16.-17.-18. Fejezet

 

Tizenhatodik fejezet

NESSA

Fordította: MANDY

– Gyerünk, Nolie – felhúzom őt álló helyzetbe, fejemet pedig a karja alá csúsztatom, hogy támogatni tudjam. Sokkal nehezebb, mint amilyennek kinéz. És az a tizenöt centi, amivel magasabb nálam, sem javít éppen a helyzeten.

– Hova megyünk? – Összefolynak a szavai, de úgy beszélek a részeg Nolannel, mint egy profi.

– Hozzám megyünk. Hidratálnom kell téged, és talán meg is etetlek. Felszívni annyi alkoholt, amennyit csak lehet. Nem akarom, hogy beteg legyél, de azt hiszem, jó úton vagy egy szörnyű másnaposság felé.

– Ez az egész az ő hibája – inog meg a lábán.

– Tudom, de nem tudok segíteni, ha nem tudom, miről van szó.

– Akkor sem tudnál segíteni, ha tudnád. Demi csak csökönyösködik, mint mindig.

Nolan oldalra billen, ahogy megpróbálunk bejutni a lépcsőházba. Egyenesbe állítom és bevezetem a folyosóra. Szidom magam, amikor a tekintetem azonnal a parafatáblára siklik. A szívem kihagy egy ütemet, amikor egy új üzenetet találok odatűzve.

Miért imádok kötekedni annyira ezzel a pasival? Miért vágyom a figyelmére és a szavaira? Utálom kéne az olyan embereket, akik olyan beképzeltek és arrogánsak, mint ő, de én többet akarok. Személyesen is akarok vele évődni. A szemébe nézni, amikor piszkálódunk. Biztos valami baj van velem.

– Az a faszfej még mindig írogat neked? – próbálja meg Nolan felhúzni a szemöldökét, de nem sikerül neki, amilyen részeg. Lekapom az üzenetet és a hátsó zsebembe dugom.

– Ne aggódj emiatt, Nolan. Kézben tartom.

A lépcsők felé terelem, először utálom, hogy nincs lift.

– Egy tonnát nyomsz – morogva tolom felfelé.

– Ez mind izom. Sokat nyomnak – vigyorog, de a szemei elnehezülnek.

– Biztosan, de ez nem segít nekem, hogy betoljam a seggedet a lakásomba.

– Miért utál engem, Nessa?

– Ki?

– Demi – sóhajt egy szomorú mosollyal az ajkán.

– Annyira utál engem és nem tudom, miért. Pedig én nem tettem mást, csak szerettem őt.

– Tudom, Nolie. Te egy jó barát vagy. Nem igazán tudom, mi a baj vele mostanában.

– Én tudom, de nem mondhatom el neked, Nessy.

– Rendben van, nem kell elmondanod. Csak hadd vigyázzak rád ma éjjel. Holnap majd kitalálunk valamit, megígérem.

Több időbe telik, mint gondoltam, hogy feljusson Nolan a három lépcsőfokon. Még soha nem kívántam annyira, hogy bárcsak lenne egy pasim, mint ma éjjel. Imádnám felhívni a srácot, és elmondani neki, hogy segítségre van szükségem.

A gondolataim hirtelen Titan felé kalandoznak. Ha felhívnám, nincs kétségem afelől, hogy eldobná, bármi is lenne a kezében és segítene nekem. A gondolat egyszerre izgató és ijesztő.

Ahogy az ajtó becsukódik mögöttünk, Nolant a kanapéhoz vezetem és lenyomom rá.

– Hú, ez nem volt szép, Nessy. Megpörgetsz mindent – kinyújtja az egyik kezét és megpróbálja megfogni a levegőt.

– Biztos vagyok benne, hogy ez a piától van, nem tőlem. Hadd vetkőztesselek le.

Megragadom a pólója szegélyét és áthúzom a fején. Ha a jó oldalát nézzük, Nolan nagyon szolgálatkész részeg. Úgy emeli fel a kezeit a levegőbe, mint egy kisgyerek. Amikor a pólója a földön van, meglököm, hogy lefeküdjön. Kicsatolom az övét és kigombolom a nadrágját.

– Bárcsak lenne egy nő, aki így gondoskodna rólam, mint te – motyogja a bajsza alatt.

– Már megbocsáss, de én is nő vagyok – megállok csípőre tett kézzel és rászegezem a tekintetemet.

– Tudod, hogy gondolom – hesseget el. – Te nem olyan nő vagy, aki szerethetne engem. Nem úgy, ahogy én szeretném.

Hosszan sóhajtok egyet. Szomorú részegek vagyunk. A legkevésbé kedvelt részegségi fokozat, ha Nolanről van szó. Ő olyan erős személyiség. Mindig az erő oszlopa az életemben, de amikor ilyen részeg, összetörik a szívem. Minden bizonytalanságát kiteregeti nekem és én minden másodpercét utálni fogom.

– Emeld meg a segged, hogy levehessem a nadrágodat.

Engedelmeskedik, így nemsokára már csak egy bokszerben fekszik.

– Akarsz egy melegítőt?

– Nem. Szeretek meztelenül aludni.

Az oldalára gömbölyödik, behajlítva óriási testét, hogy elférjen a kis kanapén.

– Ne aludj meztelenül az én kanapémon. Szeretem ezt a kanapét, de el kell égetnem, ha a farkad vagy a golyóid hozzáérnek.

