25.-26.-27. Fejezet

 

Huszonötödik fejezet

Nessa

Fordította: BaBett

Tegnap este, amikor Nolan hívott, minden erőmre szükségem volt, hogy nyugodt és visszafogott legyek. Nem akartam, hogy tudja, hogy sírok. Berontott volna a lakásomba, és rávett volna, hogy mindent elmondjak neki. Ő egy fantasztikus barát és unokatestvér, de mivel több vagyunk, mint barátok, és több, mint család, nem ismeri a határokat. Nem lát problémát abban, hogy közbelépjen ott, ahol én nem akarom, vagy nincs rá szükségem.

Demi, mint csodálatos barát, nézi, ahogy italba fojtom a bánatom. Megnéztünk valami filmet a férfi sztriptíztáncosokról, és arról beszélgettünk, hogy a színészek sokkal dögösebbek, mint Titan. De mélyen legbelül a szívem ordított, hogy mekkorát tévedek.

Ez a probléma. Nem számít, hányszor üvölti az agyam, hogy gyűlölnünk kellene, a szívem folyton arra emlékeztet, hogy mibe szerettem bele. Ennek a ribancnak tényleg fel kell szállnia a gyűlöletvonatra.

Titan folyamatosan hívogatott és SMS-ezett tegnap este. Nem adja fel. Feltételezem, hogy Nolan hívásának is köze volt Titanhoz. Örülök, hogy nem kért több információt, még nem állok készen, hogy megosszam vele.

– Uhh, szerinted Niles ellenezné, hogy ma bezárjuk a boltot? – nyög fel mellettem Demi. A haja az arcára tapad, és úgy néz ki, mint egy patkányfészek.

– Igen, eléggé biztos vagyok benne, hogy dühös lenne.

– A francba. Kimerültem.

– Hát, ez történik, ha a fél éjszakát fennmaradsz, és nézed, ahogy alkoholmérgezésig iszom magam – kuncogok, és fáradt testemet felemelem az ágyból. Olyan forróra állítom a zuhanyt, amennyire csak bírom, és bemászok a vízsugár alá. Halkan felnyögök és hagyom, hogy lemossa rólam a tegnap esti feszültséget.

Megvan a tervem.

Nem fogok Titanra gondolni. Úgy fogom élni az életemet, mielőtt megjelent a boltban. Úgy teszek, mintha Titan soha nem is létezett volna.

Gondosan választom ki a ruháimat, a hajamat és a sminkemet. Nem vagyok felszínes ember, de élvezem, hogy jól nézek ki.

Miután Demi készen áll, elsétálunk a boltba, és mindent előkészítünk, hogy kinyithassunk. Néhány perccel a butik nyitása előtt kopogtatnak az ajtón.

– Menj hátra, de ne az irodádba. Még nem látott téged – suttogja nekem Demi. Nem siet el az ajtó felé haladva, és több mint elég időt ad nekem, hogy elbújjak a szekrényben.

Az ajtó csendben becsukódik velem együtt. Ugyanakkor Titan hangja betölti a levegőt.

– Hé, beszélnem kell Nessával. Itt van valahol?

– Nincs – hallom a pimaszságot Demi hangjában.

– Ó, oké. Tudod, hogy mikor lesz itt? Ez fontos. – Elképzelem Titant, amint a kezével a hajába túr. Nem számítottam rá, hogy ennyire fájni fog a hangját hallani. Tudni, hogy ilyen közel van, de mégsem érinthetem meg.

– Nem – mondja ezúttal erőteljesebben.

– Haragszol rám, vagy mi van?

– Nem tudom, Titan. Haragudnom kéne rád? – Elképzeltem, ahogy Demi a pult fölé hajol, és próbálja megfélemlíteni Titant. Nem lepődnék meg, ha sikerülne. Aprócska, de ijesztőbb, mint bárki, akivel valaha találkoztam, ha eléggé feldühíted.

– Nem csaltam meg, Demi. Mindent meg tudok magyarázni. – Fáradtnak tűnik, mintha nem aludt volna az éjjel. Helyes. Én sem aludtam.

