Tizenharmadik
fejezet
Nessa
Fordította:
Maya
– Zaklat téged? – kérdezi Blake,
amint belépek a hátsó szobába.
– Tessék? Ki? – Rosszallóan
ráncolom a homlokom, nem vagyok felkészülve a kérdésre.
– Titan. Zaklat téged?
– Nem. Miért tenné? Még csak elöl
sem voltam egész nap.
– Kedvel téged. Kifogásokat keres,
hogy beszélhessen veled. – Wes összefonja tetovált karjait a mellkasán.
Félelmetes. El sem tudom képzelni, hogy ő legyen a főnököm.
– Nem hiszem, hogy ez igaz, de
akárhogy is, egyáltalán nem zavar – felkapok néhány fogast, és odaviszem a
ruhákat Blake-hez.
– Áh, szóval te is kedveled őt –
bólint Wes.
– Mi? Nem, dehogy! Miért gondolod
ezt egyáltalán? – Csak alig remeg kezem.
– A hölgy egy kicsit túlságosan is
tiltakozik. – Blake elvigyorodik. Átnézi a ruhákat, kiválogatja, melyiket
szeretné.
– Van néhány képed Addiról? Ha
látom, milyen stílusban szeret hordani, össze tudok rakni néhány ruhát, ami
tetszene neki.
– Van néhány képe Addiról? – Blake
felhorkant, és megrázza a fejét. – Ez olyan, mintha egy koffeinfüggőtől
kérdeznéd, hogy ivott-e ma már kávét.
Wes egyetlen szó nélkül átnyújtja nekem
a telefonját. Egy,,Addi” feliratú mappa van megnyitva, benne több, mint ötszáz
fotóval. Magamban kuncogok. Ez a férfi teljesen megszállottja a feleségének, és
ez imádnivaló.
– Gyönyörű. Pontosan tudom, miért
lenne oda – visszaadom neki a telefont, és elindulok a boltban.
Mielőtt visszamegyek a szobába, ahol
Blake-et és West hagytam, felkapok néhány ruhadarabot és ékszert, amiről tudom,
hogy Addi imádni fogja.
– Ezt a kupacot elviszem. – Blake
szinte mindenre rámutat, amit kiválasztottam. Csak két dolgot nem visz el. –
Kennedy imádni fogja ezeket.
– Mi a baj ezzel a kettővel? –
kötekedek vele vigyorogva.
– Úgy döntött, hogy nem szereti a
sárga színt – megvonja a vállát. – Szerintem a koszos pelenkákra emlékezteti.
Amióta Nikita megszületett, utálja a sárga színt.
– Fúj, ez undorító. Majd frissítem
a profilját – lejegyzetelem egy papírlapra, és a hátsó zsebembe dugom, hogy
később ne felejtsem el hozzátenni.
– A profilját? – Wes felvonja a
szemöldökét.
– Haver, ez a hely király. Minden
ügyfél részére elkészítik ezt a profilt. Felsorolja a dolgokat, amiket
szeretnek és utálnak, valamint mindent, amit már birtokolnak innen. Tudod
hányszor jöttem be ide, és próbáltam venni valamit, ami Kennedynek már van? Ez
életmentő. Az összes méretük megvan nekik, így nem kell találgatnom, és a végén
még felbosszantom őt, amikor tévedek.
– Szerintem Addi hatos méretet
hord. – Wes megvakarja a tarkóját.
– Nem. Négyes méretet – mosolygok.
Ez különbözteti meg a butikunkat a többitől. Ismerem a vásárlóimat, és ha nem,
akkor kutatok.
– Honnan tudod? – szegezi rám Wes
a tekintetét.
– Nos, amint megtudtam, hogy
Kennedy és Addi a legjobb barátnők, írtam Kennedynek, hogy kérjek tőle méretet,
anélkül, hogy Addi tudott volna róla. Ő több, mint hajlandó volt minden
részletet elmondani. Még cipőméretet is adott. Hatos – kacsintottam rá.
Wesnek tetszik néhány ruha, amit
kiválasztottam, de másokért nem rajong. Végül három komplett szettel távozik a
boltból, cipőkkel és ékszerekkel együtt.
– Addi ma este a nevedet fogja
sikítani – kuncog Blake, lekapva a saját szatyrait a pultról.
– Ajánlom is neki – motyogja Wes
az orra alatt, és apró mosollyal kapja fel az övéit.
Demi fantasztikus munkát végzett,
amikor Blake összes ajándékát szép ezüstszínű csomagolópapírba csomagolta és
mentaszínű szalagokkal díszítette. Ez is egy olyan dolog, amit mi csinálunk.
Minden munkát leveszünk a férfiakról. Nekik csak annyi a dolguk, hogy
becsúsztassák a kártyájukat, és átadják az ajándékokat életük különleges
nőjének.
Wes fekete csomagolópapírt választott
élénk rózsaszín masnival. Azt mondta, Addi ezt jobban fogja szeretni, mint azt
a csillogó szart. Az ő szavai, nem az enyémek.
– Bárcsak lenne egy ilyen hely a
férfiruhák számára. Azt imádnám – sóhajtott fel Blake.
– Mit gondolsz, mire való a
kiegészítő? – vonom fel a szemöldökömet.
– A francba! Tényleg? Ez
fantasztikus!
– Mondtam Nilesnek, hogy hatalmas
lehetőséget szalaszt el azzal, hogy itt nincsenek férfiruhák. Olyan sok nő jön
be, és panaszkodik, hogy nem tudja, mit vegyen a férjének. Azt mondták, ölni
tudnának egy ilyen helyért, csak férfiaknak.
– Sosem fogom megérteni, miért nem
nyitsz saját butikot. – Blake megrázza a fejét.
– Mert akkor nekem kellene az
összes unalmas dolgot megcsinálnom, mint az adózás és a bérszámfejtés. Mivel én
vagyok az üzletvezető, mindent megtehetek, amit csak akarok, felelősség nélkül.
– Ezt megértem – bólint Wes. –
Utálom a sok papírmunkát. Nem is tudom, mihez kezdenénk Nate nélkül, aki az
összes könyvelést megcsinálja helyettünk. Okos nő vagy, Nessa... Majd elmondom,
hogy Addi mit gondol mindenről, amikor legközelebb jövök ellenőrizni a
projektet.
– Jól hangzik! További szép estét,
srácok! – intek nekik, amikor elmennek, és egy kis plusz lendületet érzek a
lépésemben.
Semmit sem szeretek jobban, mint amikor
boldog vásárlók távoznak a butikból. Az olyan férfiak, mint Blake és Wes, akik
szeretik a feleségüket, és őrülten el akarják kényeztetni őket, a kedvenceim.
Élvezem, hogy segítek nekik megtalálni a tökéletes ajándékot, különösen akkor,
ha nem tudják, hol kezdjék.
– Miért nem mész haza? Már több
mint nyolc órája itt vagy. – Demi áthajol a pulton, és úgy lóbálja a lábát a
levegőbe, mint egy gyerek.
– De akkor itt maradsz egyedül –
fintorogva nézek körbe az üres üzletben.
– Ma elég kicsi volt a forgalom.
Tuti, hogy az emberek azt hiszik, hogy az építkezés miatt zárva vagyunk.
– Hú, és én még azt gondoltam,
hogy a Nyitva tábla mást fog sugallni.
– Tudod, hogy milyenek az emberek.
Sötétek, mint az éjszaka – megvonja a vállát. – Akárhogy is, a következő egy
órában el tudom intézni a boltot. Tudod, hogy ennyivel zárás előtt már úgysem
jön be olyan sok ember.
– Rendben, de csak azért, mert én
tényleg csak egy forró fürdőt akarok venni és áztatni magam.
– Uhh! A fenébe is, Nessa! Most
már csak haza akarok menni és fürdeni, de ma este Kennedyben kell dolgoznom!
