4.- 5.- 6. Fejezet

 

Negyedik fejezet

Titan

Fordította: Hannah

Csak azért kísérem le Rachelt az előcsarnokba, mert meg akarom nézni, hogy az Érintett Szomszéd hagyott-e nekem új üzenetet. Nem tudom miért, de nem tudom kiverni azt a nőt a fejemből.

Folyamatosan azon gondolkodom, milyen lehet. Otthonos, férfiruhákat hord, és szüksége lenne egy zuhanyra? Vagy baromi dögös, lenyűgöző öltözékben, és vanília illatú? Vagy egy átlagos nő, aki mellett számtalanszor elmentem a folyóson? Megöl ez a rejtély.

– Holnap felhívlak, és talán megbeszélhetjük, hogy találkozunk-e jövő héten? – Rachel lábujjhegyre állva puszit nyom az arcomra.

– Határozottan – hazudom. Nem fogok Rachellel ismét találkozni. Nem voltam lelkes híve annak, hogy bármennyi időt is töltsek vele. Ügyes volt a hálószobában, de amikor beszél, le akartam szúrni magam, csak hogy legyen egy kifogásom, hogy elmehessek. Csak azért hívtam fel a lakásomra, mert ezt várta el.

Széles mosoly jelenik meg az arcomon, amikor meglátok egy üzenetet a kitűző táblán. Gömbölyded betűkkel rá van írva 4C.

– Szia Titan. – Rachel derűs hangja ingerültséget vált ki bennem. Félig-meddig integetek neki a vállam fölött, miközben le nem veszem a szemem a tábláról.

Nem olyan nőt akarok, mint Rachel, vagy olyat, mint akik mostanában megfordultak az ágyamban. Olyan valakit akarok, aki kihívást jelent, és aki pimaszkodik velem. Egy olyan nőt, akit nem akarok otthagyni az est végén.

Megvárom, míg visszamegyek a lakásba és leülök a kanapéra, végre széthajtogatom az üzenetet. Tekintetem végigpásztázza a már ismerős nőies kézírást, mosolyt csalva az arcomra.

Kedves 4C!

A ma esti kalandozásaid után, nem hiszem, hogy el akarom fogadni az ajánlatodat. Bár valószínűleg elérnéd, hogy sikítsak, mint a nő, akit ma este szórakoztattál, azt hiszem, én inkább a frusztráció miatt sikítanék. Az övéi nagy valószínűséggel olyanok voltak, mint minden más rajta… megjátszott.

Most, hogy belegondolok, nem is hiszem, hogy hallottam volna egyetlen olyan női nyögést vagy sikolyt a lakásodból, ami nem hangzott volna megjátszottnak. Szóval, kösz nem. Én továbbra is olyantól kapok majd kielégülést, aki tényleg tudja, mit csinál. Ha szeretnéd, megadhatom a számát, talán megtaníthat, hogyan kell kielégíteni egy nőt.

Üdvözlettel,

Baszódj meg

Hátradőlök a kanapén, és elmosolyodok. Pont ilyen nőt akarok. Milyen pimaszság és magabiztosság van benne, hogy ilyeneket írjon egy idegennek… megrázom a fejem.

Találkozni akarok vele, személyesen vitázni vele. Érezni akarok valamit, amikor egy ellentétes nemű személlyel vagyok. Jelenleg minden nő, akit felhozok a lakásomra, csak időtöltés, csak valaki, akivel kiengedem a bennem felgyülemlő feszültséget.

Be akarom bizonyítani, hogy téved.

Mosollyal az arcomon alszom el, elmerengve, hogy vajon hogy néz ki ez a nő. Tűzvörös a haja? Szőke? Barna? Fekete? Felcsillan a szeme, minden egyes alkalommal, amikor elereszt egy sértést? Gyorsan jutnak azok eszébe, vagy órákba telik megfogalmazni rövid válaszait a leveleimre?

Ébredést után gondolataim azonnal visszakanyarodnak a titokzatos hölgyhöz. Egész reggel rá gondolok…, amíg Blake rám nem szól.