– Nos, mi tart vissza? Magyarázd el.

– Megteszem, ha beszélhetek Vanessával. – Soha nem hallottam, hogy kimondta volna a teljes nevemet, és ahogy kimondta, a szívem egy kicsit még jobban megszakad. Gyönyörűen hangzik, hibátlanul. Mindig is utáltam a nevemet, de hallani az ő szájából, beleszerettem.

– Nos, akkor nagyon sokáig fogsz várni. Nem hagyom, hogy a közelébe menj.

– Nem mondok le róla. Én sze… én tényleg törődöm vele.

– Még kimondani sem tudod, ugye? Szuper könnyű. Szeretem. SZ-E-R-E-T-E-M. Tudni akarod, miért nem tudod kimondani? Azért, mert még a szád is tudja, hogy nem gondolod komolyan. Nem szereted őt, mert ha így lenne, akkor az a nő nem lett volna a lakásodban.

– Leállítottam magam, mert az első alkalom, amikor kimondom ezeket a szavakat Vanessának akarom mondani. Nem neked. – Minden alkalommal, amikor a nevem elhangzik az ajkáról, meg kell állítanom magam, hogy ne hagyjam el ezt a szekrényt, és ne fussak be a karjaiba. Olyan szeretettel és gondoskodással mondja, mintha én lennék a legfontosabb dolog számára a világon.

– Ó, kérlek! Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek elmondod, hogy szereted őket! Valószínűleg ez a leggyorsabb módja annak, hogy a nőket az ágyadba csalogasd. Valószínűleg úgy dobálózol ezekkel a szavakkal, mint gyöngyökkel Mardi Graskor.

– Figyelj, Demi, én megértem. Ő a legjobb barátod, és most én vagyok a seggfej. Nagyra értékelem, hogy ilyen támogató barátja vagy Nessának, de egy dolgot tudnod kell. A családomon kívül még soha nem mondtam senkinek, hogy szeretem. Soha. De Nessával kurvára ezt érzem. Féltem ettől a kis szótól. Féltem, hogy mindent elszúrok, és elveszítem az egyetlen embert, aki valaha is számított nekem. Szóval, ne merészelj úgy tenni, mintha én nem szeretném őt, mert kurvára szeretem – morogja. – Ha ideér, mondd meg neki, hogy beszélnem kell vele.

Az első könnycsepp végigcsorog az arcomon. Gyorsan követi a következő. Vajon tényleg szeret engem? Nem lehet. Ha így lenne, nem lenne egy másik nő a lakásában.

– O-oké. Átadom az üzenetet, de nem ígérhetek semmit. – Demit még sosem hallottam ennyire idegesnek. Általában ő az erő pillére. Az egyetlen, akire mindig számíthatsz.

A bejárati ajtó feletti csengő csilingel, amikor Titan kilép. Néhány másodperccel később, Demi kiáltja, hogy tiszta a terep. Kilépek a kis rejtekhelyemről és egyenesen az irodámba megyek.

– Édesem... – Demi megjelenik az ajtóban.

– Jól vagyok. Csak... szükségem van egy kis időre. Tudnád tartani a frontot egy kicsit? Amint tudok, jövök. – Mérgesen végigsimítok megint az arcomon.

– Persze. Csak nyugodtan, és szólj, ha bármire szükséged van. Tudod, hogy itt vagyok neked. El tudok rejteni egy holttestet is, ha szükséges. Bár valószínűleg szükségünk lenne Nolanre, hogy elcipelje a testet, Titan elég nagy.

Minél többet gondolok Titanra és arra, amibe belesétáltam, annál dühösebb leszek. Ha ő az a fickó, akinek a leveleket írtam, akkor az azt jelenti, hogy végre talált egy nőt, aki jelentett neki valamit, és nem siette el az udvarlást. De vajon rólam beszélt? Vagy én voltam a tartalék B-terv? Azt mondta, hogy ez a nő más, és bármit megtenne, hogy az életében tartsa.