– Nem tudom, miért dolgozol még
mindig ott – megrázom a fejem, és megragadom a kabátomat a pénztár mögötti szekrényből.
– Mert itt nem keresek elég pénzt!
– Arra gondoltam... – nyújtom el a
szavakat. Utálom, hogy reményt keltek benne, de azt tervezem, hogy a héten
elbeszélgetek erről Nilesszel. – Beszélni fogok Nilesszel. Amint megnyitjuk a
férfi részleget, segítségre lesz szükségem a butik vezetésében. Lényegében két
különböző üzlet lesz. Nem tudok mindkettőről gondoskodni, nincs elég időm. Arra
gondoltam, hogy talán átvehetnéd a női részleget, vagy vezethetnéd a férfit.
Nekem bármelyik megfelel.
– Tényleg? Szerinted hagyná? –
tágra nyílt szemekkel bámul vissza rám.
– Nem értem, miért ne tenné.
Majdnem olyan régóta dolgozol itt, mint én. Megtanultál mindent, amit én
csinálok, és folyamatosan segítesz nekem. Megoszthatnánk mind a két részleg
felelősségét, vagy felosztjuk. Mindkettővel elégedett lennék. Szólok egy jó
szót az érdekedben Nilesnél, és meglátjuk, mit szól hozzá. Bár nem tudom
elképzelni, hogy nemet mondjon. Akkor valószínűleg nem kell két munkával
gyilkolnod magad.
– Az csodálatos lenne. Köszönöm,
Nessa! – Demi rohanva megkerüli a pultot, és a karjaimba veti magát. Olyan
erősen szorít, hogy alig kapok levegőt.
– Oké, Demi, itt az ideje, hogy
elengedj.
– Csak még néhány másodperc.
– Eltöröd a bordáimat – vinnyogom.
– De a melleid olyanok, mint a
párnák. – A mellkasomhoz dörgöli az arcát. – Végre megértem, miért szeretnek a
férfiak az enyémen aludni. Ez kellemes.
– Oké... ez elég fura, szóval most
inkább elmegyek. Hívj, ha bármi kell! – mondom és eltolom magamtól, miközben
lassan hátrálni kezdek.
Tizennegyedik fejezet
TITAN
Fordította: MANDY
A tekintetem egész álló
nap a butik ajtaját fürkészte. Amikor láttam, hogy Blake és Wes távozik táskák
tömkelegével a karjaikon, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Legalább tudtam,
hogy már nem tartják őt fel.
Rápillantok az órámra
és rájövök, hogy az üzlet alig egy órán belül bezár. Elmosolyodom magamban és
örülök, hogy már nem kell sokat várnom arra, hogy lássam őt.
– Hé, szépfiú –
hallom Nessa édes hangját alólam.
Átkukucskálok az épület
pereme felett és ott találom őt, ahogy bámul fel rám, hatalmas vigyorral az
arcán.
– Adj egy percet,
mindjárt lent leszek.
Lecsúszom a létrán,
miközben közelebb lép a létra aljához.
Zsebre dugom a kezeimet
és egy ostoba vigyorral lepillantok rá.
– Szia, milyen
napod volt?
– Elég jó. Imádom
a munkámat – megvonja a vállait. – És milyen volt a te napod?
Lebámul a cipőire.
Úgy érzem magam, mintha
megint a gimiben lennék. Kedveljük egymást, de egyikünk sem hajlandó megtenni
az első lépést. Úgyhogy ehelyett táncolunk az érzelmeink körül, míg egyikünk
fel nem adja, vagy meg nem teszi azt a bizonyos lépést.
– Jó volt.
– Csak jó? –
pillant fel rám a szempillái mögül. És esküszöm, soha nem lesz senki olyan
gyönyörű, mint ő, ebben a pillanatban. Ártatlan és ideges, imádnivaló.
– Hát, folyamatosan
próbáltam beszélni ezzel a nővel, de egyfolytában bujkált.
– Nem bujkáltam! –
csapott kuncogva a mellkasomra.– Mit szerettél volna?
– Giccses lenne,
ha azt mondanám, hogy csak beszélgetni akartam veled?
Összeráncolom az orrom.
Általában sokkal nyugodtabb vagyok, lazább, higgadtabb.
– Nem, egyáltalán
nem. Inkább tök édes lenne.
– Azon
gondolkodtam… Szeretnél. – A telefonja éles hangja félbeszakít.
– Jaj, hadd nézzem
meg, ki az. Bocsi. – Kihúzza a telefont a zsebéből és összerezzen. – Ne
haragudj, Titan, fel kell vennem. Hosszú hívás lesz, majd holnap beszélünk, jó?
– Igen, ööö,
persze. Akkor holnap.
Beletúrok a hajamba és
elkeseredetten sóhajtok. Figyelem, ahogy végigsétál az utcán és eltűnik egy
kicsi fekete sportkocsiban. Tökéletesen illik hozzá.
Gyakorlatilag végeztünk
már a munkával mára. Már minden munkatársam elment. Mondtam nekik, hogy majd én
maradok, és feltakarítok. Ürügyet akartam, hogy még mindig itt legyek, amikor
Nessa végez. Nem számítottam rá, hogy korábban lelép. Igazából arra
számítottam, hogy későn megy el. Így most itt hagyott, és egyedül takarítok ki.
Amikor az utolsó
cuccokat pakolom a teherautómba, Teddy csengőhangja hangzik fel.
– Helló, mi újság?
– El akarok menni,
szórakozni ma este. Velem jössz? – sóhajt bele a vonalba Teddy.
– Persze. Hova
megyünk?
– A Kennedybe.
– Nem unod még,
hogy abban a kocsmában lógsz, ahol dolgozol? Én nem akarnék egy munkahelyen
lógni, mindegy, mennyi alkoholt tukmálsz rám.
– Én szeretek itt
lenni. Sőt, a nők sokkal szívesebben közelednek felénk, mivel ismernek engem.
– Ja, jó –
horkanok fel nevetve. Teddy azt hiszi, azért közelednek hozzá, mert kedvelik,
valójában inkább azt hiszik, hogy dolgozik, és megkérik, hogy készítse el az
italokat. És ez a pancser meg is teszi.
– Hadd találjam
ki, Demi dolgozik ma éjjel?
– Hát nem tudom.
Lehet. Számít?
Hallom a habozást a
hangjában, a pánikot, hogy ki fogom találni, pontosan ezért megyünk oda.
– Nekem nem, de
úgy érzem, hogy neked pokoli sokat számít. Beszaladjak a butikba és
megkérdezzem, hogy dolgozik-e ma Demi?
– Tesó! Ne!
Dolgozik. Ne menj be beszélni vele.
– Nem tudom, miért
nem lépsz és hívod el randizni.
– Mert Nolan
mindig körülötte van. Esküszöm, a fickónak érzéke van ahhoz, hogy mikor akarom
elhívni és mindig azt a pillanatot választja ki, hogy megzavarjon minket.
Sóhajt egy nagyot.
– Hát, a legjobb
barátok. Tényleg elvárnád tőle, hogy ne legyen körülötte?
– Nem várok el
semmit, csak annyit akarok, hogy kurvára maradjon tíz percig távol tőle, hogy
beszélhessek vele.
– Meglátom, mit
tehetek. Talán segíthetek elterelni a figyelmét, amíg te flörtölsz, bármit is
tartasz annak.
– Kösz, haver.
Akkor másfél óra múlva ott találkozunk. Hazarohanok még, és elintézek előbb pár
szarságot.
– Jól hangzik.
Nekem zuhanyoznom kell… eléggé.
Ellenőrzöm még utoljára
a helyszínt, meggyőződöm róla, hogy eltakarítottam nemcsak a szerszámainkat, hanem
a rendetlenséget is, amit ma csináltunk. Néhány építőbrigád óriási kupit
csinál, és nem takarítanak össze minden nap, csak ha olyan házakban dolgoznak,
ahol a tulajdonosok láthatják, de ez a Kasey Constructionnál nem így működik.