Talán hagynom kéne, hogy az ágyamban aludjon. Olyan kényelmetlennek tűnik ezen az izén.

– Nolie, akarsz az ágyamban aludni?

– Nem. A végén még majd átölellek és az hátborzongató volna – motyogja a díszpárnába. – Hadd szeressem inkább ezt a párnát – húzza még közelebb magához.

– Jól van. Teszek ide melléd egy szemetest, ha esetleg hánynod kéne. Még rád nézek, mielőtt megyek aludni.

Betakarom egy pléddel és adok egy puszit a homlokára.

Nolan az unokatestvérem, de lehetne akár a bátyám is. Nincs olyan családi emlékem, amiben Nolan ne lenne benne. Nyaranta heteket töltöttünk a másiknál. Olyan sokszor aludtunk egymásnál, hogy a szüleim saját szobát adtak Nolannek. Mary néni pedig a vendégszobát külön nekem díszítette fel, és a szekrényben meg a komódban hagyhattam a ruháimat is.

– Szólj, ha kellek, Nolie. Szeretlek.

– Szeretlek Nessy. Már csak azt kívánom, hogy Demi is szeressen.

Másodperceken belül betölti a levegőt a hangos horkolása, amitől kuncogni kezdek. Bármelyik nő is fog kikötni Nolan mellett, meg kell tanulnia együtt élni a hangos horkolásával.

Amikor átöltöztem és felkészültem a lefekvéshez, kibontom az üzenetet, amit a srác a 4C-ből hagyott nekem és elkezdem olvasni. Ahogy megjelennek a ,,kedves baszódj meg” szavak, megkönnyebbülten felsóhajtok és belesüppedek a párnámba. Nem tudom megmagyarázni, de az a tény, hogy azt mondhatok neki, amit csak akarok, a napi stressz nagy részét eltünteti.

Kedves Baszódj meg,

Sajnálom, hogy le kell, lombozzalak, de úgy hiszem, nem szükséges alkalmazni azokat a tanácsadókat. Biztos vagyok benne, hogy észrevetted a lakásomból jövő hangok hiányát és kíváncsi vagy, hogy jól vagyok-e.

Találkoztam egy lánnyal, és képtelen vagyok kiverni a fejemből. Mindig, ha látom őt, úgy viselkedek, mint egy tizenkét éves fiú és elakadok a szavakban… vagy a körülöttünk lévő tárgyakban.

Normál esetben soha nem árulnám el, de mivel nem ismerjük egymást, úgy érzem, a titkom biztonságban van nálad. Azt hiszem, készen állok rá, hogy magam mögött hagyjam a playboy-os viselkedésemet és erre az egy lányra koncentráljak.

Lehet, hogy szükségem lesz segítségre.

Akárhányszor megpróbálom elhívni randira, megzavarnak minket. Mintha a világ összeesküdött volna ellenünk és ez kinyír engem.

Nem tudom, mit tegyek. Segíts.

Üdvözlettel,

Egy Kis Elveszett

 

Tizenhetedik fejezet

TITAN

Fordította: Red Ruby

Kedves Szomorú és Szánalmas!

Te most szórakozol velem? Ez egy vicc, ugye? Igazából nem a segítségemet kéred. Kizárt dolog... vagy mégse? A francba, most mindent megkérdőjelezek miattad.

Úgy érzem, hogy ez az egész egy vicc, de ha mégsem az...

Csak hívd el vacsorázni. Az esetek kilencvenkilenc százalékában elfogadom, hogy elmenjek egy pasival vacsorázni. Az italozás olcsó húzásnak tűnik és olyan rámenősnek is, de egy vacsorameghívás biztonságos terep. Csak ne legyél olyan seggfej, aki azt hiszi, hogy tartozik neked valamivel az este végén, amiért elvitted. Az egy fasz húzás, és ő azonnal ki fog rúgni téged.

Remélem, nem szórakozol velem. Nem fogok habozni, hogy megüsselek. Ne felejtsd el, tudom, hol laksz.

Üdvözlettel,

Baszódj meg!

– Hé, mit csinálsz itt fent? – mosolygok a vállam fölött, amikor Nessát a helyemen találom.

– Ó, nem baj, hogy itt fent vagyok? Elmehetek. – A válla fölött hátraint a hüvelykujjával.

– Nem, jó így. Csak nem számítottam rá, hogy látlak. Mostanában eléggé eltűntél. – Lemászom a létráról, és a szoba közepén találkozom vele.

– Bocs, szuper elfoglalt voltam. Új tervezőket kell találnom a férfi vonalhoz.

– Építőipari sikk?

– Pontosan! – Hatalmas vigyort vet rám, a szemei jókedvűen felcsillannak. – Mintha senki sem értené a mi elképzeléseinket – rázza meg a fejét. – Niles számít rám, hogy mindent előkészítek a bővítésre.

– Senki sem tud segíteni neked?

– Hát, Demi tudna, de ő most épp keresztülmegy valamin. Most nincs szüksége extra stresszre. Gondolom, elboldogulok segítség nélkül is, ameddig csak tudok. De nem könnyű olyan tervezőket találni, akik hajlandóak eladni a dolgaikat olyan áron, amilyen áron én szeretném. Ez az egész butik arról szól, hogy egy átlagos jövedelmű családot szolgáljon ki, miközben előkelő élményt és termékeket nyújt nekik. Nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni abban, ami az elképzelésünk.