Biztosan a lakásán lévő nőről beszélt. Kizárt, hogy kockáztatta volna a kapcsolatát azzal a nővel, akiről a levelekben írt. A szívem egy kicsit lejjebb süllyed a felismeréstől. Soha nem törődött velem. Én csak valaki voltam, akivel elütötte az idejét, amíg teljesen el nem nyerte álmai nőjét.

 

Huszonhatodik fejezet

Titan

Fordította: BaBett

Valahányszor lemegyek a butikba, Demi mindig azt mondja, hogy Nessa nincs ott. Tudom, hogy kizárt, hogy nem dolgozik, de nem tehetek semmit.

Másnap látom, hogy Nessa segít egy vásárlónak, és tudom, hogy nem mehetek be. Hagynom kell, hogy dolgozzon, de ez olyan, mint egy váratlan ütés a gyomorba. Gyönyörű. A szemei ragyogóbbak, a mosolya szélesebb, én pedig azon tűnődöm, hogy a fenébe csinálja? Én alig tudom magam összeszedni.

Értéktelen vagyok a munkahelyemen, és ez látszik rajtam. A srácok kisegítenek, de ez nem fair velük szemben. Nekem kellene a csapat fejének lennem. Nekem kellene vezetnem őket és a legkeményebben dolgozni mindannyiunk közül. Nem kibámulni az ablakon és álmodozni. Nem szabadna leszaladnom a lépcsőn óránként egyszer, remélve, hogy megpillanthatom őt vagy, hogy beszélhessek vele.

Másnap végre elkapom a földszinten. Háttal áll nekem, így tökéletes alkalom, hogy közel kerüljek hozzá, mielőtt el tudna futni. Egyik kezemet a derekára helyezem, amivel egy kis zihálást váltok ki magamból.

Megpördül a sarkán, és felnéz rám. Tágra nyílt szemei az enyémre szegeződnek egy pillanatra, mielőtt a figyelmét visszafordítaná a kijelzőre, amin dolgozott.

– Nessa... beszélnünk kell.

Megrázza a fejét, egy szót sem hajlandó mondani. Vágyom arra, hogy halljam a hangját. Hogy halljam a nevetését.

– Mindent meg tudok magyarázni. Csak adj egy esélyt, bébi!

A keze megáll, amikor bébinek szólítom. Ez azt jelenti, hogy hatással vagyok rá. Talán még mindig érez valamit irántam, ami bátorságot ad, hogy folytassam.

– Nem csaltalak meg. Az a nő...

Nessa telefonja megcsörren. Kihúzza a zsebéből, és rápillant a képernyőre.

– Bocsánat, ezt fel kell vennem. A főnököm az. Majd találkozunk. – Az üzlet hátsó része felé indul, miközben a füléhez emeli a telefont. – Szia, Niles...

A pult mögötti mozgás megragadja a figyelmemet. Demi leereszti a telefont a tartójába, vigyorral az arcán.

– Ez szép volt, Demi! Tudom, hogy próbálsz jó barát lenni, de nem sikerül. Nem segítesz, ha nem hagyod, hogy hallja az igazságot. El tudom venni az összes fájdalmat, ha harminc másodpercnél tovább hallgatna rám.

– Talán nem is kellett volna bántanod őt. – Megvonja a vállát. – De elhiszem, hogy nehéz a falu bikájának lenni. Nehéz elhitetni az emberekkel, hogy tényleg érdekelnek, amikor nem is. A kérdésem az, hogy még mindig azért üldözöd őt, mert nem végezted el a feladatodat?

– Miről beszélsz?

– Hát, úgy értem, nem teheted fel a rovátkáját az ágyrácsra, ha még nem fektetted meg. Tudom, milyen fontos ez neked.

– Te kurvára nem is ismersz engem, Demi! Ne viselkedj úgy, mintha Nessa semmit sem jelentene nekem. Ő jelenti nekem az egész kibaszott világot.