– Haver, ha nem figyelsz jobban arra, amit csinálsz, szét fogod cseszni a konyhát, ne gondolj már arra a csajra, akit a tegnap este hazavittél. – rázza meg a fejét, viccnek semmi nyoma.

– Nem rá gondolok – mormolom a bajuszom alatt.

– Ja, na persze. – forgatja a szemét.

– Nem is! Valami máson merengtem.

– Úgy érted, valaki máson. Nem vagyok hülye. Tudom, hogy milyen a férfi tekintette, aki egy lány után vágyakozik.

– Azt sem tudom, kicsoda ő.

Blake összehúzott szemöldökkel néz rám, miközben felállok a székre és elkezdem felszerelni a süllyesztett világítást. A lehető legtöbb fényt akarják a konyhába, egy lámpa minden másfél méterre. Ez a konyha az elejétől idegeimre ment. Egyik késleltetés a másik után. Először találtunk egy szivárgó csövet a falban, és ki kellett cserélni a ház egész vezetékrendszerét. Aztán jött a hóvihar, ami szinte egy hetet késleltetett. Nem a munkáscsapat miatt, hanem mert nem érkeztek meg időben a kellékek. És most, ezeknek a lámpáknak a bekötésével vagyok fennakadva.

– Hogy lehet, hogy nem tudod ki az a valaki, és mégis azzal töltötted a reggelt, hogy róla fantáziálsz? – csendül fel Wes hangja mögöttem, amire felnyögök.

Wes és Blake ritkán vannak együtt a munka helyszínén, de mikor ott vannak, nekem a mindig problémát jelent. A Kasey Constructions cégnek most négy csapata van, és lehet, hogy több is lesz nemsokára. Ugyanakkor, van két vízszerelőnk és villanyszerelőnk, akik kizárólag nekünk dolgoznak. Ettől sokkal könnyebb a dolog, mert mindent megcsinálunk. Nincs külsős, minden a cégen belül marad.

Az ügyfeleink jobban szeretik így. Tudják, hogy aki belép a házba, azok olyan személyek, akiket Wes és Blake megbízott, hogy ott legyenek. Emberek, akiknek jó a munkaetikájuk, a munkát pedig jól és gyorsan elvégzik. Blake és Wes nem tűrnek el mást, mint a tökéletesség. Ezért a cégük az egyik legkeresettebb cég a környéken.

Általában Wes két csapatot felügyel, felváltva a két helyszínen, Blake úgyszintén a másik két csapattal és helyszínnel. Ha valami probléma adódik, akkor mindketten megjelennek. Vagy mint a mi esetünkben, késésben vagyunk, így minden munkáskéz itt van, amíg vissza nem térünk az ügyfeleknek megadott időbeosztásra. Bárki, akire nincs szükség más helyszínen, itt lesz, amíg behozzuk a lemaradást. Gyorsan, és rendesen dolgozunk.

– Valaki a szomszédjaim közül leveleket írogat nekem…

Elmagyarázom a leveleket, és hogyan megy az adok, kapok. Elmesélem nekik mit írtam a következő levelembe, és hogy ez a nő felemészti minden gondolatomat. Tudom, hogy a legtöbben nem beszélnek meg ilyesmit a főnökeikkel, de az enyémek mások. Wes, olyan mintha minden titkodat ismerné, szóval akár el is mondhatsz mindent. Blake viszont más. Ő, valahogy eléri, hogy azt érezd, ő a legjobb barátod, te pedig el is akarod mondani neki a dolgaidat. Nem tudom ezek ketten, hogy csinálják, egyszerűen megszoktam és elfogadtam az évek során. Nincs értelme hadakozni velük.

– Miért nem vársz egyszerűen a postaládánál, hogy megnézd ki az? – emeli meg szemöldökét Wes.

– Nem tudom. Úgy érzem az… valahogy helytelen – vakarom meg a tarkómat, megpróbálva értelmet adni gondolataimnak.

– Szerintem, bocsánatkérésképp meg kellene hívnod egy italra a Kennedybe – vonja meg vállát Blake, félretolva engem, hogy befejezze a lámpák beszerelését.

– Te csak azt akarod, hogy több pénzt költsek a feleséged bárjában.