Blake és Wes ragaszkodnak hozzá, hogy mindig aznap takarítsunk, amikor a
rendetlenséget csináljuk. Nem csak könnyebb, menet közben takarítani, de így ha
egy üzlet tulajdonosa éjszaka le akarja ellenőrizni a dolgokat, esélye sincs
annak, hogy elesik és megsérül a szerszámaink vagy a szemetünk miatt.
Nem sokkal később
belépek a lakásom ajtaján egy levéllel a kezemben és egy hatalmas mosollyal.
Erre tényleg szükségem van ma.
Még mindig egy kicsit
csalódott vagyok, hogy nem tudtam Nessát elhívni. Úgy érzem, mintha valami
mindig megállítana, mintha mindig valami az utunkban lenne, és ezt utálom.
Gyorsan elvégzem a
zuhanyzási rutinomat és indulásra készen állok. Miután felvettem a farmeromat,
póló nélkül, ledobom magam a kanapéra és kihajtom az üzenetet. Az első sornál
egy horkantás buggyan ki belőlem. Basszus, bárcsak tudnám, hogy ki ez a nő. Úgy
hangzik, mint álmaim asszonya.
Kedves Bűbájtalan úr,
Biztosíthatlak, hogy
nincs szükségem segítségre, hogy kielégítsem a pasimat. A pornósztárral való
szakításomnak semmi köze nem volt hozzám, sokkal inkább ahhoz, hogy az volt a
munkája, hogy más nőket dugjon meg.
Biztos vagyok benne,
hogy szívesen adnál nekem személyes tanácsokat, és bár értékelem a
véleményedet, mégis inkább betegségmentes maradnék.
Úgyhogy kérlek, ne
töröld a beosztásodat, mert nem fogok segítséget kérni.
A hálószobádba bejutni
szándékozó bőséges mennyiségű kiskorú lányt illetően azt gondolom, a dolognak
sokkal inkább van köze az apa problémájukhoz, és kevésbé ahhoz, hogy te mit
tudnál tenni értük. Valószínűleg csak az ötlet tetszik nekik, hogy egy idősebb
férfi gondoskodik róluk. Biztos vagyok benne, hogy fel sem fogják, milyen
megrázó lehet egy éjszaka veled.
Talán
figyelmeztetéseket kellene gyártanom, és kihelyeznem őket a lakásod körül.
Olyan lenne, mint egy közérdekű közlemény. A nőknek tényleg tudatában kellene
lenniük, hogy hova sétálnak be és meg kell nekik adni az esélyt a menekülésre,
mielőtt túl késő lesz.
Talán még egy
tanácsadót is kihelyezhetnék az előtérbe, hogy azoknak a nőknek, akik nem
figyeltek a tanácsaimra, legyen kivel beszélgetniük, miután megtapasztalták a
4C borzalmait. Biztos vagyok benne, hogy beszélhetnék néhány korábbi női
vendégeddel, és megkapnám a támogatásukat. Szervezhetnénk gyűjtést a 4C
túlélőinek. Adunk mindenkinek mentális és érzelmi támogatást… talán fizikait
is, ha rájönnek, hogy valami betegséget is átadtál nekik. Azt hiszem, ez
ragyogó ötlet.
Minden jót kívánok
neked, hogy találj olyan nőket, akik még mindig hajlandóak a hódításoddá válni
mindazok után, hogy olvasták a figyelmeztetéseket.
Üdvözlettel,
Baszódj meg
Ahogy végeztem, ránézek
a telefonomra és észreveszem, hogy késésben vagyok a találkozóról, amit
Teddy-vel megbeszéltem. Egész éjjel panaszkodni fog emiatt, az biztos.
Lerohanok a lépcsőn, feltűzöm az új lapot a falra és kiszaladok az ajtón. Pár
perccel később a Kennedy Sörözőjének ajtaján nyomulok be. Átnézem a bokszokat,
de nem vagyok meglepve, hogy Teddy-t a pultnál állva találom.
– Lehetnél ennél
szánalmasabb? – suttogom, elfoglalva a mellette lévő széket.
– Biztos lehetnék,
de az már ciki lenne.
Követi Demi mozgását a
bárpult mögött. Összeráncolja a szemöldökét, mikor a lány áthajol a sima
asztallapon, flörtölve egy másik vendéggel.
– És ez nem? Tesó,
gyakorlatilag csorog a nyálad.
Felemelve a poharát
beleszagolok és egy grimasszal vissza is teszem.
– Ennek borzasztó
szaga van. Ez Fireball?
– Almás pitének
hívják. Fireball whiskey, vaníliás vodka és almalé.
– És mi a pokolért
innád ezt? Iszonyatosan hangzik.
– Ez Blake egyik
új találmánya. Nem olyan szörnyű, de én nem igazán vagyok oda a vodkáért.
Megvonja a vállát és
iszik egy kortyot.
– Nem is értem,
hogy tud ez a fickó egy bárt vezetni amellett, hogy van egy építőipari cége, és
egy családja. Én már kimerültem volna a helyében. Úgy értem, mind ezek
tetejében még két gyerek is? Ez őrület.
– Hallottam,
amikor Kennedy mondta, hogy azt hiszi, terhes. Akkor az már három gyerek.
Megvonja a vállát és
iszik egy újabb kortyot.
– Az igen! Tudtam,
hogy többet akar, akkor ez nagyszerű hír lesz neki. Ki keverte az italodat? Nem
látom Blake-et sehol.
– Na, beszaladt
ide és azt mondta Kennedy-nek, hogy menjen haza vele. Egy nagy romantikus
hétvégét tervezett és Patrickot kérte meg, hogy helyettesítse őt. És most
Patrick és Demi mindennel flörtölnek, aminek nincsenek mellei.
– Dolgoznod kéne.
Nézd meg azokat a szomorú nőket, akik arra várnak, hogy flörtöljenek velük.
A fejemmel a nők
irányába bólintok, akik a szemöldöküket ráncolják, mert nem tudják Patrick
figyelmét lekötni.
– Itt is van,
Titan – Demi csúsztat egy kibontott üveg sört felém. Egy mosoly ragyog fel a
szemeiben.
– Mi van, ha én egy
kevert italt szerettem volna? – vonom fel az egyik szemöldököm.
– Nem szerettél
volna.
– De ha mégis?
– Nem számít.
Adtam neked egy sört, ezért nem akarsz kevert italt. Tudsz követni?
Kacsint, összefonja a
karját a bárpult felett és ráhajol a tetejére. Így tökéletes rálátást kínál
Teddy-nek a dekoltázsára.
– Szerencséd, hogy
sört akartam – pillantok rá gúnyosan.
– És neked is
szerencséd van, hogy nem készítettem neked egy olyan förtelmes italt – mutat a
hüvelykujjával Teddy italára.
– Blake általában
olyan ügyes az italok készítésében. Nem tudom, hogy mire gondolt ezzel.
Minél több időt töltök
Demi körül, annál jobban kedvelem. Igazából most már örülök a kis ugratásainak.
Valaki a nevét kiáltja
és bemondja az italrendelését. Demi munkához lát, gyorsabban keveri az
italokat, mint bárki, akit ismerek. Eltűnik egy pillanatra, amíg kiviszi őket,
aztán újra ott van előttünk.
– Szóval, mi a
helyzet veled és Nessával?
– Mire gondolsz?
– Kedveled. Miért
nem hívtad még el randira?
– Először is, soha
nem mondtam, hogy kedvelem…
– De akkor is
kedveled – forgatja a szemeit.
– És másodszor –
folytatom, figyelmen kívül hagyva a megjegyzését, ami azonban száz százalékig
pontos – Még ha el is akarnám hívni őt, valami mindig közbejön, amikor
megpróbálom, és így nem tudom megkérdezni.