Kitrappolok a butikból, és visszamegyek a melóba. A nap hátralévő részében a munkámba temetkezem. Nem veszek tudomást a körülöttem lévő dolgokról, helyette a zenét hallgatom a fejhallgatómban. Blake és Wes megölne, ha tudnák, hogy be van kapcsolva, de most el kell tűnnöm. Ki kell jutnom a saját fejemből, elnyomva a hangokat. Nélkülük nem megy.

Egész éjjel dolgozom, és csak akkor hagyom abba, amikor annyira éhes vagyok, hogy már hányingerem van. Körbepillantok a térben. Valószínűleg végzünk a következő egy-két héten belül. Akkor nem lesz kifogásom, hogy találkozzam Nessával. Akkor már nem fogom véletlenül megpillantani őt. Egy nagydarab belőlem meghal, amikor ennek a munkának vége.

 

Huszonhetedik fejezet

Nessa

Fordította: Elorie

– Nem akarok randizni – nyafogom, toppantva a lábammal.

– Nem érdekel, muszáj – mondja Demi, miközben belökdös a próbafülkébe, és ruhákat halmoz fel.

– Még csak nem is ismerem a fickót!

– Nos, ez egy vakrandi. Nem lehetne vakrandi, ha ismernéd. Az csak egy sima randi lenne.

– És mi van, ha vak a fickó, akivel találkozom? Az akkor nem lenne vakrandi?

– Nessa… Nem hiszem, hogy valaha is ilyet mondtam volna neked, de kurvára pofa be, és öltözz!

Önelégülten vigyorgok rá, amiért elvesztette a türelmét. Normál esetben csak Nolannel ilyen. De tudom, hogy most én kergetem az őrületbe! Mindaz, ami Titan és köztem történt, roncsot csinált belőlem. A munkámban is alig tudok teljesíteni, és ez meg is látszik.

– Mit kéne felpróbálnom a sárga szoknyához?

– A sötétkék blúzt – toppant lábával az ajtó túloldalán.

– Ijesztő milyen jól tudsz összeválogatni ruhákat – dörmögöm az orrom alatt.

– Ez egy ajándék. Alig várom, hogy kezdhessünk a férfi vonalon is. Úgy gondolom, jó móka lesz férfiakat öltöztetni.

– Úgy érted, jó móka lesz flörtölni az ide beeső szingli pasikkal? – szórakozottan nézek rá, ahogy kilépek a próbafülkéből.

– Tizenkettő, egy tucat… – legyint a kezével. – Ez jó, de lehetne még jobb is.

Megkocogtatja párszor az állát, mielőtt elrohan, majd visszatér egy pár karkötővel és nyaklánccal.

– Igazán boldog vagyok, hogy Niles minden hónapban ad nekünk valamit juttatásként, különben szegény lennék – kuncogok, miközben a csuklómra csúsztatom a karkötőt.

– Ő egy okos ember. Azzal, hogy boldogan és jólöltözötten tart minket, még több üzletet hozunk neki. Így nem vagyok féltékeny a vásárlóinkra, amiért jobban öltözöttek, mint én.

– Majd tudatom vele, hogy elégedett vagy... Mi is a srác neve?

– Ryan. Tök cuki. Fotós és gyönyörű képeket csinál. Barátok Kingsley-vel.

–   Ha olyan csodás, miért nem randiztok? – emelem fel a szemöldökömet.

Demi olyan régóta szingli. Ha nem ismerném jobban, esküdni mernék rá, hogy nem is akar senkit. De azt hiszem, kinézett magának valakit és vár rá, hogy ő tegye meg az első lépést. A srác egy idióta, túlságosan ijedt ahhoz, hogy bármit is tegyen.