– Nos, határozottan nem ellenzem az ötletet – kuncog, miközben gyorsabban beszerelte a lámpát, mint én valaha. Esküszöm, ha Blake és Wes klónozhatnák magukat, napok alatt befejeznének egy konyhát. Mindketten olyanok, mint a munkalovak. – De tudom, azt mondtad, hogy a lakásod közel van a bárhoz. Így semleges területen találkozhatsz vele. Nagyobb valószínűséggel mutatja meg magát, ha kényelmesen érzi magát.

– Az igaz…, de akarok vele egyáltalán találkozni? – ráncolom a homlokomat lábamat nézve. Wes mély nevetése betölti a szobát, amire mindenki ráfigyel. – Mi van?

– Nem akarod, hogy abbamaradjon a levelezés. Ha találkoznál vele, az azt jelentené, megszűnik ez a fajta előjáték a levelekkel, és azt gyűlölnéd. A levelek által akarsz vele civakodni. Fel akarod húzni őt, hogy a nap minden másodpercében rád gondoljon. Bejön neked és csípsz egy nőt, akivel még csak nem is találkoztál – összefonja karjait a mellkasán, arra várva, hogy merjek vitatkozni.

De nem teszem, mert nem tudok. Igaza van. Azt akarom, hogy a lány gondoljon rám. Azt akarom, hogy felhúzza magát, és még jobban veszekedjen velem. Magamra akarom vonni a figyelmét, ne egy másik pasason legyen… főleg nem arra, aki neki szenteli most a figyelmét.

 

Ötödik fejezet

Nessa

Fordította: Hannah

A szívem, kihagy egy ütemet minden egyes alkalomkor, mikor végigmegyek az előcsarnokon. Rápillantok a hirdetőtáblára, mert úgy tűnik, nem bírok uralkodni magamon. Szomjazom a leveleken keresztül folytatott vitáinkra. Vágyom a figyelmére, hogy rám koncentráljon. Vajon milyen gyakran gondol rám? Én is ugyanannyi idejét foglalom le a napjában, mint ő az enyémet?

Amikor elmegyek munkába, a tábla üres, amitől összeszorul a gyomrom. Tudom, hogy megkapta az utolsó levelemet. Hacsak valaki más el nem vette. Röpke pillanatra arra gondolok, talán elege lett a játékunkból, elege lett belőlem.

Egész reggel a gondolataim folyton a 4C-ben lakó férfira terelődnek. Még csak a nevét sem tudom. Fogalmam sincs arról, hogy alacsony vagy magas. Olyan mély a hangja, mint amelyet szeretek, vagy magasabb? Miből él? Talán egy könyörtelen ügyvéd, vagy általános iskolai tanár? Elszabadulnak a gondolataim, hogy vajon milyen lehet?

– Föld hívja Nessát! – könyököl az oldalamba Demi.

– Tessék? – pislogok rá, teljesen kihagyva mindent, amit az utóbbi öt percben mondott.

– Legalább hétszer szólítottalak.

– Bocs, kissé elvesztem a gondolataimban.

– Nyilván – forgatja a szemét, miközben összehajt egy másik pólót, és elrendezi a polcon.

Demi csendes néhány percig, de aztán ismét beszélni kezd. Hébe-hóba hallgatom, de ha őszinte vagyok, egyetlen szavára sem tudok koncentrálni.

– Szóval, tegnap este úgy döntöttem lefekszem Nolannel. Gondoltam ez a legjobb lépés részemről.

– Várj! Mi a fenét mondtál az előbb? – hebegem, megfulladva a korty víztől, amit az imént megittam.

– Tudtam, hogy megint nem figyelsz! – legyint felém egy inggel. – Utállak ma!

– Csitt! Tényleg dugtál Nolannel?

– Neeeeeeeem! – húzza el a szót, mintha bolond lennék. – Nem vagyok hülye. Soha nem működne köztünk. Nem tudnék Nolannel napi szinten megbirkózni.

– De azt teszed. Így is minden nap foglalkozol vele. Néha azt hiszem Nolan többet beszél veled, mint velem… többet, mint amennyit én beszélek veled.

– Lehetséges, de láttad már milyen egy barátnővel? Ragaszkodó, túlságosan védelmező, és nem ismeri a határokat. Azzal nem tudnék megbirkózni, Nessa.

A szívem megszakad értük. Igazán hiszek abban, hogy Demi és Nolan nagyszerűek lennének együtt.

A műszakom hátralevő része gyorsan eltelik. Imádom, hogy egy nagy, előkelő butik menedzsere lehetek, és hogy a legjobb barátnőmmel dolgozhatok. Niles, a tulajdonos, nagyjából minden döntést rám bíz, még azt is, hogy milyen ruhákat áruljunk.

Mindig is vágytam egy saját ruházati boltra, szóval ez a legjobb mindkét világból. Megtehetem mindazt, amit akartam, de nincs pénzügyi kockázat és nem kell aggódnom a könyvelés miatt.

Ahogy végighaladok a lakóház előcsarnokán, áruló tekintetem a hülye táblára téved. A gyomrom megremeg, amikor észreveszek rajta egy levelet. Nincs rajta címzett, de tudom, hogy tőle van. Nekem.

Körbenézek az előtérben, hogy megbizonyosodjak nincs senki a közelben. Elkapom a papírt, és felszaladok a lépcsőn a lakásomba. Olyan nagyon ki akarom bontani a papírost, hogy elolvassam a mondanivalóját, de előbb vacsorát kell készítenem. Nem volt alkalmam ma ebédelni, és farkaséhes vagyok.

Lábammal a padlón dobolok, amíg várom, hogy felforrjon a víz, közben tekintetem folyton visszatér a dohányzóasztalra, ahol a válaszát hagytam. Gyűlölöm magam, amiért így viselkedek. Soha nem vagyok ilyen, ha férfiról van szó, különösen, ha a férfi mást sem tesz, mint bosszant.

Ahogy kész lett a vacsorám, kiteszek egy bőséges mennyiséget a tányérra és kényelembe helyezkedek a kanapén. Befalok egy nagy adagot, és azonnal a papírért nyúlok. Szemeim olyan gyorsan szaladnak végig a sorokon, ahogy csak lehet, gyorsan el kell olvasnom, de azt is tudom, hogy még tucatszor újra fogom olvasni.

Horkantva nevetek közben. Le vagyok döbbenve, ugyanakkor egyáltalán nem lepett meg az egója és arroganciája.

Kedves Baszódj Meg!

Sokkal jobban tetszik ez a név. Az Érintett Szomszéd kissé személytelennek tűnt, de a Baszódj Meg? Ez sokkal jobb opció. Mintha sokkal jobban ismernénk egymást. De kissé elszomorít, hogy te még mindig 4C-nek szólítasz, talán kitalálhatunk valami jobbat. Mit szólsz a ’’ A férfi, akivel dugni akarok’’ -hoz? Szerintem ez sokkal jobban hangzik. Vagy talán ’’ A fenti csődör?, Hálószoba Király’’ ?

Folytathatnám, de szerintem érted mit akarok mondani.

Megígérem, minden nő, aki belép a lakásomba, mosolyogva távozik. Nincs semmi megjátszott az orgazmusokban, amit tőlem kapnak. Nincs semmi megjátszott a kiáltásaikban, amikor még többért könyörögnek. És mindig kérnek repetát. Talán egy nap, neked is tartok egy személyes bemutatót, de csak ha szépen kérsz.

És nem, nincs szükségem egy kisfiú telefon számára és tanácsára, hogy hogyan elégítsek ki egy nőt. Férfi vagyok, tudom mi a dolgom, és hogyan kell helyesen csinálni.

Tisztelettel,

Becenévre Várakozom

Egy felhúzott szemöldökű smiley van rajzolva a papír szélére. Önelégülten mosolygok, miközben elkezdem megfogalmazni a válaszom. Ezúttal nincs szükségem Nolanre és Demire. Pontosan tudom, mit fogok mondani neki, és hogyan fogom kezelni ezután.

Gyorsan megírom a választ és a hirdetőtáblára teszem, mielőtt bekuckózom a kanapéra, és valami valóságshow-t nézek. Fentről nem hallatszik hamis nyögés, sem hangos zene és trappolás, csak csend miközben mosolyogva elszundítok.

 

Hatodik fejezet

Titan

Fordította: Zoe

Alig tudtam hazavonszolni a seggem. Fáradt vagyok, teljesen kifacsart a mai nap. Sietve végeztük el az utolsó simításokat a konyhán, mielőtt egy másik munkaterületre mentünk, amely ugyanúgy le volt maradva a munkával. Elképesztő, hogy mennyi mindent fel tud borítani egy hóvihar.

Ha a szállítmányunk akár 1-2 napot is késik, akkor hetekre fel tudja borítani a munkarendünket. Wes és Blake aprólékos gondossággal ütemeznek be minden egyes munkát. Ők igazgatják a vízvezetékszerelőket és a villanyszerelőket is, így mindenkinek mindig van munkája, és senki nincs üresjáratban. Tökéletes munkát végeznek, és biztos vagyok benne, hogy sokkal nehezebb ezt koordinálni, mint azt gondolnám.

A ház előterén bukdácsolok keresztül, alig vagyok képes nyitva tartani a szemeimet. Amikor megpillantom a cetlit, azonnal felélénkülök, és úgy iramodok előre, mintha valaki ellopná előlem, ha nem én érek oda elsőként.

Felrohanok a lépcsőkön, majd a kanapémra hanyatlok, amint képes vagyok kinyitni az ajtót. Ez a hely is tökéletesen megfelel az alváshoz.

Kedves Ceruza Cerka!

Köszönöm, hogy engedélyezted, hogy új nevet adjak neked. Azt hiszem, ez tökéletesen illik hozzád.

Kétség sem fér hozzá, hogy minden nő mosolyogva hagyja el a lakásodat, de nem hiszem, hogy ez azért van, mert a mennyekbe repítetted őket. Úgy gondolom, hogy csak örülnek, hogy végre elhagyhatják a lakásodat, és kereshetnek egy olyan pasit maguknak, aki ki tudja elégíteni őket. A sóhajaik és könyörgéseik? Azért könyörögnek, mert azt szeretnék, hogy abbahagyd, és azért sóhajtoznak, hogy hátha valaki meghallja, és kimenti őket ebből a pokolból, amibe belekeveredtek.

Annak ellenére, hogy értékelem az egyéni produkció javaslatát, azt hiszem, passzolom a dolgot. Rosszul érezném magam, ha az arcodba kellene nevetnem, így is épp eleget nevetek a hátad mögött. Az, hogy a plafon/padló közöttünk van, sokkal kényelmesebbé teszi számomra a szituációt. Nem akarom porrá zúzni a törékeny egódat, amikor a könnyek csak úgy ömlenek a szemeimből, de nemcsak a nevetés miatt, hanem a nőtársaim iránt érzett szomorúság miatt is. Hallottál valaha az internetről? Egy gyors Google-ön folytatott keresés után, számtalan olyan módot találnál arról, hogy hogyan kell kielégíteni egy nőt.

Talán, az olvasás esik nehezedre, vagy egyszerűen csak nem ismered a női test anatómiáját. Bárhogy is legyen, kérj segítséget egy baráttól. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikük szívesen segít… miután összekaparták magukat a földről a sok nevetés miatt.

Nagyon remélem, hogy találsz valakit, aki segít neked.

Őszintén.

Baszódj Meg

Nevetésbe török ki. Ez most komoly? Hogy ez a nő mennyire tökös… Meg kell ismernem őt, ugyanakkor nem szeretném, ha a kilétének rejtélye elillanna. Sokkal jobban várom ezeket a kis cetliket, mint ahogyan azt beismerem. Papírra vetem a válaszomat, majd feltápászkodva a kanapéról, kimegyek a folyósóra és ott hagyom neki a választ. Amint belépek a lakásomba, máris visszazuhanok a helyemre, és hagyom, hogy a Tv hangja álomba ringasson. Büdös és izzadt vagyok, de nem érdekel. Az egyetlen dolog, ami átfut a fejemben, mielőtt a szemeim lecsukódnak, hogy alig várom, hogy választ kapjak a levelemre.