckéket kell vennem tőle. – Demi ámulva mered
rám.
– Most nagyon féltékeny vagyok,
kivihetem hátul a csajomat, hogy kibéküljek vele? – Titan Demihez intézi a
kérdést.
– Persze, de most én leszek a
féltékeny. – Megrázza a fejét. – Fogd be! – kuncogok. – Menj, keresd meg Jasont
és jöjjetek össze.
– Az az ember nem bír velem és
ezzel mindketten tisztában vagyunk. Olyan típusú pasira van szükségem, aki ha
ránk nézett volna, megkérdezi, hogy beszállhat-e negyediknek.
Csak egyetlen egy olyan embert ismerek,
aki hasonló választ adna, de lakat van a számon. Mindezt egyedül neki kell
kitalálnia. Bevezetem Titant az irodába, becsukom az ajtót és szembe fordulok
vele. Addig hátráltat, míg az ajtóhoz nem nyom.
– Ez dögös volt bébi – mormolja a
bőrömnek közvetlenül a fülem alatt.
– Te is tipikus pasi vagy –
forgatom a szemeimet.
Titan a szájába veszi az alsó ajkamat,
megszívja, mielőtt teljesen birtokba venné. A nyelvét a számba csúsztatja, és
az enyémhez simítja. Hamarosan felnyögök és többért könyörgök. Kezeimmel
végigsimítom a testét, megállok, mikor az övéhez érek. Minden erőmmel azon
vagyok, hogy kicsatoljam, de nehezebbnek bizonyul, mint amire számítottam.
– Nem. Még nem Nessa – suttogja
Titan, és megragadja a kezeimet, hogy leállítsa őket. A visszautasítása miatt
szinte megfagy a testem. Nem hiszem el, hogy nem akar engem annyira, mint én
őt. Megpróbálok elslisszolni onnan, ahol az ajtó és a teste közé vagyok
szegezve, de Titan megállít.
– Kicsim, ne vágj ilyen arcot. Nem
utasítalak vissza. Csak azt akarom, hogy az első alakalom jobb legyen, minthogy
az ajtóhoz szegezlek és megduglak. Ennél többet érdemelsz.
– De én, akarlak – nyögöm, és a
mellkasára hajtom a fejem.
– Bízz bennem Nessa, én is akarlak
téged. – Megfogja a kezem és a nadrágján lévő dudorhoz vezeti, megmutatva, hogy
mennyire akar engem.
– Jobb, ha felmegyek az emeletre
és dolgozom egy kicsit, mielőtt bajba kerülök – ad egy búcsúcsókot, mielőtt
kimegy az ajtón és felmegy a lépcsőn. Besüppedek a székembe és hangosan
felnyögök.
Miután egy órán keresztül nem csinálok semmit, szólok
Deminek, hogy hazamegyek lezuhanyozni. Kevesebb, mint egy órára elmegyek. Csak
azért tart eddig, mert kaptam egy újabb levelet a 4C-től, és azonnal válaszolni
akartam rá.
Kedves Baszódj Meg!
Bármennyire
is nehezemre esik beismerni, halálosan komolyan gondolom. Nem tudom kiverni a
fejemből ezt a nőt. Annyira más, mint bármelyik nő, akivel valaha is
találkoztam.
Végül
elvittem egy randira, és sokkal jobb volt, mint valaha is képzeltem volna. Még
nem egyezett bele egy második randiba, de nem adom fel. Mindent megteszek, hogy
az enyém legyen.
Sajnos,
nem hiszem, hogy egyhamar nyögést hallasz a lakásom irányából. Rengeteg időt
tervezek vele tölteni, és kiudvarolom még a frászt is belőle. Magamba
bolondítom, még mielőtt elkápráztatnám a hálószobai képességeimmel.
Ha
ezzel kapcsolatban van bármilyen tipped, azt szívesen venném.