– Nem akarok most pasit, és Ryan annak való alapanyag Kingsley szerint. Találkoztam vele, pár alkalommal, és igazán édes. Tökéletes lenne neked! – sóhajtja, és abbahagyja a hajam igazgatását. – Nem arra kérlek, hogy menj hozzá, Nessa. Csak azt akarom, hogy kimozdulj és megismerj valaki mást. A legjobb módszer, hogy túl legyél Titanon, hogy újra nyeregbe szállsz. Hagytalak dagonyázni a bánatban a főiskolán, és ezt bánom. Az a pöcs túl hosszú időre vont ki a forgalomból, ne hagyd, hogy Titan is ezt tegye veled! Mutasd meg neki, hogy téged nem tud legyűrni! A legjobb módja, hogy megmutasd neki, hogy boldog leszel valaki mással.

– Rendben, elmegyek, de nem fogok hamis reményeket táplálni Ryanbe. Még nem vagyok készen semmi komolyra. Még csak egy hete volt…

– Akkor menjetek csak, mint barátok, és ha kedveled, mint embert, folytassátok így. Nem kell, hogy kapcsolat legyen belőle azonnal. Néha a legjobb kapcsolatok barátságként kezdődnek.

– Én csak… csak nem vagyok kész ilyesmire. Összetört engem, Demi. Rohadtul tönkretett, és úgy érzem most, nem is tudok működni.

– Tudom, szívem. A fiúk hülyék. Még ha ott állsz is előttük, képtelenek meglátni. Még ha egy hatalmas neon villog a fejed felett, hogy „Szeretlek”, még akkor is túl hülyék, hogy felfogják.

Összehúzom a szemöldökömet, ahogy próbálom értelmezni, miről is beszél. Nyilvánvalóan a saját helyzetéről is beszél, valamiről, ami őt nyomasztja, csak nem tudok rájönni, vajon kiről beszélhet… hacsak nem Nolanről.

– Ne törd magad Nessa! – kuncog, miközben a szempilláimat sminkelte. – Nem fogod kitalálni, és nem vagyok még kész beszélni róla. Csak engedd el.

– Tudod, itt vagyok ám neked, ha beszélni szeretnél valakivel.

– Tudom, és fogunk is beszélni, de nem most. Épp elég bajod van most neked enélkül is.

– Rád mindig van időm.

– Tudom, szívem. De te csak aggódj a ma este miatt. Az én problémáim még reggel is itt lesznek… Kész is van.

Tesz egy lépést hátra, hogy szemügyre vegyen és ellenőrizze, nem felejtett-e ki egyetlen apró részletet sem. A tükörhöz lépek és elmosolyodok a végeredményt látva. Imádom, ha Demi választ nekem ruhát. Fantasztikus munkát végez, anélkül, hogy megváltoztatná a személyes stílusodat.

– Demi… valamiről beszélni akartam veled.

– Baszki. Kirúgsz?

– Mi? Dehogy, miért rúgnálak ki?

– Nem tudom. Idegessé tettél. Uramisten, terhes vagy?

– Ne találgass, ha csak a legrosszabb lehetőségekre tudsz gondolni!

– Na, akkor mondjad!

– Mondanám, ha végre befognád! – Mély levegőt veszek, és lassan kifújom. Demi néha igazán az agyamra tud menni. Int, hogy folytassam, ő a legtürelmetlenebb ember, akivel valaha találkoztam.

– Beszéltem Niles-szel. Azt akarja, hogy te legyél a férfi részleg helyettes menedzsere. Lenyűgözted, amikor legutóbb bejött és kritizáltad az öltözködését. Múlt héten akartam elmondani, aztán jött mindaz, ami Titannel történt.

– Ó, hála istennek! Azt hittem valami rossz hír – lezuttyan a székbe, amit az imént még én foglaltam el. – Igazán? Azt akarja, hogy én vezessem a férfi részleget?

– Igen! A pozíció jelentős emeléssel és teljes munkaidővel jár. Nem kell tovább a bárban dolgoznod, ha a kinevezés megtörténik. Már el akartam mondani, csak minden, ami Titannel történt… én csak… elfelejtettem. Sajnálom.

– Ne aggódj emiatt – rázza meg a fejét. – Király lesz csak egy munkát végezni, és Titan segge alá is pörkölök! Kevesebb munkát akarok.