– Csodálatos vagy, tudtad ezt? – Egy lépéssel közelebb lépek. A kezemet a zsebembe kell dugnom, hogy ne nyúljak utána, és ne érintsem meg. Bármit megadnék azért, hogy a karjaimba vegyem, és addig csókoljam, amíg mindketten annyira egymásba gabalyodunk, hogy soha nem akarja befejezni.

– Én nem, csak a munkámat végzem.

– De a szenvedély, ami benned van, az inspiráló.

– Azt mondod, hogy nem vagy szenvedélyes a munkáddal kapcsolatban? Nagyszerű vezető és építőmunkás vagy. – A hozzáépítésre mutat, amiben állunk.

– Köszönöm. De nem tartanám magam szenvedélyesnek, legalábbis hozzád képest nem.

– A legjobb módja annak, hogy tönkretedd az életed, ha másokhoz hasonlítod magad, Titan. – Az ajkai felhúzódnak a sarkainál, ami teljes mosolyt csal az arcomra. Imádnivaló, és nem tudok tőle távol maradni. – Ma még nem voltál lent, hogy meglátogass. – Az inge szegélyével babrál.

– Gondoltam, hogy elfoglalt vagy. Nem igazán láttalak az elmúlt egy hétben.

– Igen...

– Hiányoztam? – felvonom a szemöldökömet, és az alsó ajkamat rágcsálom. Ideges vagyok tőle. Le akarom nyűgözni. Azt akarom, hogy szeresse az igazi énemet, és még sosem éreztem ilyet nő mellett.

– Olyasmi – nevet fel, és ez zene a füleimnek.

– Mit csinálsz ma este? Kennedy?

Megforgatja a szemét, mintha ez nevetséges gondolat lenne, de én másképp tudom. Teddy mondta, hogy a legtöbb este ott van. Demihez jár, amikor dolgozik, vagy Nolannel lóg. Akár egy táblán is szerepelhetne a nevük az asztaluk mellett, amit Nolan az ő asztaluknak nevez.

Minden törzsvendég tudja, hogy az az ő asztaluk, és meg sem próbálnak oda leülni. Amikor a bárpultnál ülnek, akkor is mindig ugyanazokat a helyeket választják.

– Nem, nem megyek a Kennedy-be, dolgoznom kell.

– Nem dolgozhatsz a nap huszonnégy órájában.

– Nem lehet vagy nem szabad?

– Mindkettő! Rosszul leszel, ha nem tartasz időnként szünetet, és biztosan nem tudsz élni étel, víz és alvás nélkül. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vásárlók nem akarják majd, hogy itt legyél, ha nem szánsz időt a zuhanyozásra is. – Felhúzom az orromat, mintha büdös lenne.

– Én zuhanyozom, te dilis! Tényleg ennyire undorítóan nézek ki? – lenéz a ruhájára.

– Nem, gyönyörűen nézel ki. Csak ugratlak... Eljönnél velem ma este vacsorázni? – megmarkolom a tarkómat; ideges vagyok, hogy el fog utasítani.

– Nem tudom, Titan... Sok dolgom van.

– Tudom, de ettől még enned kell. Nem kell sokáig kimozdulnunk, csak vacsorázni, aztán rögtön haza, ígérem.

– Oké, de ha olyan leszel, és úgy végzed, mint a szusifutár, akkor a legdrágább ételt, desszertet és egy extra desszertet fogok rendelni, amit hazaviszek. Aztán ráveszem Blake-et, hogy vegyen le téged erről a melóról – mosolyog rám édesen.

– Várj csak... szusifutár? Elmentél azzal a fickóval, aki múlt pénteken kiszállította a vacsorádat? – Meg fogom ölni Nolant.

– Később találkoztam vele aznap este egy italra... tévedés volt. De honnan tudtad? –  Gyanakodva néz rám.

– A Kennedy-ben voltam, Teddy-vel és Nolannel beszélgettem. Azt mondta, hogy ételt fog rendelni neked, és kiszállíttatja. Lehetséges, hogy jelentkeztem, hogy személyesen szállítom ki, és ő nemet mondott. Nem volt hajlandó megadni a címedet, mert idegen vagyok. – forgatom a szemem. – Az a pali annyira védelmez téged és Demit.

– Ő a legnagyszerűbb! – mosolya kiszélesedik. – Kár, hogy nem volt ott, hogy megakadályozza, hogy igent mondjak a Sushi Fickónak – megborzong. – Köszönöm, hogy felajánlottad, hogy hozol nekem ételt, ez kedves tőled. – Lenézek a cipőmre, kellemetlenül érint a bók.

– Ez azt jelenti, hogy ma este randizni fogsz velem? – felnézek rá, és egy apró mosoly húzódik az ajkam sarkára.

– Igen. Bár nyolcra vissza kell mennem az irodába, hogy beszéljek valakivel a férfi termékkörről.

– Fél hat túl korán van a vacsorához?

– Nem. Egészen biztos vagyok benne, hogy ma nem ebédeltem – rezzen össze. – Ne mondd el Nolannek. Minden nap ide fog jönni ebédelni, és arra kényszerít, hogy vele egyek, és ezt most nem bírom elviselni. Főleg ami közte és Demi között zajlik, akármi is az.

– A szám zárva. – Egy cipzár-behúzó mozdulatot teszek, és átdobom a képzeletbeli kulcsot a vállam fölött. – Akkor lent találkozunk... úgy egy óra múlva. Nagyon gyorsan be kell fejeznem itt.

– A francba! Nem is tudtam, hogy már ilyen késő van! Oké, igen, egy óra múlva találkozunk. Hadd szaladjak le és fejezzem be, amin dolgoztam! – lerohan a lépcsőn és eltűnik a szemem elől, de a legnagyobb mosollyal az arcomon hagy. Régen volt már, hogy alig vártam, hogy csak úgy együtt vacsorázzak valakivel.

Kétlem, hogy Nessának volt ideje hazamenni és átöltözni, de jó benyomást akarok kelteni. Hazarohantam, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek, mielőtt visszasiettem a boltba. Ellenőriztem az embereket, és mondtam nekik, hogy ne aggódjanak a takarítás miatt. Pótruhákat pakoltam a teherautómba, és azt terveztem, hogy vacsora után visszajövök ide rendet rakni. Nem, mintha lenne más dolgom ma este.

– A fenébe, nézzenek oda! – kapkod levegő után Demi, amikor belépek a butikba. – Nessa egy szerencsés ribanc. Komolyan nem tudom, hogyan szerzi ezt a sok, érte rajongó dögös pasit.

– Azt mondod, Teddy nem dögös? Mert a nyelve majdnem kilóg a szájából, valahányszor rád néz.

– Teddy... bonyolult. Együtt dolgozunk, és ha elkezdenék vele valamit, annak több okból sem lenne jó vége.

– Megmagyaráznád?

– Nem, igazából nem. Egy kicsit sem. – Megrázza a fejét. – Nessa! Gyere a selyemfiúcskádért, hogy békén hagyjon!

– Jövök! – kiabálja.

Néhány perccel később kirohan a hátsó irodából. Egy ceruza lóg ki a hajából, és úgy néz ki, mint aki teljesen össze van zavarodva. Mégis, imádom. Élvezem, hogy egy kicsit kevésbé összeszedett, mint amilyen általában. Abban a pillanatban, hogy meglát, megdermed a helyén, és arcát egyik tenyerébe temeti.

– A francba! – nyögi, és hátrahajtja a fejét, hogy a plafont bámulja.

– Mi a baj? – vonom össze a szemöldökömet. Közelebb lépek, és imádkozom, hogy ne mondja le a randinkat.

– Te elképesztően nézel ki, én pedig... nos, én így nézek ki! Mutat magára.

– Gyönyörűen nézel ki. Mint mindig.

– Megvagy, kislány! – Demi felpattan a pult mögötti helyéről, és körbesiet az üzletben. Több dolgot is lekap a polcokról, mielőtt visszatereli Nessát az irodába. – Öt perc múlva kint lesz! – kukucskál vissza, hogy szóljon, mielőtt újra eltűnik.

Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak rajtuk. Abszolút semmi baj nincs azzal, ahogy Nessa kinézett. Csak azért nézett ki olyan rendetlennek, mert általában olyan gondosan összeszedett.

Pontosan négy perc és ötvenöt másodperccel később Nessa újra megjelenik. Akarod tudni, honnan tudom, hogy pontosan mennyi idő volt? Mert Demi harminc másodpercenként kikiáltott, hogy tudassa velem, mennyi ideje van még hátra. Amikor már csak harminc másodperc volt hátra, elkezdett visszaszámolni. Öt másodpercnél kilökte Nessát a szobából, amitől ő majdnem pofára esett.

– Jól vagy? – rohantam oda mellé, és segítettem neki újra talpra állni.

– Igen, csak épp most fogom megölni a legjobb barátnőmet! – dühösen Demire pillant, aki bocsánatkérés nélkül megvonja a vállát. – Menjünk innen, mielőtt még többet próbál segíteni.

A hátára teszem a kezem és kivezetem a butikból. Amint kint vagyunk, és elég messze az utcán, hogy Demi ne kémkedhessen utánunk, megállítom.

Először veszem szemügyre a külsejét, mióta Demi bevetette varázslatát. Rövid rózsaszín haja hátra van fogva a feje tetején valami bonyolult fonatban. A sminkjét rendbe hozták, és egy kicsit erősebb, mint korábban volt, ami még inkább a mogyoróbarna szemére vonzza a figyelmemet. Demi egy mélyen kivágott, kékeszöld színű ruhát választott, amely úgy öleli körbe Nessa gömbölyűségét, hogy közben nem tűnik második bőrnek. Tökéletesen néz ki. Elegáns. Lenyűgöző.

Minden, amire mindig is vágytam, de nem volt meg egy nőben sem még.

– Kezdem megbánni ezt a randit – motyogom az orrom alatt. Nessa, pillantását az enyémre kapja, és borzalom árad szét a mogyoróbarna mélységben.

– Nekünk... ööö, nem kell mennünk. Csak hozhatok valamit a Kennedy-ből, és visszamegyek dolgozni. – Megigazítja a ruháját, a keze parányit remeg.

– Nem, drágám, nem így értettem. Azért bánom ezt a randit, mert túl jó vagy nekem. Attól félek, hogy rájössz erre, és nem akarsz kezdeni velem semmit.

– Szóval nem akarod lemondani a randinkat? – kukucskál fel rám sűrű szempilláin keresztül.

– A pokolba is, nem! Minden egyes másodpercet ki fogok élvezni, amit hagysz, hogy veled lehessek. – Megsimogatom az arcát, és elmosolyodom, amikor belehajol az érintésembe. Annyira meg akarom csókolni, de nem teszem meg, még nem.

– Ma este teljesen más embernek tűnsz. – A mellkasomra teszi a kezét, pont a száguldó szívem fölé. Biztos vagyok benne, hogy érzi, milyen hatással van rám.

– Ez jó vagy rossz dolog?

– Egyik sem. Szeretem, ahogyan a munkában kinézel, de ez a külső is nagyon tetszik. Jó tudni, hogy szépen ki tudod magad csípni, ha kell. – Elmosolyodik, és megigazítja az ingem gallérját. – Nem számítottam rá, hogy átöltözöl. Azt hittem, hogy csak munkaruhában megyünk ki.

– Le akartalak nyűgözni.

– Küldetés teljesítve – suttogja, és egy lépéssel közelebb lép.

– Azt hiszem, jobb, ha vacsorázni indulunk, mielőtt az épülethez szorítalak, és követelem az ajkaidat – morgom gyakorlatilag, alig tudom visszafogni a vágyaimat.

– Ó, ööö, persze. Hová megyünk? – hátrál egy lépést, zavartan próbálja visszanyerni a nyugalmát.

– Van egy nagyon jó steakhouse, ahová gondoltam, hogy elviszlek..., de rájöttem, hogy lehet, hogy nem szereted a steaket. A francba, de béna vagyok ebben. Akarsz valahova máshová menni?

– Nem, imádom a steaket. Mutasd az utat. – Kinyújtja felém a kezét, én pedig gondolkodás nélkül megfogom.

A séta az étteremig gyors, csak néhány háztömbnyire van. Amikor megállunk az épület előtt, Nessa hitetlenkedve bámul rám.

– Nem gondoltam, hogy a Dominico Steakhouse-ra gondoltál!

– Nem szereted ezt a helyet? Bárhová elmehetünk, ahová csak akarsz. – Megvakarom a tarkómat. Azt hittem, szívesen jönne ide.

– Titan, én már egy örökkévalóság óta akartam ide jönni! De Demi őrülten sokat dolgozik, és ritkán van szabad estéje. És egyedül jönni ide Nolannel furcsának tűnik. Ráadásul egy örökkévalóságig tart, amíg asztalfoglalást kapsz. Hogy tudtál egy asztalt szerezni, úgy, hogy csak egy órával előtte szólsz?

– Talán ismerek egy fickót – vonom meg a vállam, és kinyitom az étterem ajtaját. Megadom a nőnek a nevem, és azonnal odavezetnek minket az asztalunkhoz.

Miután rendeltünk, és a pincérnő távozik, teljes figyelmemet a velem szemben ülő nőre fordítom.

– Köszönöm, hogy eljöttél velem vacsorázni.

– Köszönöm, hogy meghívtál és elhoztál egy ilyen csodálatos helyre! Ha továbbra is így bánsz velem, lehet, hogy minden este veled vacsorázom. – Villant rám incselkedő vigyort.

– Ez jól hangzik. Holnapra bejegyezlek – kacsintok rá.

– Titan!

Figyelmemet arra fordítom, aki a nevemet kiáltotta. Mosolyogva felállok az asztaltól, és megölelem a férfit. – Hogy vagy, öreg?

– Ne merészelj öregnek nevezni! Még mindig elég fiatal vagyok ahhoz, hogy tanítsak neked egy-két dolgot. Annyira örülök, hogy látlak, túl régen volt már. Nos, ki ez a bájos hölgy, aki veled van? Egyébként túl csinos hozzád.

– Én is ezt mondtam neki ma este... Ő Nessa. Nessa, Ő Dominico.

– Dominico? Mint a Dominico? Körbepillant az étteremben, mintha valaki tréfát űzne vele.

– Az egyetlen... nos, az egyetlen, aki számít – vigyorodik el Dominico.

– Örülök, hogy megismerhetem, uram. – Feláll, és kezet nyújt. Dominico elhárítja, helyette medveölelésbe vonja.

– Elég volt az urazásból. Öregnek érzem magam tőle.

– Jogos – kuncog Nessa.

– A Nessa érdekes név, valaminek a rövidítése? – húzódik el Dominico, elengedve a randi partneremet.

– Vanessa. Mindig is utáltam ezt a nevet, és az unokatestvérem hajlamos Nessának vagy Nessynek hívni. Ez valahogy így ragadt rám.

– Nem kellene utálnod egy ilyen szép nevet. Jól illik hozzád. Remélem, hogy mindkettőtöknek ízleni fog a vacsora. Az unokaöcsémnek mindenképpen nehezítsd meg a dolgát, mindig is egy kis szarházi volt – vigyorodik el Dominico, mielőtt otthagy minket, hogy visszamenjen a konyhába.

– Nem hiszem el, hogy a nagybátyád Dominico – rázza meg a fejét.

– Miért?

– Nem tudom! Csak nem számítottam rá – kuncog.

Nem tudom levenni róla a tekintetem, akármennyire is próbálkozom. Nessa más, mint bármelyik nő, akivel valaha is találkoztam. Amikor ránézek, a jövőmet látom. Egy szerény házat látok, amit ő úgy alakít ki, hogy otthonosnak érezze. Látom a kisgyerekeket, akik az udvaron szaladgálnak, és kergetik a golden retrieverünket. Mindent látok. És most először, nem félek egy ilyen jövőtől. Szinte elégedettnek érzem magam. Boldognak. Alig várom. Egészen addig, amíg Nessa mellettem fekszik minden este.

Túl korai lenne még így érezni? Még sosem voltam szerelmes. Nem tudom, hogy ez normális-e. Alig ismerjük egymást. És bár erős a vonzalom köztünk, még csak meg sem csókoltam soha. Mi van, ha a csókja olyan, mintha a nagynénémet csókolnám?

A pokolba is, remélem nem olyan, mintha Betty nénit csókolnám meg. Amikor utoljára láttam azt a nőt, kiderült, hogy házasság révén vagyunk csak rokonok, nem állunk vérrokonságban. Ugyanaznap azt mondta, hogy dögös vagyok, és megfogta a seggem. Lehet, hogy megpróbálta a nyelvét is lenyomni a torkomon. Nyolcvanhét éves korához képest erős. Nem vagyok büszke arra, de bevallom, hogy a nővéremnek kellett segítenie, leszedni őt rólam.

Hála Istennek a nővérekért.

Átnyúlok az asztal túloldalára, és az enyémbe fogom Nessa kezét. Végigsimítva a hüvelykujjammal a hátán, összeszedem a gondolataimat, mielőtt megtörném a csendet.

– Köszönöm, hogy eljöttél velem randizni, Nessa.

– Én köszönöm neked, hogy meghívtál. – Megszorítja a kezemet, de nem próbál elhúzódni.

– Nagyon kedvellek. Más vagy, mint bármelyik nő, akivel eddig találkoztam.

– A rózsaszín haj miatt. – Ajka jobb sarka ferde mosolyra húzódik.

– Komolyan mondom – kuncogok.

– Én is. Nem sok embernek sikerül ez. – Egy hajtincsével játszik, amitől azt kívánom, bárcsak én is megtehetném ugyanezt. Rózsaszín fürtjei olyan puhának és selymesnek tűnnek, hogy folyton azon tűnődöm, vajon ilyennek is érződik-e?

– Túl korai lenne még elhívni téged egy második randira?

– Mielőtt még az előételt is felszolgálták volna? Nem tudom, Titan. Úgy értem, a végén még azt mondod, hogy az anyukáddal élsz, és a desszertre megjelenik, hogy találkozzunk. Vagy kiderülhet, hogy van egy ikertestvéred, és valójában nem is Titan vagy, hanem az ikertestvére. Az kiábrándító lenne, és nem szeretnék második randira menni – von vállat.

– Milyen randevúid voltak eddig? – nevetek fel hátravetett fejjel.

– Nagyon-nagyon rosszak – felemeli a borospoharát, és kortyol egyet.

– Azért, mert túl kedves vagy.

– Valószínűleg. Nehezen mondok nemet. Főleg, ha a fickónak szép a mosolya.

– Ezt észben tartom – vigyorgok rá ördögien.

– Nagyon szép mosolyod van – nyögi, és a kezével eltakarja az arcát. – Bajba fogsz sodorni, egyszerűen tudom.

– Mit tehetnék én, hogy bajba keverjelek?

– Szerelembe ejteni – suttogja, tekintete az enyémre szegeződik.

 

Tizennyolcadik fejezet

Nessa

Fordította: Red Ruby

Könnyű lenne beleszeretni Titanba. Majdnem túl könnyű. Elgondolkodtat, hogy miért szingli még mindig. Mi az, ami távol tartja őt egy tartós kapcsolattól?

Akar egyáltalán hosszú távú kapcsolatot? Talán azért szingli, mert nem akar megállapodni.

A gyomrom összeszorul a gondolatra. Az örökkét akarom megtalálni valakivel, nem csak néhány hetet vagy hónapot. Ezért nem volt már régóta barátom. Olyasvalakit akarok, aki a másik felét keresi. Valakit, akivel el tudom képzelni a jövőmet.

És Titan? El tudnám képzelni a jövőmet vele. Szinte túl egyértelmű számomra. Építene nekünk egy gyönyörű otthont, amiben minden van, amit csak valaha akarhatunk. Megtöltenénk saját magunk miniatűr változataival. Talán néhány kutyával, csirkékkel és még egy szamárral is. Tökéletes lenne. Minden, amiről valaha is álmodtam.

– Mire gondolsz? – Titan lusta köröket rajzol a kézfejemre. Úgy bámul rám, mint senki más. Tényleg érdekli a válaszom, nem csak a beszélgetést próbálja fenntartani.

– Csak azon tűnődöm, hogy lehet, hogy még mindig szingli vagy. Tudom, hogy kell, hogy legyen benned valami hiba, de még nem találtam meg. Talán ez az. Nincsenek kapcsolataid, csak egyéjszakás kalandok.

– Bár biztos vagyok benne, hogy van valahol néhány hibám, de nem segítek neked megtalálni őket. – Elvigyorodik, és egy csókot nyom a kézfejemre. Az érintés hatására felforrósodik a bensőm, és azon tűnődöm, milyen lenne, ha tényleg megcsókolna. – És már nagyon régóta nem volt kapcsolatom. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert még nem találkoztam senkivel, akivel egy éjszakánál többet akartam volna eltölteni.

– Tudod, most olvastam egy cikket, amiben az állt, hogy egy átlagos embernek hét szexuális partnere van az élete során.

– Ó, igen, te hová esel ezzel kapcsolatban? – Ez hivatalosan is felkeltette az érdeklősédét.

– Én messze az átlag alatt vagyok – kuncogok. – Pontosan két pasival voltam együtt. Mindkettő hosszú távú kapcsolat volt, több mint két évig jártunk.