Üdvözlettel,
Udvarló
Mester
HUSZONEGYEDIK
FEJEZET
TITAN
Fordította:
tobys
Egy kínszenvedés a tudat, hogy Nessa
nap, mint nap az alattam levő szinten van, és én nem tehetek semmit. Többször
vissza kellett fognom magam, nehogy lemenjek a lépcsőn és a karjaimba zárjam.
Szeretném a falhoz szorítani, és emlékeztetni, hogy mennyire nagyon akarom őt.
De azt soha nem hagynám, hogy az első
alkalom a butikban történjen. Vacsorával, borral akarom kényeztetni. Azt
akarom, hogy tudja, mennyire fontos nekem. Mert ő a legcsodálatosabb nő, akivel
valaha találkoztam, és megérdemli, hogy úgy is bánjanak vele.
Nessa és én szinte minden nap próbálunk
időt találni arra, hogy elszökjünk a munkánk elől, és úgy csókolózzunk, mint a
középiskolások a lelátó alatt. Egyikünk sem tud betelni a másikkal.
Az elmúlt hetekben kialakult egy rutin
köztünk. Ő minden este sokáig dolgozik, én pedig legtöbbször a szokásosnál
tovább dolgozom odafent. Lejövök, hogy együtt vacsorázzunk, és néha az
irodájában lógok, máskor meg visszamegyek az emeletre és tovább dolgozom, vagy
hazamegyek.
Halálra fogja hajtani magát, ha
továbbra is ennyit dolgozik, de esküszik, hogy ha egyszer elkészül a bővítés,
akkor kevesebb lesz a munka is. Ez arra sarkall, hogy gyorsabban fejezzem be a
munkát, ami bizonyos mértékig önzőség. Csak arra vágyom, hogy a kanapémon
összebújva filmet nézzünk. Hogy a karjaimban tartsam, míg elalszik, és ne az
íróasztalán szundikálva találjam.
– Elnézést, Titan... Beszélhetnék
veled a folyosón? Aggódom valami miatt. – Nessa ravaszul mosolyog rám.
– Persze, semmi gond. Sean,
folytatnád a vakolást?
– Természetesen, főnök. – Sean rám
szegezi a szemét, miközben átveszi tőlem a spaklit.
Egy másodpercet sem vesztegetek rá,
helyette követem Nessát a folyosóra. Alig lépek ki a szobából, máris a falhoz
lök egy sötét sarokban. Egy szót sincs időm kinyögni, mielőtt az ajkai rám
tapadnak.
Megragadom a csípőjét, és a testét az
enyémhez rántom. Ujjai végigsimítanak a hajamon, gyengéden meghúzza a végét.
– Megölsz, bébi – suttogom a
nyakába.
– Nem tudok távol maradni tőled. –
Egy apró nyögést hallat, ahogy feljebb csúsztatom a kezem. Tudom, mit akar, de
nem fogom megadni neki. Nem itt. Nem egy poros folyosón, ahol a munkásaim alig
öt méterre vannak tőlem. Nessa jobbat érdemel, és tőlem azt kapja.
– Én sem. Utálom tudni, hogy lent
vagy, és nem láthatlak.
– Csinálhatnánk valamit ma este? –
Nagy, ártatlan szemekkel bámul rám.
– Bármit.
– Vacsora és mozi? Pihennem kell,
és nem gondolkodnom.
– Nem probléma. Milyen filmet
szeretnél nézni?
– Nagyon szeretném megnézni azt az
új akciófilmet, ami most jött ki a mozikban.
– Akciófilmet akarsz nézni? – pislogok
meglepetten.
Az orrát ráncolja. – Ez így rendben
van?
– Tökéletes. Csak feltételeztem,
hogy valami romantikus komédiát vagy valami nyálasat szeretnél.
– Mit is mondhatnék? Odavagyok
Jason Stathamért – vonja meg a vállát.
– A fenébe, ezzel kell versenyeznem?
Az akcentusa miatt van? Tudok én is olyan akcentust virítani.
– Kérlek, ne csináld – kuncog. –
Én, úgy szeretlek, ahogy vagy. Nem szeretném, ha bármit is megváltoztatnál.
– Akkor ne borotváljam le a fejem?