Megszólalt a figyelmeztetés a telefonomon, jelezve, ideje indulni. Szorosan megöleltem Demit.

– Ezt megérdemled. Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, és hogy segítettél készülni a ma estére.

– Természetes. Mire való a legjobb barát?

Felkapom a táskámat az asztalról és elindulok az ajtó felé. Azt mondtam Ryannek, hogy a Kennedynél találkozzunk. Ha már egy idegennel kell találkoznom, szeretnék egy számomra kényelmes környezetben lenni.

A bár kihalt volt, amikor odaérek. Biztosan azért, mert még korán van. A legtöbb vendég a „happy hour” akció idején szokott betámolyogni. A következő harminc percben a bár megtelik.

Integetek Kennedynek és Patricknek mielőtt elfoglalok egy bokszot a hátsó sarokban. Reméltem, kicsit csöndesebb lesz itt hátul, és könnyebben fogok tudni beszélgetni Ryannel.

Nessa: Foglaltam egy asztalt hátul.

Megírom az üzenetet és rákattintok a küldésre, mielőtt kiakadok. Minden erőmre szükségem van, hogy ne lőjek ki. Nem akarom ezt tenni. Nem akarok új emberrel megismerkedni és úgy tenni, mintha valami komolyabb is érdekelne. Épphogy megvagyok.

Minden gondolatom állandóan Titan körül forgott és akörül, hogyan törte össze a szívem. Szerettem őt. Nem tudom elhinni, hogy félredobta mindazt, ami köztünk volt egy olcsó lotyóért, pláne azután, hogy meséltem neki a fősulis pasimról.

Aztán a gondolataim a nő felé terelődtek, akit oly keményen igyekezett elbűvölni. Nem is tudom jelentettem-e neki valamit. Talán csak időtöltés voltam neki, amíg a másik nő beadta a derekát és randizni kezdett vele.

Ryan: Szuper. Kevesebb, mint öt perc, és ott vagyok.

Ryan válasza szinte azonnal érkezik, ezzel elgondolkodtat, hogy talán jobb társaság lesz, mint amire számítok. Az üzenetváltásaink alapján igazán szuper srácnak tűnik. Nem is értem, miért egyedülálló. Talán csak a rossz szerencse a nem megfelelő ember mellé sodorta folyton, mint engem.

– Demi azt mondta, hogy hozzak neked egy ilyet és egészen addig hozzam őket, amíg mást sem csinálsz, csak kuncogsz és vigyorogsz – mondta Patrick, miközben egy italt tett elém.

– Le akarsz itatni, Patrick? Mert akkor kénytelen leszel!

– Demi azt is mondta, ha szétcsúszol, hívjam Nolant, hogy összeszedjen – vigyorogva a fejét rázza. – Semmilyen körülmények között nem engedhetlek el ebből a bárból egy olyan férfival, aki nem Nolan.

– Óóó milyen cuki kis szolgája van Deminek! – kacsintok, miközben a kézfejemre teszem az állam és rávillantok egy ártatlan mosolyt. Ő pedig a szemeit forgatja.

– Nem szívem, csak neked vagyok jó barátod. Valahányszor az a kurafi bejön ide, felvizezem az italát. Néha pedig egyszerűen csak nem szolgálom ki. Azt mondom neki, hogy „túllépte az ittasság ama fokát, mellyel még jóérzéssel kiszolgálhatom” – megrántja a vállát. – Azt hiszem, itt a randipartnered! Jelezz, ha bármire szükséged lenne!

– És mi legyen a jelünk? – suttogom közel hajolva, mintha titkokat cserélnénk.

– Ez szerintem jó lesz… – Majd beintett és nevetve sarkon perdült a bárpult felé.

– Nessa? – Egy cuki pasi áll az asztal végén. Fekete keretes szemüveget, inget és öltönynadrágot visel. Az inge felső három gombja ki van gombolva, az ingujjak pedig feltűrve a könyökéig. Nagyon vonzó, de a szívem egy teletetovált, koszos farmert és bakancsot viselő férfié volt.