– Á, szóval akkor
folyamatosan a farkad útjában állnak. Komolyan, annál rosszabb nincs. Néha én
is megszívatom Nolant így, csak hogy felbosszantsam. Annyira be tud gurulni. Az
egész arca olyan vörös lesz, mint a paradicsom, még a fülei is kipirulnak.
Legutóbb, mikor ellopta a sült krumplimat, egy kerek hónapig álltam a
kielégülése útjába.
– Ez brutális –
kuncogok a gondolatra.
– Ja, ahányszor
csak láttam, hogy egy nővel beszélget, a karjaiba vetettem magam és úgy tettem,
mintha a barátnője lennék. Megpróbált különböző bárokba menni, de ez az idióta
elfelejtette, hogy a ,,megtalálni egy barátot” applikációja be van kapcsolva,
így két éjszakán is követtem őt. Nessa és én feltűntünk mindegyik bárban, ahova
ment. Azt hiszem, abban a hónapban legalább ötvenszer álltam a farka útjába.
Kihúzza magát és
büszkén mosolyog.
– Hát ez elég
gonosz.
– Á, megérdemli,
amilyen sok szarságnak kitett engem… na, ha az ördögöt emlegeted, meg is
jelenik!
Forgatja a szemét,
mielőtt egy émelyítően édes mosolyt varázsol az arcára.
– Hé, Lúzer,
milyen napod volt?
– Annyira mérges
vagyok rád – dohog Nolan, karba fonva a kezét a mellén.
– Mit tettem?
Egész nap dolgoztam – pillant fel rá ártatlanul.
– Egy
csillámbombát küldtél nekem, Dem. Majdnem kirúgtak. A főnököm közel sem találta
olyan viccesnek a csillámpéniszeket, mint te.
Figyelem, ahogy lefagy
a lány arca. Biztosan szeret vele kötekedni, de végül is szereti Nolant és soha
nem akarná bántani.
– Basszus, ne
haragudj, Nolie. Azt hittem, vicces lesz.
– Akkor nyitottam
ki, mikor a főnököm az irodámban volt. Azt hittem, az új billentyűzet az, amit
rendeltem, de egy robbanó péniszbomba volt. A főnököm épp menni készült egy
megbeszélésre az új ügyfelekkel. Apró kis péniszek voltak a hajában és végig a
zakóján… Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami megmentette a seggem, az arcomon
lévő sokk és iszonyat volt. Tudta, hogy nem szándékosan csináltam. Azt mondta,
hogyha még egyszer előfordul, azonnal ki fog rúgni. Van egy záradék a
szerződésemben. Ha elmegyek vagy kirúgnak, a következő öt évben nem dolgozhatok
egy konkurens cégnél sem. Mindent elveszítenék, Dems.
Demi gyorsan megkerülte
a bárpultot és Nolan várakozó karjaiba vetette magát. Olyan szorosan ölelte
meg, ahogy csak bírta, azt mondogatva újra és újra, hogy mennyire sajnálja.
Csak akkor húzódott el, mikor néhányan elkezdték a nevét kiabálni italt
követelve.
– Nem akarsz
eljönni hozzám a műszakom után? Csinálok neked sütiket bocsánatkérésképp. –
Hosszú szempilláit a legjobb barátja felé rebegteti.
– Csak ha s’more-t[1]
csinálsz és nálam sütöd meg. A te lakásod szívás.
– Persze! –
Lábujjhegyre áll, és egy puszit nyom az arcára, mielőtt visszamegy a pult mögé
és nekiáll dolgozni.
– Tényleg majdnem
kirúgtak? – húzom fel az egyik szemöldököm, és megdöntöm az üveget, hogy igyak
egy nagy kortyot.
– Nem. Ki sem
nyitottam a dobozt a munkahelyen. Ma otthonról dolgoztam… De a házvezetőnőm
tuti ki lesz akadva. Az a szar beterítette az egész irodámat.
– De te azt
mondtad – tátog Teddy Nolanre.
– Ó, tudom, mit
mondtam Dempsey-nek, és te nem fogod neki elmondani az igazat. Évek óta
küldözget nekem ilyen szarságokat. Csak a puszta szerencsének köszönhetem, hogy
eddig nem kerültem bajba.
Legalább a fele olyan
napokon érkezett, mikor otthonról dolgoztam. Ezt ő is tudja, ezért is
próbálkozik egyre keményebben. A takarítóm minden egyes alkalommal, ötszáz
dollárral többet kér, ahányszor fel kell takarítania a csillámbombát. Mostanra
szerintem már várja is ezeket, különösen így karácsony táján.
– De… miért
hazudsz neki?
– Mert rohadt
nehéz megállni, hogy ne akarjam visszaadni neki. De ha megtenném, soha nem
bocsátana meg. Sírna, és én rosszul érezném magam. Valószínűleg be is húzna
egyet. Nessa is kinyírna, ha a butikjában kinyitna egy csillámbombát és Demi
lakása olyan pici, hogy beterítené az egészet. Egyszerűbb, ha úgy intézem, hogy
ő érezze magát rosszul és így biztosít arról, hogy többet nem fog ilyet
csinálni.
Megvonja a vállát.
Demi letesz elé egy
sört. Váltanak egy édes mosolyt, mielőtt a lány továbbmegy valaki máshoz.
– Hol van Nessa ma
este? – teszi fel Teddy azt a kérdést, ami már azóta a nyelvem hegyén volt,
hogy Nolan besétált ide nélküle.
– Otthon van. Azt
mondta, valamit meg kell csinálnia a butikhoz. Ma felhívta a főnöke, és van egy
listája azokról a dolgokról, amiket el kell intéznie. Nessámat ismerve éjjel
nappal dolgozni fog, amíg nem végez velük. Valószínűleg vacsorázni is elfelejt
ma este… Talán rendelnem kéne neki valamit és kiszállíttatni hozzá.
Nolan megvakarja az
állát elveszve a gondolataiban.
– Én elviszem neki
a vacsoráját. Csak add meg a címét – ajánlom fel, és megpróbálok laza maradni.
Valójában pedig imádkozom, hogy hagyja nekem elvinni. Ez egy tökéletes
lehetőség lenne, nem csak hogy megtudjam, hol lakik, hanem egy kicsit kettesben
is maradni vele. Minden egyes alkalommal, mikor Nessát látom, egy csomó ember
van körülötte. Demi olyan, mintha össze lenne nőve vele, és Nolan sincs soha
messze, ha nem dolgozik. Nem tudom, hogyan tudnék másként beszélni vele úgy,
hogy senki ne legyen a környéken.
– Hát, nem. Nem
fogom megadni neked a címét – rázza meg a fejét Nolan.
– Miért nem? Nem
vagyunk idegenek.
– Mert ha Nessa
azt akarná, hogy tudd, hol lakik, akkor már tudnád. Legutóbb megadtam a számát
egy pasinak, mire tökön rúgott. Nem akarok belekeveredni megint. Egy nap majd
szeretnék gyerekeket… a nagyon távoli jövőben. Plusz, te még mindig idegen vagy
neki. Felbukkantál a semmiből és mindig itt vagy, ha hátrapillantok a vállam
fölött – vonja meg a vállát nulla bocsánatkéréssel.
– Több, mint egy
éve járok ide a Kennedy-be. És nem én irányítom, milyen munkákat osztanak rám a
munkahelyen.
– Pontosan miért
is akarod annyira megszerezni Nessa címét?
Nolan felkönyököl a
pultra és rám szegezi a tekintetét. Fészkelődni akarok az intenzitása alatt, de
nem vagyok hajlandó tudatni vele, hogy idegesít. Ő olyan, mintha Demi és Nessa
őrző kutyája lenne. Soha nem jutok a lány közelébe, ha Nolan nem akarja.
– Kedvelem őt.
Ahányszor el akarom hívni randira, megzavarnak. Arra gondoltam, ha én vinném ki
neki a vacsorát, végre lenne esélyem elhívni őt. Ennyi az egész, Nolan. Közel
sem vagyok olyan szemétláda, mint gondolod.
– Kivéve, hogy
szinte minden héten más nővel látlak itt – emeli fel a szemöldökét.
– Most megfogott,
Titan. Mondtam neked, ha ennyi nővel kavarsz, előbb utóbb vissza fog ütni –
kuncog Teddy, élvezve a nyomoromat.
– Egyetlen nővel
sem voltam, mióta találkoztam Nessával. – A számhoz emelem az üveget és
felhajtom.
Több alkoholra lesz
szükségem, ha folytatni akarom ezt a beszélgetést. Az üveget Demi felé emelem,
mire ő bólint és ad nekem egy másikat. Letesz egy hideg sört elém és nekinyomja
a csípőjét a bárpultnak.
– Miről
beszélgettek ti itt, hárman? Már nem bírok tovább beszélgetni ezekkel a nyálas,
megjátszós faszokkal.
Kifúj egy hajszálat az
arcából és a figyelmét hármunkra irányítja.
– Ó, Titan épp
most mesélte el nekünk, hogy mennyire kedveli Nessát. – Nolan a hátamra csap
egy idétlen vigyorral az arcán.
– Valami újat akartam hallani Nolan. Ma többször
bukkant fel a butikban, mint amennyit meg tudnék számolni. Folyton csak
kifogásokat keresett, de mindketten tudjuk, hogy csak Nessát akarta látni. De
valakinek lehetne vér a pucájában és elhívhatná őt randizni – összevonja rám a
szemöldökét.
– Hú, egyenesen
gyomorba vágsz, mi?
– A gyomorszájon
vágás sokkal jobb, mint a tökön rúgás, nem? – pimaszkodik.
– Abbahagyhatnánk
a beszélgetést arról, hogy te mit gondolsz? Szerintetek mit enne Nessa
vacsorára? Rendelek neki kaját.
Nolan ujjai a telefonja
billentyűzete felett nyugodtak, várva a válaszra.
– Rendelj neki egy
tempura és egy ráktekercset. Épp tegnap panaszkodott, hogy milyen régen nem
evett már szusit. Gyakorlatilag habzott a szája, amikor erről beszélt. Nem
lennék meglepve, ha olyan hangosan nyögne tőle, hogy kanos lesz a szomszédja.
– Mi a fasz van
veled? Ő az unokatestvérem. Nem akarok arra gondolni, hogy nyögdécsel vagy
felizgul. Ráadásul Titant kényelmetlen helyzetbe hozod.
Nolan felém mozdul.
Elég kínos a helyzet, mivel épp akkor igazítok magamon, de, csak azert mert épp
nem volt tiszta alsóneműm és úgy döntöttem, hogy anélkül jövök. A golyóim rá
vannak tapadva a lábamra.
– Én nem… ez nem
az… Nincs rajtam alsónemű.
Sóhajtok, nem tudom,
hogy tudnám kimagyarázni magam. Tudom, hogy az egyikük biztos elmondaná
Nessának, hogy beindultam a gondolattól, hogy nyög és felizgul és nem akartam,
hogy visszajusson hozzá.
– Á, a golyóid
hozzátapadnak a lábadhoz – bólint Demi megállapítva és nem kérdőre vonva.
Három szempár tapad rá,
mindegyikünk arcán látszik a meglepetés.
– Most mi van?
Volt egy pasim, aki nem szokott alsóneműt hordani, de csak télen. Azt mondta,
hogy nyáron szörnyű, főleg, ha izzadsz.
– Kyle volt az?
– Nem.
– Jodie?
– Nem, Nolan.
Matty volt. Azt mondta, hogy az a legkényelmesebb, ha hagyja a fiúkat levegőzni
– megrántja a vállát. – Hiányzik Matty. Ő aztán tudta, mitől sikoltozik egy
lány. Eltöltenék vele újra egy éjszakát.
– Azt hittem,
találkozgatsz valakivel!
– Hazudtam. Nem
volt pasim már mióta is… Perry óta? Kicsit száraz időszakom volt mostanában.
– Biztos vagyok
benne, hogy Teddy több, mint kész lenne neked segíteni ebben – forgatja Nolan a
szemeit. Próbál lazán viselkedni ezzel kapcsolatban, de én érzem, ahogy átfut
rajta a feszültség.
Demi a barátomra
pillant, mielőtt visszafordulna Nolanhez.
– Ez remek
ötletnek hangzik. Mit szólsz hozzá, Teddy?
Demi édesen mosolyog,
amíg Nolan olyan erősen szorítja össze az állkapcsát, hogy esküszöm, el fog
törni az egyik foga.
– Nem tudom, miért
kell néha ilyen könnyűvérűnek lenned, Demi! Most komolyan, legyen már egy kis
büszkeséged. Ne vigyél akárkit az ágyadba!
Nolan lecsapja az egyik
kezét a bárpultra, mire Teddy felugrik a székéről és tágra nyílt szemekkel néz
rám.
Nyilvánvaló, hogy van
valami Nolan és Demi között és én nem akarok belekeveredni.
– Tudod, csak
azért, mert farkad van, még nem kéne úgy is viselkedned – sistereg Demi,
mielőtt sarkon fordul és elindul a bár túlsó felébe. Valamit suttog Patrick
fülébe, hevesen mutogatva a kezeivel. A fiú bólint, puszit nyom a lány fejére
és elindul felénk.
– Nem tudom, mit
csináltál, de a helyedben nagyon, nagyon távol maradnék tőle, Nolan. Arról
beszélt, hogy milyen módokon fogja eltávolítani a kis Nolaneket és biztosított,
hogy soha az életben nem lehetnek majd saját gyerekeid. Kicsit hányingerem is
van, ha arra gondolok, miket mondott.
– Rendben van.
Hetente legalább ötvenszer fenyeget meg azzal, hogy levágja a tökömet.
Megvonja a vállát és
ledönti az italát. Esküszöm, néha olyanok, mint egy öreg házaspár. Egyfolytában
harcolnak, de aztán látod, hogy milyen gondoskodással öleli át a lányt. Mintha
neki ő lenne a világon a legfontosabb.
– Soha nem fogom
megérteni, hogy ti ketten hogy lehettek barátok.
Teddy Demire bámul.
– Mert valakinek
távol kell tartani tőle a seggfejeket – csattan fel Nolan, tekintetét kizárólag
a barátomra fókuszálva.
– Akkor… ami Nessa
címét illeti…
– Fogd be a
kurvára, Titan. Viszket a tenyerem, hogy valakit pofán vágjak ma este, és ha
nem akarod, hogy te legyél az, akkor tartsd a kibaszott szád.
Nolan int Patricknak
egy újabb italért. Egy húzásra ledönti és szól neki, hogy jöhet a következő. Az
az érzésem, hogy én fogok majd segíteni Deminek, ha véget ér az este, hogy
hazavigyük Nolant.
Tizenötödik fejezet
NESSA
Fordította: MANDY
– Halló? –
visszaülök a kanapéra és kényelembe helyezem magam.
– Vanessa,
kedvesem! Hogy vagy? – Niles vidám hangja mosolyt csal az arcomra. Imádom az
erős francia akcentusát.
– Jól vagyok. Épp
most fejeztem be a jelentésedet.
– Köszönöm a gyors
munkát.
– Ez természetes.
Tudom, hogy a beszélgetésünk az előbb megszakadt, de valamit meg akartam
beszélni veled.
– Miről van szó?
Kit kell szétverni?
Kuncogok, ahogy
elképzelem, hogy megver valakit értem. Niles nem pont az a valaki, akiből
kinézném, hogy valaha is használná az ökleit. Ő inkább az a típus, aki egy
divatbemutatón a kifutón sétál.
– A butikról van
szó. Ha végzünk a bővítéssel és beindítjuk a férfi kollekciót, szükségem lesz
segítségre.
– Persze! Már
elkezdtem interjúztatni a pozícióra. Van néhány ötletem, hogy kik lennének jók
az állásra.
– Hát, pont erről
akartam veled beszélni. Szerintem Dempsey lehetne ez a személy.
Niles nem hajlandó a
becenevünkön szólítani minket. Úgy gondolja, hogy a Vanessa és a Dempsey
gyönyörű nevek, és ha lerövidítjük őket Nessára vagy Demire, elvesszük a
szépségüket.
– Értem – mondja
lassan, majdnem kimérten.
– Dempsey, egyre
több felelősséget vállalt magára a butikban. Szinte mindenben segít nekem. Arra
gondoltam, vezethetné az egyik részleget, míg én a másikat. Vagy dolgozhatnánk
együtt és mindkettőt vihetnénk ketten. El kell ismernem, a férfiruhákkal,
sokkal jobban boldogul, mint én. Mindig Nolannel megy vásárolni és emiatt
mindig ő öltözik a legdivatosabban.
– És Dempsey mit
gondol erről?
– Tudja, hogy ez
egy óriási lehetőség lenne. Szereti, amit csinálunk, és azt hiszem, jól boldogulna,
egyre több üzletet hozna a boltba. Garantálom, hogy Nolan lenne a legjobb
vevőd. Esküszöm, az a pasi azt fogja viselni, amit csak Dempsey mond neki.
Hiszem, hogy sokkal kényelmesebbé fogja tenni a férfiaknak a vásárlást a
butikban, és képes lesz kapcsolatba lépni azokkal a nőkkel, akik a férjüknek
vagy férfi ismerőseiknek vásárolnak… Lehetek veled őszinte, Niles?
– Mindig, drágám.
Kérlek.
– Őszintén úgy
gondolom, hogy hibát követnél el, ha mást még csak fontolóra is vennél.
– Hát, egy ilyen megjegyzés
után nem hiszem, hogy van más választásom – kuncogott halkan. – Tudod, hogy
megbízom benned a boltot illetően, Vanessa. Azt terveztem, hogy téged kérlek
meg, hogy válaszd ki, kit vegyek fel.
– Már terveztél
felvenni valaki mást?
– Dempsey-t terveztem
felvenni. Keményen dolgozik és az a szenvedélye, ahogy segít másoknak, hogy a
legjobban nézzenek ki, felülmúlhatatlan, senki mást nem ismerek, aki ilyen. Ha
ti ketten vezetitek az üzletet, soha nem kell aggódnom a Bella Butik miatt.
– Köszönöm, Niles.
Nagyra értékeljük, hogy bizalmat szavazol nekünk.
– Ez természetes.
Ti ketten megérdemlitek, sőt, még ennél többet is. Most mennem kell,
csatlakozom a gyönyörű feleségemhez vacsorára. Mondd meg Dempsey-nek, hogy
gratulálok az új pozíciójához és nagy dolgokat várok tőle. Holnap küldök majd
egy e-mailt az új fizetése részleteivel, és egy frissített munkaköri leírást.
Elköszönünk és egy
óriási mosollyal az arcomon teszem le a telefonkagylót. Imádok Nilesnek
dolgozni. Ő nem az a fajta főnök, aki mindenbe beleszól. Világos célokat ad,
aztán hátradől és várja, hogy teljesítsd őket. Nem vagyok benne biztos, hogy
minden üzletével így van-e, talán csak Demi és én következetesen teljesítettünk
mindent, amit ránk bízott. Mindig hajlandó meghallgatni az ötleteinket, és
többször hagyja őket megvalósítani, mint nem.
A Bella Butik – ami
Niles feleségéről kapta a nevét –, egyedülálló a környéken. Nincs másik ilyen
üzlet elfogadható távolságon belül, amelyik bevásárolna neked. Büszkék vagyunk
magunkra, hogy segítünk a legjobb összképet megmutatni rólad a világnak.
Őszintén hiszünk abban, hogy egy csinos kosztüm és egy új pár cipő
megváltoztathatja az életedet, vagy azt, ahogy az emberek néznek rád. Nem
hiszünk abban, hogy bankot kellene robbantanod azért, hogy jobban nézzél ki.
Niles ragaszkodik hozzá, hogy az árut elfogadható áron tartsuk, hogy egy
átlagos jövedelmű család is megengedhesse magának. És emiatt sokkal
sikeresebbek vagyunk. Nekidőlök a kanapé párnáinak és hátrahajtom a fejem a
támlára. Keresnem kéne valamit vacsorára. Eléggé biztos vagyok benne, hogy nem
ebédeltem, de nem emlékszem. Épp felállok, hogy keressek valamit a hűtőben vagy
a szekrényben, amikor kopognak az ajtómon. Remeg a gyomrom és a gondolataim a
4C-ben lakó férfi felé kalandoznak. Annyira szeretném tudni, hogy ki ő, és hogy
néz ki. Fura, hogy azt remélem, ő lesz az?
A kukucskálón kinézve
egy helyes pasit találok a túloldalon. Talán két évvel lehet fiatalabb nálam.
Elfordítom a zárat és kinyitom az ajtót.
– Segíthetek?
– Van egy rendelésem…
Nessának?
– Az én vagyok, de
én nem rendeltem semmit.
– Ez egy Nolan
nevű valakitől van. Azt mondta, idézem: ,,Tömd a szádba és nyögj”– Nagyon
hajthatatlan volt, hogy nyögjek, amikor ezt mondom, de nem fizetett eleget
ehhez a szarsághoz.
– Rendben van,
megmondom majd neki, hogy te adtad a világ legjobb nyögését – vihogok.
– Az jó lenne…
Figyelj, még sose csináltam ilyet ezelőtt, de… eljönnél velem ma este meginni
egy italt? Két órán belül végzek. Találkozhatnánk valahol.
Megfogja a tarkóját és
egy édes mosolyt villant rám.
– Öööö…
– Rendben. Értem,
egy kicsit furcsa volt, hogy megkérdeztem, mi?
– Csak egy kicsit
– összeráncolom az orrom. – De… miért ne. Nincs semmi programom ma estére.
Mármint a szusi evésen kívül. Mi lenne, ha találkoznánk a Kennedy Sörözőjében
nyolckor?
Már majdnem befejeztem
Niles munkáját, és sokkal kevesebb időmbe telt, mint gondoltam. Most, hogy
sikerült befejeznünk a telefonbeszélgetést, hamarosan be is tudom fejezni a
munkámat.
– Nagyszerűen
hangzik. Akkor nemsokára, Nessa.
– Igen… És mi a te
neved? – Egy nevetés tör fel belőlem. – Inkább nem hívnálak szusifiúnak.
– Rich.
– Akkor, nyolckor
találkozunk, Rich.
Elveszem tőle a táskát
és bezárom az ajtót. El sem hiszem, hogy beleegyeztem egy italba, egy random
kiszállító fiúval. Nolannek jó napja lesz.
Áttúrom a táskát és
megtalálom a kedvenc szusitekercsemet. Egy darabot a számba dobok és kínosan
felnyögök. Már nagyon régóta nem ettem szusit.
Nessa: Köszönöm, hogy miattad úgy nyögök, mint egy
pornósztár. Tényleg szükségem volt erre.
Belemélyesztem a
fogaimat egy másikba és elindulok a szekrényem felé. Habár Rich akkor hívott el
randira, mikor melegítőben és pólóban voltam, de ebben nem fogom elhagyni a
lakást. Ehelyett felkapok egy csinos alkalmi ruhát. Olyat, amiben vonzónak
érzem magam, de mégis kényelmes. Biztos vagyok benne, hogy ő nem fog már
átöltözni a találkánk előtt. Egész idő alatt, ahogy a lakásomban mozgok, egyik
szusit eszem a másik után. Olyan, mint a drog, nem tudod abbahagyni.
Nolan: Ezt hozzáírom
ahhoz a ,,dolgok, amiket soha nem akarok hallani az unokatestvéremtől”
listámhoz. Azt hiszem, ez lesz az első.
Nem tudom megállni,
hogy ne kuncogjak. Imádom, hogy Nolan a legjobb barátom. Ő és Demi sokkal
szórakoztatóbbá teszik az életet. Őszintén nem tudom, mihez kezdenék kettejük
nélkül.
Nessa: Az én listám
olyan hosszú, hogy már abbahagytam hozzáírni a dolgokat, amiket mondasz. Így
könnyebb. A sok írástól ínhüvelygyulladást kaptam.
Miután átöltöztem,
ellenőrzöm a sminkemet. Kicsit sötétebbre festem a szemem, mint munkába. A
hajsütővasammal néhány lágy fürtöt csinálok a rózsaszín hajamba. Ideges voltam,
mikor Demi azt javasolta, hogy festessem be évekkel ezelőtt, de tényleg imádom.
Ez a szín megy mindenhez és egyedivé tesz. Magabiztossá. Gyönyörűvé.
Az órára pillantok, még
több, mint egy órám van a találkozóig. Visszaülök a kanapéra és befejezem a
jelentést és írok Dempsey-nek is egy hivatalos ajánlást a fizetéséről, amit
Niles küldött át, míg készülődtem.
Olyan bőkezű főnök.
Tudja és értékeli, milyen jó munkát végzünk, és ezek alapján fizet. Tudja, hogy
mennyit ér egy jó alkalmazott és nem szégyenlős. Díjazza a sikereinket és
segít, ha kudarcot vallunk. Soha nem fog minket elveszíteni, mint
alkalmazottakat és ezt ő is tudja.
Amikor végzek,
felveszek egy magas sarkú cipőt és felkapom a tárcámat az ajtó melletti
asztalról. Rich legalább tizenöt centivel magasabb nálam, még a tűsarkúmban sem
fogom felérni.
Elindulok az utcán a
Kennedy felé. Biztos vagyok benne, hogy Nolan ott lesz, Demivel packázva,
miközben ő megpróbál dolgozni. Ahogy beérek az ajtón, kiszúrom őt, ahogy
komoran néz az italába.
– Köszönöm a
csodálatos vacsorát. Olyan hangosan nyögtem, hogy szerintem a szomszédjaim azt
hiszik, kurva vagyok – adok egy puszit az arcára és leülök mellé a székre.
– A futár is nyögött?
Külön pénzt fizettem neki.
– Igen. Olyan
nagyszerűen csinálta. Szerintem másodállásban pornósztárként dolgozik, csak
mondom – vonom meg a vállam. – Igazából találkozom vele egy italra negyed óra
múlva.
– Te randizol a…
futárral? – Nolan összevonja a szemöldökét.
– Hát most mit
mondjak, olyan nagyszerűen nyögött. Ez az első a listámon a dolgokról, amiket a
férfiakban keresek.
– Néha
csodálkozom, hogy lehetünk rokonok.
– Akkor
emlékezzél, hogy múlt héten azt mondtad nekem, hogy a széles csípőket kedveled,
mert könnyebb megfogni, amikor hátulról dugod. Igaz?
– Touché – tartja
felém a sörét.
– Mi van veled ma
este? Szomorúnak tűnsz.
– Demi…
– Eleget
hallottam… Nem értelek benneteket. Tudom, hogy szereted őt. Akkor miért
harcoltok annyit?
– Nem tudom, Nessa.
Úgy érzem, mostanában sokkal többször ugrottunk egymás torkának, mint általában
és nem tudom, hogy tudnám ezt megoldani. De egyszerűen bemászik a bőröm alá.
– Ki miatt vagy
ilyen szexi? – csúszik Demi elénk, hatékonyan megszakítva a beszélgetésemet Nolannel.
Nolan a szájához emeli
a sörét és iszik egy nagy kortyot belőle. Már most részeg, úgy érzem, hagyni
fogom, hogy a kanapémon kössön ki ma éjjel.
– Rich-csel
találkozom egy italra. Kaphatnék valami mást? – intek az italra, amit épp tölt
nekem. – Tudod, mit szeretek.
– Igen, az várhat.
Ki is pontosan az a Rich? – könyököl a bárpultra, tenyerébe temetve az állát.
– Ó, ő a
szusifutár, aki úgy tud nyögni, mint egy pornószínész.
– Bocs, de
micsoda? Most épp azt mondtad, hogy úgy nyög, mint egy pornószínész?
Demi kihúzza magát, de
a szemét le nem veszi rólam.
– Külön pénzt
fizettem neki, ha nyög, amikor kiszállítja neki a vacsorát.
– Mi a fene
bajotok van nektek? – kuncog, megrázza a fejét. – Van néhány új speckó italunk.
Kennedy azt akarja, hogy próbáltassam ki pár emberrel őket, hogy megtudjuk, mit
gondolnak. Ki akarsz próbálni egyet?
– Persze, de ne
mondd meg, mi van benne. Múltkor majdnem elhánytam magam.
– Bírtad azt az
italt! – Demi karba teszi a kezét, és mogorván néz rám.
– Amíg rá nem
jöttem, hogy ecetes uborkalé volt benne. Aztán húsz percig hányingerem volt.
– Ez úgy hangzik,
mint a te problémád, nem az enyém.
– De a te
problémád is lesz, ha telehányom a bárpultot – húzom fel a szemöldököm.
– Basszus, ki az
dögös pasi? – Demi szemei az ajtóra szegeződnek.
Átpillantok a vállam
felett és látom, hogy Rich áll ott. Intek neki, mire elmosolyodik. Utat tör a
tömegen keresztül felém.
– Ő Rich –
vigyorgok Demire.
– Milyen szerencsés
ribanc vagy. Rich és Titan? Mi a francot csinálok én rosszul? Miért utál engem
a világ?
– Mert lefekszel
bárkivel – morog Nolan. – A világ nem ad neked varázslatosat, ha megelégszel a
középszerűvel.
Demi és Nolan néhány
pillanatig egymásra bámulnak, aztán Demi megfordul és elsétál. A feszültség
közöttük az egekbe szökött. Demi tölt egy felest ledönti, újratölti, és megint
lehajtja. Patrick félrehúzza és súg valamit a fülébe. Mire ő bólint és
hátramegy az irodába. Mérgesen törli meg az arcát menet közben.
– Mi a francról
maradtam le?
– Ne aggódj
emiatt. Nem tartozik rád – suttog Nolan a whiskey-jébe, amit Demi az előbb
adott neki.
– De sír, Nolan.
– Tudom. De nem
akarja, hogy jöjjek és megmentsem. Egyáltalán nem akar engem maga körül.
– Nolan, mi történt?
– rázom meg a vállát, hatalmába kerít az érzés, hogy rendbe kell hoznom a
dolgokat.
– Szia, Nessa –
mosolyog rám Rich oldalról.
– Szia Rich. Adj
nekem egy pillanatot, aztán kereshetünk egy bokszot, ahova leülhetünk –
mosolygok rá, mielőtt visszafordítom a figyelmemet Nolan felé.
– Ne aggódj
miattunk Nessa. Menj szórakozni. Deminek és nekem nincs szükségünk a
segítségedre, magunktól is elég jól tudjuk utálni egymást.
– Nolan…
– Ne, hagyd. Nem
tudod megoldani. Ez csak a mi dolgunk, az övé és az enyém. Nem tartozik rád –
megdörzsöli az arcát az egyik kezével. – Ez most az a pillanat, amikor el
kellene engedned a dolgot, Vanessa. Ki kéne maradnod belőle.
Belenyilall a szívembe,
amikor Vanessának nevez. Nolan soha nem hív így. Mindig Nessa voltam. Komolyan
gondolja, azt akarja, hogy kimaradjak belőle.
– Ne haragudj –
átölelem és egy gyengéd puszit adok az arcára. – Maradj nálam éjszakára, nem
akarom, hogy hazamenj.
– Köszi. Amúgy sem
hiszem, hogy egyedül el tudnék jutni a lakásomig. – Már nem teljesen tiszta a tekintete,
ahogy rám néz.
– Akarod, hogy
hazavigyelek most?
– Ne. Itt fogok
várni addig, amíg nem akarsz hazamenni – hesseget el.
Patrick felé mozdulok,
jelzek neki, hogy küldök neki egy üzenetet. Bólint.
Nessa: Vizezd fel az
italát. Egy óra múlva hazaviszem. És tartsd Demit a pult másik végén.
Patrick: Nem gond,
Főnök.
Rápillantok, amikor
főnöknek hív. Vigyorogva néz fel a telefonjából. Ha nem imádna ennyire a bárban
dolgozni, megpróbálnám felvenni a Bella Butikba. Mindig káprázatosan öltözik,
és én teljesen imádom. Nagyon egyedi a stílusa, de ő képes a tökéleteset
kihozni belőle.
– Bocsánat, épp
egy cirkuszba sétáltam bele – magyarázom Richnek, miközben egy szabad asztalhoz
sétálunk.
– Ihatunk máskor
is egyet, ha most intézned kell a dolgokat. Teljesen megértem – teszi a kezét a
derekamra.
Most veszem szemügyre a
kinézetét először. Meglepő módon átöltözött, mielőtt idejött. Jól szabott sötét
farmert visel és egy szép pólót. Jóképű és lezser. Amikor nevet, tökéletes
gödröcskék jelennek meg mindkét arcán, amitől kicsit kisfiúsnak és
imádnivalónak néz ki.
– Semmi gond.
Egyik szememet rajtuk tudom tartani, de bocsánat, ha kicsit szétszórt leszek.
– Nem baj…
aggódnom kéne a bárpultnál lévő srác miatt?
– Nolan miatt? Nem
– horkanok fel nevetve. – Nolan az unokatestvérem. És ő volt az, aki fizetett
neked azért, hogy nyögjél, mikor kiszállítod a kajámat. Ő és a legjobb barátom
összekaptak és nem tudom, miért. De addig fogják támadni egymást, míg meg nem
oldják a dolgaikat, vagy teljesen tönkreteszik a kapcsolatukat.
– Nehéz lehet, ha
két tűz közé kerülsz. – Rich az asztalra támasztja a karjait és közelebb hajol.
– Nem hagyhatom,
hogy két tűz közé kerüljek. Demi főnöke vagyok és Nolan családja. Ebben a
helyzetben én vagyok Svájc. Nekik kell ezt maguknak megoldaniuk – felemelem a
kezeimet, elutasítva, hogy belekeveredjek.
– Hol dolgozol?
– Én vezetem a
Bella Butikot. És te? Úgy értem, amikor nem szusit szállítasz ki.
Rich éles hangon
nyerítve nevet. Küzdenem kell az arcizmaimmal, hogy ne ránduljanak össze. Ez a
legrosszabb nevetés, amit életemben hallottam.
– Hát, én
főiskolára járok, marketinget tanulok. Néhány étteremnek szállítok ki, hogy
fedezzem a tandíjat.
Bólintok, teljesen
megértem, hogy mekkora terhet jelenthet a tandíj. Nekem szerencsém volt, hogy
ösztöndíjat kaptam, de a kollégiumot és a könyveket így is nekem kellett
fizetnem. Ez magában is tetemes összeg volt.
– Ez remek.
– Igen, most, hogy
már elmúltam harminc, talán tényleg találnom kéne egy igazi munkát – vág komoly
képet.
– Harminc vagy?
Fiatalabbnak nézel ki.
– Valójában
harminchárom. Imádtam stoppal bejárni a világot és bárkinél éjszakázni, aki
beengedett. Az elmúlt tizenöt évben ezt csináltam. De a szüleim már nem akarják
fizetni a számláimat, úgyhogy most már felnőttként kell viselkednem – enged el
egy hosszú, drámai sóhajt.
Elkezd vadul kattogni
az agyam azon, amiket épp mondott. Az elmúlt harminchárom évben a szülei
tartották el, és most fel van háborodva, hogy már nem akarják? Ezt nem
gondolhatja komolyan.
Nem tudok randizni
ilyen fickóval. Még barátkozni sem tudok olyanokkal, akik annyira lusták, hogy
nem tudják ellátni magukat.
Lecsúsztatom a
telefonomat az asztal alá és úgy folytatom a társalgást, ahogy eddig. Nem
akarom, hogy Rich észrevegye, hogy írok valakinek.
Nessa: SEGÍTSÉG! Éles a
helyzet! Mentsetek meg!
Másodperceken belül
három kis fekete pont jelenik meg a kijelzőn. Sóhajtok a megkönnyebbüléstől,
tudom, hogy Demi nem fog cserben hagyni. Pontosan egy percbe telik, mire a
legjobb barátnőm az asztalunkhoz rohan könnyes szemekkel. Műkönnyek.
– Nessa! Szükségem
van a segítségedre! – megragadja a karom és gyengéden megrázza.
– Randim van, nem
várhatna?
– Nem! Bajban
vagyok. Nem tudom, mit csináljak és te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem. –
Rettegés ül ki az arcára. Nagyon jól csinálja. Ilyen teljesítménnyel népszerű
színésznő lehetne.
Lopva Richre pillantok.
Összehúzza a szemöldökét, a helyes, de a vártnál idősebb arcán aggodalom
látszik.
– Miről van szó?
– Terhes vagyok! –
jajgat és az asztal mellett a padlóra rogy.
– Mit csináljak,
Nessa?
– Minden rendben,
kitalálunk valamit… Ne haragudj, Rich. Találkozunk majd egy másik alkalommal.
Később felhívlak!
Gyorsan összekapkodom a
cuccaimat és felsegítem Demit a földről. A bár hátsó része felé sétálunk,
közvetlenül Patrick mellett megyünk el. Teljesen összeomlott. Kétrét görnyed a
nevetéstől. Villantok neki egy vigyort, mielőtt újra felveszem a komoly ábrázatot.
– Mi a fene
történt? – szegezi rám Demi a tekintetét, amikor Kennedy irodájában vagyunk.
– Főiskolás.
– És? Mit számít
az?
– Ki van akadva,
hogy a szülei már nem tartják el.
– Hát, nem tudom
hibáztatni érte. Én is még mindig kicsit pipa vagyok a szüleimre, hogy nem
fizették a sulimat. Totál kicsesztek velem. Nem mintha nem lenne rá pénzük.
– Harminchárom
éves és még sosem volt rendes munkája. Egész idő alatt ők pénzelték.
– Ó. Ó! Hát…
Egyáltalán nem hibáztatlak.
– Ráadásul úgy
nevet, mint egy hiéna.
– Jaj, ne. Az
undorító. – A fejét rázva kuncog.
– Amúgy hatalmasak
voltak azok a műkönnyek.
– Köszi! Már
gyakoroltam őket arra az esetre, ha Nolan felbosszant. Arra gondoltam, ha
elkezdek sírni, akkor talán kevésbé lesz… Nolan.
– Amikor beszéltél
Patrickkel és szünetre mentél, azok is műkönnyek voltak?
Demi tekintete hirtelen
rám szegeződik, pillantása szigorúvá válik.
– Maradj ki ebből
Nessa. Ez nem tartozik rád.
– Mindketten ezt
mondogatjátok nekem, de én kettőtök közé ragadtam. Nem akarok itt megragadni.
Semleges akarok maradni, de ha ti ketten nem tudjátok megoldani a
szarságaitokat, azzal én is veszítek…Összeszedem Nolant és elviszem a
lakásomra. Hozd rendbe a dolgokat vele, Demi.
– Mi van, ha nem
tudom?
– Nem tudom, és
őszintén nem is akarom megtudni.
❤❤❤
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤️
VálaszTörlés