Úgy volt, hogy ebédidőben hazamegyek, és megleplek.
– Nee! – nevet még jobban. –
Imádom a kócos hajad. Épp elég hosszú ahhoz, hogy beletúrjak az ujjaimmal.
– Akkor nem változtatok semmin. –
A csuklóját a számhoz emelve gyengéd csókot nyomok rá. – Nézd meg a filmek
időpontját, és kitaláljuk, mikor akarsz vacsorázni.
– Oké, később találkozunk,
szépfiú. – Végigsimít ujjaival a mellkasomon, miközben elfordul, hogy távozzon.
– Hé, Nessa?
– Igen?– kukucskál felém a válla
fölött.
– Miért volt szükséged rám? –
vonom fel a szemöldököm, nem vagyok biztos benne, hogy tényleg aggódott
valamiért.
– Csak látni akartalak...
megérinteni... megcsókolni – kacsint, mosolyra húzódnak ajkai.
– Ha újra felmerülne a probléma,
írj egy sms-t, és találkozunk az irodádban, hogy megbeszéljük... a problémát.
A fejét hátrahajtja, miközben gyöngyöző
nevetése betölti a teret. Megrázza a fejét, és szórakozottan néz rám. –
Köszönöm, hogy elkötelezted magad az ügyeim iránt, Titan. Biztos vagyok benne,
hogy Blake és Wes nagyra értékeli, hogy mindent kézben tartasz.
Lemegy a lépcsőn és magamra hagy a
folyosón. A fenébe is, nem tudok betelni ezzel a nővel. Soha nem éreztem még
ezt a fajta függőséget senkivel kapcsolatban.
– Minden rendben? – pillant fel
rám Sean, amint belépek.
– Ja. Csak volt egy kis probléma,
de már mindent elintéztem.
Felhorkan a nevetéstől, és megrázza a
fejét. – Biztos vagyok benne.
– Ez meg mit akar jelenteni? –
meredek rá.
– Mindannyian tudjuk, hogy van
valami köztetek. Még sosem láttunk ennyire szórakozottnak egy építkezésen. Nem
érdekel minket, Titan. Jó látni, hogy boldog vagy, és nem hajtoda seggünket, és
nem szívod a vérünket annyira.
– Ó, ugyan már. Imádjátok, amikor
a seggetekben vagyok. – Ellököm az útból és kiveszem a kezéből a spaklit.
– Ó, hű… Úgy érzem, rosszkor
jöttem... – Demi felhúzza az orrát. Körbepillant, de nem látszik, hogy
kényelmetlenül érezné magát. Persze, hogy nem. Nem hiszem, hogy bármi is
kényelmetlenül érintené ezt a nőt. – Akarod, hogy kitegyek egy táblát az
ajtóra? Nem szeretném, ha valaki szemtanúja lenne, ahogy egy másik férfi seggében
vagy. Talán tudatnom kellene Nessával, hogy nem ő az eseted, mi? – Megvakarja
az állát.
– Fogd már be! – kuncogok. –
Bajkeverő vagy, tudod? Esküszöm, mindig szemmel kell tartanom téged.
– Az vagyok! Dempsey Trouble[1]
Beckett!
– Gyakran elgondolkodom azon, hogy
milyenek lehetnek a szüleid. Hasonlítanak rád, vagy egy rejtély vagy, amit nem
tudnak megfejteni?
– Ehh, a szüleim nem igazán
törődtek velem. A nagyapám viccesnek talált, a nagymamám viszont mindig
elborzadt tőlem. Szerinte sosem fogok magamnak férfit találni – vonja meg a
vállát.
– Szingli vagyok! – botlik meg
Sean egy vödör malterban. Ahogy a földre esik, a keze egyenesen a vödörbe
kerül. Könyökéig szürke mocsok borítja.
– Jah... Én, nem csinálok...
ilyesmit – int az irányába.
– Ez meg mit jelentsen? – ráncolja
a homlokát Sean.