– Miért szakítottatok akkor? Van valami, amit tudnom kellene? Van egy plusz mellbimbód?

– Nem! – nevetek fel hátravetett fejjel. Soha nem voltam még olyan pasival, akitől mindig ilyen nyugodtnak érzem magam.

– Az első a középiskolában volt. Akkor szakítottunk, amikor a megye különböző végén lévő főiskolákra mentünk. A második a főiskolán volt. Akkor szakítottunk, amikor Demi rájött, hogy megcsal engem. Nolan a szart is kiverte belőle. Volt vér, könnyek és hányás... mind a csaló szemétládából. Talán Demi is segített Nolannek. – Összerezzenek. – Annyiszor tökön rúgta, hogy megdöbbennék, ha tudna gyereket nemzeni. Nolannek le kellett Demit birkóznia a földre, és rá kellett ülnie. Halálos szorításban tartotta a feje fölött a kezét, de még így is megpróbálta leszedni magáról, hogy még jobban megrúghassa az exemet.

– Ezt teljesen el tudom képzelni. Demi olyannak tűnik, akiben határozottan van egy őrült vonás. Ettől még remek barátnőnek tűnik.

– Szóval, te hova tartozol ezen a skálán? – A poharam peremével játszadozom, kerülöm a tekintetét.

– Hát, ma este rájöttem, hogy egy kurva vagyok.

Kiengedem a valaha volt legkevésbé hölgyhöz illő horkantást. Kirántom a kezem Titanéből, eltakarom az arcom, miközben az mélyvörösre változik.

– Te jó ég! Nem tehetnénk úgy, mintha ezt nem tettem volna?

– Nem, nekem tetszik. Olyan vagy, mint egy aranyos kismalac. – Elrántja a kezemet az arcomról. – Ez imádnivaló.

– A horkantás nem imádnivaló. El kellene borzadnod, de én horkantok, amikor valamit nagyon viccesnek találok. Ez az én hibám.

– Együtt tudok élni vele. Csak mindig szuper komolynak kell lennem, hogy ne nevess. – Szigorú pillantást vet rám, amitől még jobban felnevetek. Sikeresen rávesz, hogy újra felhorkanjak, és ezzel kivívja a körülöttünk lévő asztalok pillantásait.

– Hagyd abba, Titan! Az emberek bámulnak! – förmedek rá, de a hangomból és a tetteimből hiányzik minden erő. Imádom, hogy mennyire gondtalan.

– Na és akkor mi van? Hadd bámuljanak! Csak bámulják a legszebb nőt itt. Egy cseppet sem hibáztatom őket.

– Szóval... mennyi tesz kurvává?

– Nem tartom számon hány szexuális partnerem volt. Nincsenek rovátkák az ágytámlámon vagy ilyesmi. Nem próbálok rekordot állítani vagy valami. Soha nem volt komoly kapcsolatom, úgyhogy a számom biztosan magasabb, de annyit mondhatok... mióta megismertelek, egyetlen – új vagy régi –, emberrel sem voltam együtt.

– De... miért? – A szemöldököm összeráncolom, ahogy milliónyi dolog fut át az agyamon.

– Mert nem tudlak kiverni a fejemből. És soha nem fogok lefeküdni egy nővel, miközben egy másik tölti ki minden gondolatomat, foglalja el a fejem.

A pincérnő ezt a pillanatot választja, hogy kihozza az ételünket. Elárulja nekem, mennyire tetszik neki a ruhám, és tudni akarja, hol szerezhetne magának is. Olyan sokáig beszélget velem, hogy a Titan és köztem lévő pillanat elveszik.

– Mindig is butikot akartál vezetni? – vezeti át Titan ügyesen a beszélgetést, amint a pincérnő elsétál.

– Nem. Sajátot akartam – kuncogok.

– Miért nincs? Nyilvánvalóan nagyszerű lennél benne.

– Hát, sok pénzre lenne szükségem az induláshoz, és ez számomra nem lehetőség. Amikor találkoztam Nilesszel, és felajánlotta nekem az üzletvezetői állást a Bellánál, úgy gondoltam, ezzel tapasztalatot szerezhetek, és végül saját boltot nyithatok. Hamar rájöttem, hogy mennyire szeretem a dolgok irányítását, de nem élvezem az üzleti oldalt. Nilesnek dolgozni mindkét világból a legjobb. Azt csinálhatom, amit szeretek, a többit pedig ő intézi.

– Van beleszólása az üzletbe?

– Persze. Bejöhetne, és megmondhatná, hogy változtassam meg az egészet, de nem tenné. Három hónappal azután, hogy Niles kinevezett üzletvezetőnek, nem jött többet. Elköltözött az ország másik végébe, és nyitott egy másik butikot. Megbízik bennem, és tudja, hogy ha valami gond van, akkor felkeresem.

– Ez őrült nagy bizalom. Nem vagyok benne biztos, hogy ennyire tudnék bízni másban.

– Megtanultam, hogy ne aggódjak amiatt, hogy megbízhatok-e valakiben vagy sem. Nekem nem kell bíznom senkiben. Teljes mértékben megbízni valakiben hülyeség. Az emberek mindig csalódást fognak okozni. Sokkal fontosabb, hogy bízz magadban, és abban, hogy megfelelően reagálsz mások tetteire. Ha elrontom a butik dolgát, Nilesnek csak magában kell bíznia, hogy helyrehozza a dolgokat, és hogy legyen elég ereje kirúgni engem.

– Ezt az exed után tanultad meg? – A pillantása ellágyul, tényleg próbál megérteni engem.

– Talán egy kicsit. Megtanultam, hogy ne hasonlítgassam magam másokhoz, miután szakítottunk. Mindig lesz valaki, aki okosabb, szebb, szórakoztatóbb, vagy csak úgy általában jobb. Végső soron mindig lesz valaki, aki egy ponton jobb nálam. Nem tudom irányítani más cselekedeteit, de azt igen, hogy én hogyan reagálok. Bízhatok magamban, hogy elhagyok valakit, aki nem érdemel meg engem.

– Aki hajlandó feladni téged valaki másért, az egy kibaszott idióta.

– Úgy érzem magam, mintha hét hónapos terhes lennék – nyögöm a hasamat dörgölve.

– Élvezted a vacsorát?

– Igen. Bárcsak ne érne véget az este. – Kilépek az emberek útjából, magammal rántva Titant az oldalamra. – Köszönöm.

– Bármikor.

– Nem, komolyan mondom. Köszönöm, hogy megbirkóztál az őrült időbeosztásommal, és megtervezted a tökéletes első randit.

– Ez azt jelenti, hogy kapok egy másodikat? – Lassú vigyor terül szét az ajkakon, amelyek csókjáról álmodtam egész éjjel.

– Igen... csak azon tűnődöm, hogyan fogod felülmúlni a Dominicót.

– Ó, így lesz? Csak akkor kapok még több randit, ha felül tudom múlni az előzőeket? – Egy lépéssel közelebb lép, és a téglafalhoz szorít. A keze a csípőmre simul. Melege átszivárog a ruhámon, felmelegítve a bőrömet.

– Talán. Meg kell mutatnod, mit tartogatsz a tarsolyodban – vonogatom a szemöldökömet.

– Minden erőmre szükségem van, hogy most ne csókoljalak meg – suttogja Titan. A tekintete a szememről az ajkamra siklik, majd vissza. A mellkasom megemelkedik a gondolattól.

– Miért fogod vissza magad? – A hangom lélegzetvisszafojtva szól, mintha sürgetném, hogy tegye meg a következő lépést.

– Nem akarom, hogy azt hidd, csak felírlak a hódításaim listájára. Be akarom bizonyítani, mennyit jelentesz nekem, mielőtt átmegyek azon a hídon.

– Mi van, ha azt akarom, hogy megcsókolj? – Gyakorlatilag könyörgök neki. Legalább annyira akarom ezt, mint ő, talán még jobban is.

– Ma este nem, édesem. Nem akarok sietni veled. – Megszorítja a csípőmet, mielőtt visszahúz a járdára, és folytatjuk utunkat a bolt felé.

Amikor odaérünk, minden lámpa le van kapcsolva, és az ajtók zárva.

– Nem tudtam, hogy egyedül leszel itt. Ez nem tetszik – húzza össze Titan a szemöldökét.

– Nem lesz semmi bajom. Többet vagyok itt későn, mint amennyit be akarok vallani. Legtöbbször azért vagyok egyedül, mert Deminek el kell mennie a műszakjába a Kennedy-be.

– Veled maradhatok.

– Nem, ez őrültség. – Elhessegetem, miközben benyomulok a bejárati ajtón. Titan belép mögöttem, én pedig gyorsan újra bezárom. A telefonom fényét használom, hogy utat törjek magunknak az üzlet hátsó részébe. – Itt kint nem kapcsolom fel a villanyt, így senki sem gondolja, hogy bárki is van itt.

– Nekem még mindig nem tetszik. Mi van, ha valaki megpróbál betörni?

– Nem hiszem, hogy sok rablás lenne errefelé, Titan. Ez egy elég biztonságos környék.

– Ez nem jelenti azt, hogy nem fordul elő.

– Tudom, de nem élhetem az életemet a „mi lenne, ha” alapján. Azzal őrületbe kergetném magam, ha így tennék.

Amint belépünk az irodámba, felkapcsolom a villanyt, és intek Titannak, hogy jöjjön be. Az íróasztalom sarkának támaszkodva szembenézek vele.

– Igazán nagyon jól éreztem magam ma este.

– Örülök... akarod, hogy elmenjek, hogy visszatérhess a munkádhoz? Mondtam a srácoknak, hogy kitakarítom a munkaterületet, mivel korán elmentem.

– Ahh, szóval neked is sokáig kell dolgoznod?

– Igen, de nem túl sokáig.

– Összepiszkolod a ruhádat. – Végigmérem, és az alsó ajkamba harapok. Vonzó régi, kopott farmerben és koszos bakancsban, de öltöztesd Titant egy elegáns nadrágba és egy ingbe, és éppoly vonzó lesz.

– Nem, tudom, hogyan maradjak tiszta, ha akarok. Csak nem érdekel, amikor dolgozom. Sokkal kevesebb időbe telik valamit megcsinálni, ha nem érdekel, hogy mocskos leszek-e. De hoztam tartalék ruhát is.

Ahogy kiejti a száján a mocskos szót, összedörzsölöm a lábaimat. Nem tudom, mi ez ebben a férfiban, de az őrületbe kerget. Még soha nem vonzódtam ennyire senkihez.

– Megyek, feltakarítok, és még beugrom ide, mielőtt elmegyek. – Egy csókot nyom a halántékomra, mielőtt kisétál az ajtón.