1.-2. - 3. Fejezet

 

Első fejezet

Nessa

Fordította: Tony

– Jól néz ki a fenekem ebben a farmerban? – dugja az arcomba Nolan a seggét.

– Senki sem fog ránk hajtani, ha a közelünkben vagy – morogja Demi, és végigcsúsztat egy italt a bárpulton.

– Demi! Tudnom kell! Nem fogok új barátnőt találni, ha hájas, löttyedt a seggem ebben a farmerban. – A bárpultra csap, és Demire néz.

Nolan, az unokatestvérem, és születésüktől kezdve gyakorlatilag össze vagyunk nőve. Demivel, az óvoda első napján találkoztunk. Egy fiú kötekedett Nolannel és velem, Demi meg odasétált, és orrba vágta. Összevérezte Mrs. M. szőnyegét. Szóltak az igazgatónak, értesítették a szülőket, mi pedig a legjobb barátok lettünk. Ha az egyikünkkel szívózol, akkor mindannyiunkkal szívózol.

– Nolan, nem lesz soha barátom, ha minden egyes alkalommal, amikor társaságban vagyunk, ellenőriznem kell, hogy elég dögös vagy-e. Az emberek azt hiszik, van köztünk valami. Pedig. Nincs – nyafog Demi.

– Ó, kérlek! Ne fanyalogj! Én, egy kibaszott kincs vagyok. Szerencséd lesz, ha valaki ilyen csodálatos, mint én, feléd pillant – magabiztosan felemeli az állát, én pedig nevetve felhorkantok.

– Jól néz ki a segged, te dilis. Most pedig vidd az arcom elől, mielőtt rácsapok. – eltolom, és visszafordulok Demihez. – Annyira fáradt vagyok. Az a seggfej, aki felettem lakik, egész éjszaka zenét hallgat. Múlt éjszaka valami tini bálvány zenéjét bömböltette, miközben a lelket is kikefélte valami szegény főiskolásból.

– Várj! Álljunk meg! Honnan tudod, hogy főiskolás volt, Nessa? – Nolan lehuppan mellém, és teljes figyelemmel fordul felém.

– A fenébe, Nolan! Nem tudom biztosan. De a zene szar volt. Nem tudom elképzelni, hogy egy felnőtt ilyet hallgasson. Szégyellhetnék magukat!

– Ne merészelj megszégyeníteni valakit amiatt, hogy milyen zenét hallgat – fonja össze a karját a mellkasa előtt.

– Csak mert te szégyelled, hogy szereted Biebst, még nem jelenti azt, hogy nem kéne – emeli fel Demi a szemöldökét.

– Azt mondtad, hogy nem mondod el senkinek! – sziszegi, és a bárpulton keresztül az arcába hajol.

– Hé, Nolan, bárki, aki mögötted megy a pirosnál, tudhatja! Úgy nyomod azt a szart, mintha te lennél Biebs élőben! – sziszegi Demi vissza. Olyan közel vannak, hogy simán csókolózhatnának.

– Esküszöm, nektek randiznotok kéne. – Mindketten lefagynak. A tekintetük rám villan, amitől kicsit megijedek. – Mi van? – motyogom egy falat kajával a számban.

– Szörnyűek lennénk együtt – pillant Demi Nolanre.

– Megölnénk egymást – bólint Nolan komolyan.

– Egyébként is… – Demi legyint a kezével, és ezzel befejezi a beszélgetést. Ahányszor felhozom ezt nekik, olyan gyorsan témát vált, amilyen gyorsan csak tud. – Nessa, mit csinálsz azzal a pöcsfejjel, aki fölötted lakik?

– Nem tudom. Szerinted mit kéne?

– Először van egy fontos kérdésem – tartja fel Nolan az ujját.

– Mi van? – nyögök fel.

– Úgy hangzott, hogy törődtek a csajjal?

– Mi a fasz, Nolan? – Demi lefröcsköli a bár mögötti szódapisztollyal.

– Hé! Ez egy komoly kérdés volt! Ha boldognak tűnt, akkor szerintem agresszívan szállj szembe vele, aztán dögös mérges szex lesz a vége – vonja meg a vállát, és letörli az arcáról a vizet.

– Demi, azt hiszem, már beszéltünk a vendégek lefröcsköléséről – Teddy tűnik fel Demi mellett, féloldalas mosollyal az ajkán.

Teddy a másik pultos itt. Jóképű, a harmincas évei elején jár, és lefogadom, hogy odavan Demiért. Mindig talál rá okot, hogy belefolyjon a beszélgetéseinkbe.

– De ez csak Nolan – forgatja a szemét.

– Hé! Én, igazi ember vagyok, és vendég.

– De nem fizető. – Demi csípőre teszi a kezét, felkészülve, hogy vitatkozni fog vele. Teddy kuncog, és a fejét rázva elsétál, hogy kiszolgáljon egy másik vendéget. Amikor Nolan vita nélkül visszakozik, Demi visszafordul hozzám. – Bármennyire szeretném azt mondani, hogy szállj szembe vele, szerintem inkább ki kéne használnod a passzív-agresszív taktikát.

– Magyarázd meg! – mutatom, hogy folytassa.

– Nos, ha bekopogsz az ajtaján, akkor tudni fogja, ki vagy, és attól kínos lesz a dolog. Mi van, ha kiderül, hogy ugyanabba a kávézóba, vagy kínai étterembe jártok? Mi van, ha ő a legdögösebb pasi, akit valaha láttál?

– Pfft! A legdögösebb pasi, akit valaha látott, éppen itt ül! – mutat Nolan magára.

– Fúj! Te az unokatesóm vagy! – nézek rá undorodva.

– Attól még igaz – motyogja az italába.

– Nem számít. – Demi figyelmen kívül hagyja Nolant, és folytatja: – Lehet, hogy még látnod kell, és az kényes helyzet lenne… Szerintem hagynod kellene neki egy üzenetet az előtérben lévő parafa hirdetőtáblán.

– És honnan fogja tudni, hogy neki szól, Demi? – forgatja Nolan a szemét.

– Csak írd hatalmas, vastag betűkkel, hogy 4C. Ha meglátja, nagyszerű. Ha nem, talán valaki igen, és elmondja neki – vonja meg a vállát.

– Ez nem rossz ötlet… Ki kell írnom a lakásszámomat is?

– Basszus, dehogy! Nem tudod, ki ez a pszichopata. Mi van, ha dühös lesz, és az éjszaka közepén ki akar nyírni? Nem hagysz semmilyen jelet, hogy ki vagy te. Csak írd alá úgy, hogy Az érintett szomszéd. – Nolan a levegőbe emeli a kezét.

– Nem azt mondtad, hogy dögös, mérges szex lesz? – összeráncolt szemöldökkel bámulok rá. 

– Ez az előtt volt, mielőtt Demi azt mondta, hogy ez rossz is lehet. És most minden rossz szarság végigfutott a fejemben. Ragaszkodj „Az érintett szomszéd” aláíráshoz.

– Egyetértek – kezdi Demi. Amikor Nolan kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, a lány feltartja a kezét, és elhallgattatja. – Nem! Meg se szólalj! Egyetlen szót sem akarok hallani arról, hogy milyen okos vagy, és hogy egyszerre vagy okos és szexi. Semmit!

– Hát, ameddig tudatában vagy, hogy mennyire az vagyok. – Nolan felemeli az állát, az egója még nagyobbra nő, mint eddig.

– Akkor én megyek, és megírom a levelet, amíg ti úgy tesztek, mintha nem imádnátok egymást.

– Mi nem imádjuk egymást! – tiltakoznak mindketten, én pedig nevetek.

Amint visszaérek a lakásomba, leülök az íróasztalomhoz és előveszek egy tiszta papírt. A csillogós tollammal az alsó ajkamat ütögetem, és töröm a fejem, hogyan fogalmazzam meg a legjobban. Próbáljak udvarias lenni? Legyek undok? Vagy valahol a kettő között? Határozott, de tiszteletteljes.

Féltucat papírt elhasználok, és a kukában végzik, mire végre elkészül valami, ami nem hangzik szörnyen és durván.

A 4C lakás lakójának!

Igazán nagyra értékelném, ha tartózkodnál attól, hogy a lakásodban hangosan trappolj, zenét bömböltess, és az éjszaka minden órájában sikításra késztesd a nőket. Biztos vagyok benne, hogy egy kiadós alvás mindannyiunknak jót tenne.

Üdvözlettel:

Egy érintett szomszéd

Négybe hajtom a papírt, nagy betűkkel ráírom, hogy 4C. Felkapom a kulcsaimat, lesétálok az előtérbe, hogy megnézzem a leveleimet. Végigpörgetem a borítékokat, míg várom, hogy a többi bérlő elhagyja a helyet. Nem akarom, hogy bárki lássa, amint kitűzöm a levelet a parafatáblára. Ha így lenne, a névtelenségem eltűnne.

Kitűzöm a szomszédnak szánt cetlit, és gyakorlatilag visszarohanok a lakásomba. Becsapom az ajtót magam mögött, és kifújom a levegőt. El se hiszem, hogy megtettem.

 

Második fejezet

Titan

Fordította: Tony

Éppen felmennék a lépcsőn a lakásomba, amikor megakad a szemem egy üzeneten, a hirdetőtáblán. Nem hiszem, hogy láttam volna korábban ott bármit is.

4C.

Az az én lakásom. Miért hagyna bárki nekem ott üzenetet?

Óvatosan leveszem a rajzszögről, és miközben elindulok a lépcsőn, óvatosan széthajtom. Nem tudom megállni, hogy fel ne horkantsak. Ez a személy igazi? Ez valami vicc lehet.

Tuti nem fogok változtatni az életemen, mert valamelyik szomszéd házsártos. Jóval tizenegy előtt lekapcsolom a zenét, ahogy a szerződés előírja. Nem trappolok, de nem tehetek róla, ha a lépteim visszhangoznak a lakásban. Nem vagyok egy kis ember. Mit kéne csinálnom, lábujjhegyen járjak az otthonomban?

És hogy nők sikoltoznak egész éjjel? Lassú mosoly terül szét az arcomon, ahogy eszembe jut a múlt éjszakai vendég. Emily tényleg sikoltozott. Rájuk kellett volna kiabálnom, hogy hallgassanak? Tömjem be a szájukat, hogy tompítsam a sikítást?

Basszák meg! Nem fogok változtatni semmin, amíg a házmester nem szólít fel. Kivéve talán a szájbetömést. Abban benne lennék, ha a nő is.

Az ajtó mellett álló asztalra dobom az üzenetet. A kulcsaimat és a pénztárcámat mellédobom. Nem sok időm van, nemsokára készülődnöm kell a vacsorarandimra.

Gyors zuhany, hogy lemossam a nap izzadságát és porát. Az izmaim feszesek a munkával töltött hosszú óráktól. Wes sokkal jobban hajt, mint valaha. Tesztel, hogy tudom-e irányítani a saját csapatomat. Igen. Semmi oka, hogy kételkedjen bennem.

Megszárítkozom, szűk pamutpólóba bújok, farmert és tornacipőt kapok magamra. Az órámra nézek, látom, hogy van még pár percem az indulásig. Az ajtó melletti asztalra pillantok, és eszembe jut az üzenet.

Hirtelen felkapom, aztán tollat és üres papírlapot ragadok. Üzenetet fogok hagyni ennek az illetőnek. Nem hagyom, hogy azt higgye, parancsolgathat nekem.

Érintett Szomszéd!

Értékelem, hogy érdeklődsz az alvási szokásaim iránt. Garantálom, hogy úgy alszom, mint egy kisbaba. Talán te is aludnál, ha nem szoronganál, ellazulnál, és lefeküdnél valakivel néhanapján. Lefogadom, hogy én el tudnám érni, hogy te is úgy sikoltozz, mint a tegnap esti nő az ágyamban.

Üdvözlettel

A szomszéd, aki leszarja

Vigyor terül szét az arcomon, ahogy az előtér felé tartok. Biccentek egy nőnek, aki mellett elmegyek, eltűnődve, hogy ő írhatta-e az üzenetet. Biztos, hogy nem férfi volt, azok soha nem panaszkodnak, ha egy nő sikoltozik orgazmus közben.

Miután kitűztem a papírt a hirdetőtáblára, a motoromhoz megyek, és elindulok Kennedy Sörözőjébe.

– Mi a pálya, haver? – Teddy, egy üveg sört csúsztat elém.

– Semmi. Rachellel találkozom itt, vacsorázunk és iszunk valamit.

– Azt hittem, Emilyvel randizol. – A homloka összeráncolódik, rosszallóan néz rám.

– Emily, a múlt héten volt. Ezen a héten Rachel van. – A szememet forgatom, és megpörgetem az üveget a kezemben.

– Randizni is fogsz valamikor, vagy csak dugsz? – húzza fel a szemöldökét.

– Nem tudom. Megmondod valaha Deminek, hogy szerelmes vagy belé? – kuncogok, amikor Teddy tekintete Demiről, aki éppen kisétál a hátsó ajtón, rám siklik. – Nem vagyok idióta. Ahányszor a közelben van, mindig csak rá figyelsz.

– Teddy! – Egy srác dobja le magát hatalmas mosollyal a mellettem levő székre.

– Szia, Nolan! Mit adhatok?

– Beszélnem kell Demivel. Hol van? – átpillant a válla felett, a helyet pásztázza.

– Szünete van. – A srác feláll, hogy távozzon, de Teddy megállítja. – Hagyd! Nem volt jó kedve, és biztos, hogy nem segít neki, ha lát téged.

– Ó, kérlek! Demi szeret engem! Én vagyok a kedvenc embere a világon. – Drámaian forgatja a szemét.

– Nolan, Demi annyira szeret téged, mint kutyaszarba lépni – kuncog Teddy. – Komolyan, gőzöm sincs, hogy lehettek ti legjobb barátok, amikor ennyire utáljátok egymást.

– Nessa a ragasztó, ami összetart minket – sóhajt fel Nolan. – De most tényleg, melyik tyúk ne akarna a barátom lenni, amikor így nézek ki. – A testére mutat. – Nessa és Demi mindig tudnak valami dögöset nézni.

– Mindig ennyire el van telve magától? – emelem fel a szemöldököm Teddy felé.

– Ó, most fele olyan rossz sincs, mint általában. Várj, amíg Nessa és Demi is itt lesznek. Akkor lesznek érdekesek a dolgok.

– Itt az én csajom! – kiált fel Nolan, a nő pedig megrázkódik, ahogy elmegy mellette.

– Jaj, baszki! Mit keresel te itt? Segíteni kell felkenni a nemi betegség elleni krémedet? Múltkor is megmondtam, hogy nem csinálom még egyszer. Kérd meg Nessát, ő a rokonod, nem én.

– Először is, mindketten tudjuk, hogy soha nem volt nemi betegségem. Ne terjessz rólam ilyen undok pletykákat, amikor éppen a tökéletes barátnőt keresem. – Nagy mosolyt villant a mellette elhaladó nőre. Az grimaszol, ellép mellőle, hogy minél nagyobb távolság legyen kettejük között. – Másodszor, Nessa azt mondta, hogy soha többé nem akarja látni a farkamat. Szóval, ha valaha is segítségre lesz szükségem a testem alsó felével kapcsolatban, a meló a tiéd, hercegnőm. – Megajándékozza egy kacsintással.

– Mindegy, Nolan. Mit akarsz tőlem? – A bárpultra teszi a kezeit, és közelebb hajol.

– A véleményedre van szükségem egy női problémában…

– Csak megjátssza. – Demi tétovázás nélkül bólint.

– Tessék? Nem. Nem is hallgattad meg a problémámat. Olyan problémám sose volt.

– Hát, akkor nyilvánvalóan bevetted, amikor színlelte. A legtöbb srác túl hülye, hogy észrevegye.

– Nálam még egy lány sem színlelt – dülleszti ki Teddy a mellkasát.

– Dehogynem, csak nem tudsz róla – ütögeti meg a srác mellkasát, mintha vigasztalni akarná. Visszafordul a barátjához, és rávillant egy együttérző mosolyt. – Semmi gond, Nolan. Mindenki színlel néha. Biztos, hogy teljesen rendben vagy ezen a téren, és csak egyszer-kétszer fordult elő.

– Mi van? Nem. Demi! – kiált a távolodó hátának. A lány vigyorogva közelít egy férfiakkal teli asztalhoz.

Teddy halkan felnyög, amikor Demi átnyúl az asztalon, és profi módon ívbe hajlik a háta. Kicsit megrázza a csípőjét, miközben összeszedi az üres poharakat.

– Mi most úgy csinálunk, mintha nem állna fel attól, hogy ezt nézzük? – Nolan lepillant Teddy nadrágjára, és vissza fel. Amikor senki sem válaszol neki, hozzáteszi: – Oké, szuper. Tegyünk úgy, mintha nem így lenne.

Rachel sétál be az ajtón. Körülnéz, és amikor kiszúr, a hátul levő üres bokszra mutat. Bólintok.

– Oké, itt a randim. Később találkozunk, srácok. – kettőt koppintok a pulton, aztán a gyönyörű partnerem felé veszem az irányt.

– Szia, Titan! – Rachel feláll, a nyakam köré fonja a karját. Gyors csókot nyom az ajkamra, aztán leülünk a bokszban egymással szemben.

– Hogy vagy?

– Jobban, most hogy itt vagy. – Édesen rám mosolyog. Lassú vigyor terül szét az arcomon, szeretem, hogy ilyen könnyű vele.

– Mit hozhatok inni?

– Egy margarita jó lesz.

– Szuper, hozom a bárból, és magamnak is hozok egy másikat – feltartom az üres sörösüvegemet.

A bárpultnál várok, amíg az egyik pultos befejezi a rendelést, amin dolgozik. Elég elfoglaltak ma, de ez a kedvenc helyem.

– Mi a faszt csinálsz a báromban? – csapja le a kezét Blake előttem, amivel a frászt hozza rám.

– Öö, azt hiszem, ez az én bárom. – Egy vonzó nő tűnik fel mellette, és az oldalába könyököl.

Blake a szemét forgatja, a derekára csúsztatja a kezét, és magához húzza. Gyengéd csókot nyom a halántékára.

– Mindegy, bébi. Egész biztos vagyok benne, hogy ez a gyűrű – ütögeti meg a bal gyűrűsujját –, azt jelenti, hogy az enyém is.

– Ó, tehát Ön Mrs. Blake. Titan vagyok. – Felé nyújtom a kezem, de Blake elüti.

– Ne nyúlj a nőmhöz. – mogorván néz rám, a felesége pedig elneveti magát.

– Kennedy vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. Már sokat hallottam rólad.

– Csak rosszat, biztosíthatlak. – Blake rám vigyorog. Nagyszerű főnök, de szeret velünk baszakodni. – Mit szeretnél? – mutat a söröm felé.

– Egy margaritát, és még egy sört.

– Nem úgy nézel ki, mint aki margaritát iszik.

– A partneremnek lesz – forgatom a szemem.

– Hol van? Látnom kell, miféle nő viseli el a nyomorult seggedet – hátranéz a válla fölött, próbálja megtalálni Rachelt.

– Még mindig próbálok rájönni, mit eszik rajtad – pillantok Kennedyre, felemelt szemöldökkel. –Találnál nála sokkal jobbat.

– Lehet – vonja meg a vállát. – De ő elég vonzó, különösen póló nélkül.

– Akarod látni? – Blake felemeli a pólója szegélyét, én pedig nevetni kezdek. Felemelem a kezem, hogy megakadályozzam, hogy villantson az egész bár előtt.

– Ne! Szerintem, én fogom ezeket, és visszamegyek a randimhoz. Semmi kedvem többet látni téged, mint amennyit a munkahelyen kell.

– Te kis szarházi. Kirúghatnálak.

– De nem fogsz, mert Wes szeret engem.

– Majd azt mondom neki, hogy flörtöltél Addivel. Másodpercek alatt megszabadul a seggedtől.

– Viszlát, Blake. Örültem a találkozásnak, Kennedy – intek nekik, aztán visszamegyek a randimhoz.

Ez a második alkalom, hogy Rachellel találkozom. Aranyos, de nincs benne semmi különleges. Ő, az a tipikus nő, aki ki van csípve, és akit a bárokban látni. A sminkje túl erős az ízlésemnek, és bár értékelem a mélyen dekoltált felsőt, soha nem kezdenék vele komoly kapcsolatot. Arra jó, hogy néhány éjszakát eltöltsek vele, de semmi több.

Több mint egy órát töltünk a bárban, falatozunk és élvezzük a különböző italokat, amelyeket Blake folyamatosan az asztalunkhoz szállít. Úgy tűnik, én lettem az új receptjei tesztalanya.

– Haza kell menned, vagy fel szeretnél jönni a lakásomra? – villantok egy mosolyt Rachelre.

– Azt hiszem, van időm, hogy felmenjek hozzád. – A szempillái alól felnéz rám, az ajka szexi rándulása arra késztet, hogy az ágyamba akarjam rángatni.

Felállok, megfogom a kezét, és visszavezetem a lakásomba. Soha nem örültem ennyire, hogy ilyen közel lakok Kennedy kocsmájához. Most, semmiképpen nem lenne kényelmes vezetni. Mi a fenét rakott Blake azokba az italokba?

Ahogy keresztülbotladozunk az előtéren, a tekintetem azonnal a hirdetőtáblára siklik. Az üzenetem eltűnt. Lassú mosoly jelenik meg az ajkamon.

Kíváncsi vagyok, mit szólt. Kíváncsi vagyok, milyen mérges volt a válaszomtól. Biztos arra számított, hogy megadom magam, és próbálok jobb szomszéd lenni. A kérdés az, hogy leáll-e ezzel a hülyeséggel, vagy holnap reggel újabb üzenetet találok?

Amint a lakásajtó becsukódik mögöttünk, Rachel letámad. A szájába szívja az alsó ajkam, és felnyög közben. Biztos, hogy az általa kiadott hangok fele csak színlelés, de egyvalamit biztosan tudok. Rachel hangos lesz. A nevemet fogja sikoltozni.

Ettől a gondolattól a legnagyobb mosoly terül szét az ajkamon. Az Érintett Szomszéd élete műsorát kapja.

 

Harmadik fejezet

Nessa

Fordította: Tony

Az Érintett Szomszédnak címzett üzenet a dohányzóasztalomon fekszik. Annyira ki akarom nyitni, de félek. Nem tudom elhinni, hogy tényleg válaszolt. Arra számítottam, hogy elolvassa és zavarba jön, nem pedig visszaír nekem valamit!

Láttam, amikor kimentem a közértbe. Sütit akartam enni, de egy darab sem volt itthon.

– Csak nyisd már ki azt a szart! – Nolan kontyba fogja hosszú haját a tarkóján. Fura, ez a pasi úgy tud kontyot csinálni, mint senki más.

– Gyerünk már, Nessa, kábé öt perced van, aztán elalszom. – Demi ásít egyet az ágyán.

– Ha nem nyitod ki, átmegyek a lakásodba, és bekopogok a pasi ajtaján.

– Ó, nem fogsz! – nevet fel Demi. – Fantasztikus, hogy videóchaten keresztül is ilyen drámai tudsz lenni.

– Legközelebb átmegyek hozzád, és elfenekellek.

– Csak szeretnéd. Próbáld meg, meglátjuk, mi történik.

– Fejezzétek be, kinyitom. Nem is tudom, miért vontam be bármelyikőtöket is ebbe az egészbe – morgom, és kinyitom az üzenetet.

Felolvasom hangosan, a szemem majd kiesik a helyéről.

– Komolyan azt írta, hogy ne légy rosszkedvű, lazulj el és feküdj le valakivel? – Demi horkantva felröhög.

– Ez nem vicces, Demi! – Az asztalra dobom a papírt, felhúzom, és a mellkasomhoz ölelem a lábaimat. Az államat a térdemre támasztom, így látom a számítógép képernyőjét.

– Azért kicsit vicces. És, hé, még azt is felajánlotta, hogy megkefél. Nem lehet olyan rossz – vonja meg a vállát Nolan.

– Ó, tökéletes! Talán fel kéne rohannom hozzá, és könyörögni neki, hogy tegye meg. –Úgy értem, én ezt tenném. – Demi megint ásít.

– Nem tennéd! – mordul fel Nolan, és feláll a kanapéról. Újra leül, és közel hajol a képernyőhöz, hogy ránk bámuljon. – Nem csinálhatsz ilyen hülyeséget, Demi! Egy nap meg fogsz sérülni!

– Ó, hagyj már! Nessa tudta, hogy viccelek. Nyilvánvaló, hogy ő sohanem menne fel. Szerintem írnod kellene még egy pimasz üzenetet.

A padló elkezd nyikorogni, színlelt nyögések hallatszanak, én pedig hányni akarok.

– Ne, ne, ne, ne! Megint kefél valakivel – nyögök fel, és hátradőlök a párnák közé.

– Emeld fel a számítógépet – parancsolja Nolan.

– Mi? Miért?

– Tudni akarom, hogy színlel-e a nő! Ha igen, akkor írhatunk egy baromi jó visszavágást, ami még jobban fel fogja bosszantani.

Forgatom a szemem, de teszem, amit az unokatesóm kér. Felállok a kanapéra, a fejem fölé emelem a laptopot, így csak néhány centire van a mennyezettől. Idiótának érzem magam. Ha valaki látna, biztos azt hinné, hogy megőrültem.

A nyögések egyre hangosabbak lettek, aztán a nő sikoltott valamit, de nem tudtam kivenni, mit.

– Csak színlel. – Demi unatkozó hangja megnevetetett.

– Nem vagyok benne biztos… Honnan tudod te ilyen profin, hogy ki színlel, és ki nem? – Nolan megemeli a szemöldökét, az arcán szórakozottság látszik. – Azért színlel valaki, mert nincs férfi az életében, aki kielégítené?

– Én miért színlelnék? Nem érdekel annyira, hogy színleljek, Nolan. Ha egy férfi nem tud kielégíteni, akkor többé nem fogok találkozni vele. Nem fogok úgy tenni, hogy elégedett vagyok valakivel, ha nem így van.

– Hát, velem még egy nő sem színlelt, így ha valaha is enyhülésre van szükséged… – táncoltatja a szemöldökét, Demi pedig öklendezést színlel.

– Ha tudnád! Én mondom neked, legalább hat színlelt. – A lány összefonja a karját maga előtt.

– Hé! A bárban még azt mondtad, egy-kettő, most meg hat? Mi a fene van, Demi?

– Mert azt hitted, hogy a lány a 4C-ben igazából nyögött. Ez azt jelenti, hogy sokkal rosszabb vagy a különbségtételben, mint gondoltam. Szóval, emelem a becslésemet hatra.

– Úgy utállak néha. – Nolan lejjebb csúszik a kanapéján, és lebiggyeszti az ajkát.

– Hát… mit mondjak?

Majdnem egy óránkba telik megfogalmazni a tökéletes választ a 4C-ben lakó seggfejnek. Amint befejezem, lerohanok a hirdetőtáblához. Felszúrom a papírt a rajzszöggel, aztán futok vissza a lakásomba, mielőtt valaki meglátna.

Minden egyes lépésnél harag áramlik szét a testemben. Miért hiszi ez az ember, hogy azt csinálhat, amit akar? Én is ebben az épületben lakom! Fizettem érte, mint ahogy mindenki más. Kíváncsi lennék, hány lakót zavar még ez a zajszint.

Lefekvéshez készülődök, aztán bemászok a takaró alá. Felhúzom a takarót az államig, és egy kis elégedett sóhaj hagyja el az ajkam. A 4C-ben csend van, talán ma éjjel alhatok egy kicsit.

Még alig született meg a gondolat a fejemben, amikor a zene elkezd bömbölni, és szinte azonnal a nő is elkezd nyögdécselni.

– Te most kibaszottul viccelsz velem! – kiabálom a párnámba, a testem minden egyes sejtjét elárasztja a düh.

Meg fogom ölni ezt az embert. Ki fogom deríteni, ki ő, és tönkre fogom tenni az életét.