– Nekem nem jön be az építőmunkás
stílus. Nem vagyok Nessa. Én inkább az üzleti megjelenés híve vagyok. Ropogós
fehér ing, testhezálló nadrág, ami úgy öleli a feneket, mint egy második bőr,
és hagyja, hogy lássam a dudor körvonalait – esküszöm, hogy a szemünk láttára
elájul a gondolattól. – A koszos csizma és a koszos kezek nem az én világom.
Idegesít, hogy húgyúti fertőzést kapnék tőle – rezzen össze.
– Hogy kaphatnál a koszos kezemtől
húgyúti fertőzést? – ráncolja Sean a homlokát, én pedig elfojtok egy nevetést.
– Hol találod ezeket a fickókat,
Titan? Olyan ártatlanok. Leszoktatták már őket az anyatejről? – fejét
hátrahajtva bámulja csalódottan a plafont.
Igyekszem megőrizni komolyságomat, de
hasztalan. Sean még mindig tanácstalan, hogy mi folyik itt, Demi pedig úgy néz
ki, mintha másodpercekre lenne attól, hogy megtanítsa neki a mesét a madarakról
és a méhekről.
– Talán csak meg kell mutatnod
neki, hogyan lehet olyan mocskos, mint a keze – nevetek fel újra.
Demi tekintete fel s alá vándorol Sean
testén, mintha tényleg elgondolkodna rajta. Sean, amilyen idióta, felfújja a
mellkasát, és egy kicsit jobban kihúzza magát.
– Azt hiszem, egy életre
megsebezném.
– Igen.
– Nem lennék képes azzal a
tudattal együtt élni, hogy tönkretettem őt minden jövőbeni nő számára.
– Jobb lenne, neki találni egy
szelíd lelkű nőt – bólintok.
– Ha Nessa nem lenne a legjobb
barátnőm... – rázza meg a fejét, lassú mosoly terül szét az arcán. – Jó móka
lenne téged megrontani. Elbírnál velem, és szerintem még jó is lennél benne.
– Szerintem Nolan a tökéletes
párod.
– Talán..., de semmi jó nem
származik abból, ha a legjobb barátoddal randizol. – Elhallgat. A tekintete
végigpillant a bővítésen.
– Mire van szükséged, Demi? –
kérdem halkan, közelebb lépve hozzá.
– Úgy érted, egy férfin kívül? –
nevet fel humortalanul.
– Úgy vélem, Sean önként
jelentkezett.
– Csak látni akartam a teret.
Próbáljuk kitalálni, hogyan alakítsuk ki a boltot.
– Gyere, hadd mutassam meg a
terveket.
A falnak támasztott összecsukható asztalhoz
vezetem. Lehajolok, és rátámaszkodom. Elmagyarázom, hogyan fog kinézni a hely,
ha elkészül. Rámutatok a beépített polcokra és a pultra. Csak néhány dolog van,
amit nem fognak tudni mozgatni.
Egy órába is beletelik, mire Demi
befejezi a kérdezősködést. Közben folyton lopva Seanra pillant, és én azon
kezdek tűnődni, vajon ad-e neki egy esélyt. De amikor úgy megy le a lépcsőn,
hogy egy szót sem szól hozzá, elvetem a gondolatot, és visszamegyek dolgozni.
– Mit gondolsz, milyen lenne egy
olyan valakivel randizni, mint ő? – mered Sean az üres ajtóra, amin az imént
lépett ki.
– Olyan lenne, mint egy hurrikán.
Megrágna és kiköpne, Sean. Nem vagy felkészülve egy ilyen nőre.
– Még mindig tudni akarom, hogy a
piszkos kezemtől hogyan kapna húgyúti fertőzést – morogja az orra alatt.
Miután visszafogtam a nevetésem, a
vállára teszem a kezem, és halkabbra fogom a hangomat. Elmagyarázom, amit a
szülei nyilvánvalóan nem. És a végére esküszöm, hogy a szemei majd kiugranak a
fejéből.
– Tartsd magad távol az olyan nőktől,
mint Demi. Egyetlen éjszakát sem élnél túl vele.
❤❤❤
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés