Harmincegyedik
fejezet
Nessa
Fordította:Szilvi
Remeg a
kezem, ahogy szétnyitom a papírlapot. Alig várom, hogy elolvassam, mégis
rettegek attól, amit tartalmazhat.
Amint láthatóvá válik az első
sor, elfojtom a nevetésem. Gyorsan megmozdulva, széthajtom az egészet, hogy
minél gyorsabban elolvashassam Titan levelét.
Kedves Baszódj Meg!
Amikor először olvastam a
leveleidet, úgy képzeltem, hogy egy magányos öregasszony vagy, aki utálja a
világot. Valószínűleg az a fajta ember vagy, aki inkább panaszkodik arra, ahogy
mások az életüket élik, minthogy te magad éld az életet. Feltételeztem, hogy nem
tudsz férfit szerezni magadnak, és ezért utálsz engem annyira.
Ennél nagyobbat nem is
tévedhettem volna.
A szeretet sugárzik mindenből,
amit mások iránt érzel, vagy teszel. Nem hiszem, hogy valaha is hallottalak
panaszkodni, kivéve persze rám. A lehető legteljesebben éled az életet, és csak
ritkán ülsz és nézed a többieket. Bármelyik férfit megkaphatnád, akit csak
szeretnél, és még mindig egy sor férfi harcolna a helyére, ha elbaszná.
Nem érdemellek meg téged!
Ezt nem csak úgy mondom,
tényleg úgy gondolom, hogy jobbat érdemelsz nálam, mégis engem választottál. Én
voltam az, akivel az idődet akartad tölteni, és tudtam, hogy milyen szerencsés
vagyok. Egyszer sem hittem, hogy jobbat találhatnék nálad, mert nem tudok.
Nekem te vagy az! Te vagy az a
nő, akivel az életem hátralévő részét le akarom élni. Te vagy az egyetlen,
akivel az örökre együttet elképzeltem, és most elmentél.
Nem csaltalak meg, bébi! Nem
tartom magam zseninek, de elég intelligens vagyok ahhoz, hogy tudjam, nálad
jobbat nem fogok találni. Nem hiszem, hogy a fű zöldebb lenne egy másik
legelőn, mert te olyan élettel telivé teszed az életemet. Minden unalmas és
színtelen, mióta elhagytál.
Próbált-e Maggie a múltban
valamiféle kapcsolatot kezdeni velem? Igen. Ezt nem tagadom. De soha nem
viszonoztam az érzéseit. Soha nem keltettem benne olyan benyomást, hogy akarok
valamit. És őszintén szólva, undorodom, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem tudom,
miért engem választott, amikor szálkát kapott a seggébe, de már azt is bánom,
hogy egyáltalán beengedtem a lakásomba. Ezzel elvesztettem a nőt, akit
szeretek. A nőt, akit a legjobb barátomnak tekintettem, és most összetörtem és
sajgok.
És aztán nem írtál nekem
többet, Baszódj Meg! Mintha minden jó, ami az életemben volt, egy másodperc
alatt eltűnt volna. Gondoltam rá az elmúlt hetekben, hogy megkeresselek, hogy
megnézzem, ki vagy, de nem akartam, hogy abbamaradjon a kötekedés. A
leveleidért éltem, mielőtt találkoztam Nessával. Imádtam az incselkedést,
ahogyan épp úgy el tudtál venni, mint ahogyan adni tudtál. Azt hiszem, egy kis
részem beleszeretett a leveleket író nőbe, és örülök, hogy nem egy öreg, őrült
nő vagy!
Ez
furcsa? Szeretem a kapcsolatot, ami ezeken keresztül alakult ki köztünk. Azon
kapom magam, hogy egyre gyakrabban elkap a vágy, hogy tollat ragadjak és írjak
neked. Nem tudom, hogyan fogom feldolgozni, hogy mindkettőtöket elveszítelek!
Úgy érzem, hogy az élet, amit szerettem, összeomlik körülöttem, és nem tudom,
hogyan állítsam meg.
Bármit megtennék, hogy
visszahozzalak az életembe!
Ez nem csak egy frázis, bármit
megtennék, bébi! Nélküled semmi más sem számít!
Megértem,
ha nem akarsz visszafogadni. Bár szerintem szar dolog lenne. Csak tudd, hogy
jobban szeretlek, mint az életet magát, és nem akarlak elveszíteni! Te vagy a
legjobb dolog, ami valaha is belépett az életembe, és örökre meg akarlak
tartani!
Szeretlek, Vanessa!
Tisztelettel,
Egy összetört és kétségbeesett
férfi
Könnycseppek
csorognak le az arcomon. Még kétszer elolvasom a levelet, mielőtt a
dohányzóasztalra ejteném.
Szeret
engem.
Nem
csalt meg.
Egyik
gondolat a másik után repül át az agyamon. Nem tudom feldolgozni mindazt, ami
történt. Rosszul tettem, hogy ellöktem magamtól, és nem hagytam, hogy
megmagyarázza. Mindkettőnket megkímélhettem volna a szívfájdalomtól és a
fájdalomtól.
A
korábbi levelei alapján, én vagyok az a nő, akiről beszélt. Én vagyok az,
akiről azt hiszi, hogy tökéletes vagyok számára. Udvarolni akart nekem. Lassan
akart haladni velem. Rájött, hogy mi van köztünk, jóval azelőtt, hogy Maggie
színre lépett, és mindent elbaszott.
Mielőtt
rájövök, mit csinálok, becsukom magam mögött a lakásom ajtaját, és felmegyek a
lépcsőn a negyedik emeletre. Bekopogok az ajtón, és elhátrálok egy lépést. Csak
ekkor döbbenek rá, hogy mit tettem.
Készen
állok arra, hogy találkozzam vele?
Készen
állok arra, hogy helyrehozzam a dolgokat?
A
lábamra bámulok, a szemöldököm összevonva harcolok magammal. Most azonnal
megfordulhatnék, és visszamehetnék a lakásomba. Titan nem hibáztatna érte.
Megadja nekem azt a teret, amire szükségem van.
– Szia!
– suttogja. A hangja mélyebb, rekedtebb a szokásosnál. A szempilláimon
keresztül nézek fel rá. A szemei vörösek és duzzadtak, mintha ő is sírt volna.
És ez valahogy segít meggyógyítani a szívem egy kis részét. A tudat, hogy ő is
ugyanolyan zaklatott, mint én, sokat jelent számomra.
– Szia...
– Legszívesebben átölelném, és a mellkasába temetném az arcomat. Érezni akarom,
ahogy a melegsége körülvesz.
– Nem
akarsz bejönni? – Titan oldalra lép, és befelé int a lakásába.
– Persze!
– Elsurranok mellette, ügyelve arra, hogy ne érjek a testéhez.
Becsukja
mögöttünk az ajtót, és megfogja a tarkóját. Mindketten kínosan érezzük
magunkat, nem tudjuk, hogyan törjük meg a bennünket körülvevő feszültséget.
Mindkettőnknek
a szíve forog kockán, és félünk, hogy olyat mondunk, ami mindent tönkretehet.
– Én...
ööö... elolvastam a leveledet – forgatom meg a gyűrűt a jobb kezemen.
– Igen?
– A szemei rám szegeződnek.
Bólintok,
nem tudom, mi mást mondhatnék. – Nem akarsz leülni?
– Igen,
de nem arra a kanapéra. – Felhúzom, és ráncolom az orromat, és elfoglalom a
kanapétól balra lévő, túlpárnázott széket.
Titán
elvigyorodik, és elfoglalja a hozzám legközelebbi helyet a kanapén. Előrehajol,
a könyökét a térdére támasztja. A feje mélyen lelóg, szinte olyan, mintha nem
lenne elég ereje, hogy fenntartsa.
Csend
vesz körül minket. Nem tudom, hogyan törjem meg ezt a feszültséget. Nem tudom,
hogyan kezdjek bele az egészbe.
– Mit
keresel itt, Nessa? – kukucskál fel rám. Nem hiszem, hogy valaha is láttam
volna magam előtt egy ilyen vonzó férfit, aki ennyire megtört.
– Olvastam
a leveledet – mondom újra, mintha ez elég magyarázat lenne.
– Igen,
ezt már mondtad. De ha ez az egyetlen dolog, amit mondani akarsz, akkor eléggé
értelmetlen, hogy itt üljünk félszegen.
– Ó...
– Fáj a mellkasomban. Valahogy úgy érzem, mintha megint elutasítana. – Talán
csak...
– Nem,
nem így értettem! Nyilvánvalóan azért jöttél ide, hogy többet mondj, mint hogy
elolvastad a levelemet, szóval mi az? Mondd el, hogy valójában miért vagy itt!
– Nem
tudom, hogyan csináljam ezt, Titan! Mit akarsz, mit mondjak? Hiányzol nekem.
Megöl, hogy látlak, és nem tudom a karjaidba vetni magam! Idiótának érzem
magam, amiért ellöktelek magamtól, pedig nem tettél semmi rosszat! Hallottam
minden szót, amit Deminek mondtál rólam. Végig ott voltam, csak bújkáltam a
bolt különböző pontjain. Amikor azt hittem, hogy megcsaltál, kurvára
összetörtem, mert szeretlek! És nem tudom, hogyan lépjek tovább. Olyan könnyen
vontam le a következtetéseket, és nem tudom, hogyan tudnék megbékélni ezzel!
Talán azért, mert nem bízom benned? Mert nem hiszem, hogy elég jó vagyok neked?
Mindig félni fogok, hogy megcsalsz? Egyszerűen nem tudom, mi a fenét csinálok!
– Bébi...
– Titan elmozdul a kanapéról, és elém guggol. Megemeli az állam, amíg nem
találkozik a tekintetünk. – Nem vagy idióta! Megbántottak korábban, teljesen
érthető, hogy elhamarkodottan következtetsz. Ne feledd, hogy általában nem
szoktam kapcsolatokat kötni. Előtted azért nem köteleztem el magam egy nő
mellett sem, mert nem akartam kizárólagos kapcsolatot. Veled mindezt akarom!
Nem akarok másik nőt, csak téged! Ígérem, soha nem foglak megcsalni! Ha a
dolgok megváltoznak, és már nem akarok veled lenni, előbb megmondom neked,
mielőtt mással lefeküdnék. De ez nem fog megtörténni! Szeretlek, és nem
tervezem, hogy elengedlek.
– Én
is szeretlek!
– Jó,
akkor kelj fel, és gyere, bújj mellém az ágyba! Csak át akarlak ölelni egy
kicsit!
Titan
felemelkedik teljes magasságába, és felránt a helyemről. Végigvezet a lakásán a
hálószobájába. Végigpásztázom a szobát, valami másra számítok, mint amit
találok.
Fehér
falak sötét bútorokkal. A szoba makulátlan, pormentes. Nincsenek összevissza
dobált koszos bakancsok, vagy ruhák. Tisztább, mint az én szobám.
Szemügyre
veszem az ágyat, nem vagyok biztos benne, hogy mennyire tiszta az ágyneműje.
Alatta lakom. Tudom, milyen gyakran használták ezt az ágyat.
– Ezek
vadonatúj lepedők! – kuncog Titan, és hátulról átölel. A melegsége beszivárog
belém, amitől először lazulok el, mióta Maggie-t a kanapéján találtam.
– Oké...
– Átmehetünk
a te lakásodba is, ha szeretnéd!
– Nem,
semmi gond! – Lerúgom a cipőmet, és felmászom az ágyra. Titan a végénél áll, és
nézi, ahogy bebújok a paplan alá. A nyaka mögé nyúl, és lassan áthúzza a feje
fölött az ingét. Centiről centire haladva, felfedi tökéletes testét.
Eddig
csak akkor láttam őt póló nélkül, amikor bekopogtam hozzá, és mindent
tönkretettem. Akkor nem volt időm értékelni a testét, de most biztosan fogom.
Az alsó
ajkamat rágcsálom, a tekintetem az övére szegeződik. Lassú vigyor terül szét az
arcán, és megrázza a fejét.
– Mi
az?
– Annyira
szexi látni téged az én helyemen, az én ágyamban! Hiányoztál! Randiztunk egy
ideig, de sosem lógtunk egymásnál. Ez egyszerűen furcsa. Annyira megszoktam,
hogy csak a butikban, vagy Kennedynél találkozunk.
– Hát,
azt hiszem, ezen változtatnunk kell!
– Az
első változtatás, amit szeretnék, az az ott alvás! Azt javaslom, hogy minden
este ugyanabban az ágyban aludjunk!
– Minden
este? Ez nagy elkötelezettség! – A vigyorom szélesebbre húzódik.
– Az
is! De mielőtt bemászom melléd ebbe az ágyba, tudnom kell, hogy elfogadod-e a
feltételeimet! – Felvont szemöldökkel néz rám.
– Rendben,
de nekem is vannak feltételeim! – Az oldalamra gurulok, hogy szembe tudjak
nézni Titannal, amikor lefekszik mellém.
– Nem
is várnék mást! – kuncogja, és a csípőmre teszi a kezét. – Lökjed!
– Tudsz
venni egy új ágyat?
Hátraveti
a fejét, hahotázása betölti a levegőt. Szórakozás világítja meg a vonásait,
amitől a szívem el akar repülni. Olyan jó újra nevetni, hallani őt.
– Holnap
elmehetünk, és kiválaszthatunk egyet. – A szájához emeli a kezemet, és mindkét
csuklómra egy-egy csókot nyom. – Mi más?
– Maggie
nem jöhet be!
– Rendben!
Eleve nem is akartam, hogy itt legyen. Nem találkozhatsz többet Ryannel! –
viszonozza.
– Megegyeztünk!
Havonta egyszer el kell vinned a Dominicóba!
– Bébi,
hetente egyszer elviszlek oda! Dominico nem volt képes elhallgatni rólad.
Esküszöm, hogy az öreg szerelmes beléd!
– Hmm,
ha itt nem működnek a dolgok, talán el kell mennem hozzá! – Megvonogatom a
szemöldökömet, mire ő elkomorodik.
– Ne
akard, hogy megverjek egy öregembert, Nessa! Anya nagyon csalódott lenne.
– Amikor
bejöttél a butikba, és Demivel beszélgettél... Imádtam, amikor Vanessának
szólítottál. A nevem gyönyörűen hangzik, amikor kimondod. – Végigsimítom az
ujjamat a mellkasán és a hasán.
– Igen?
Csak Vanessának kellene, szólítsalak? – A szemei egyre sötétebbek lesznek,
ahogy lejjebb haladok az ujjaimmal.
– Nem
utálnám! – Körbejárom a köldökét, mielőtt visszamennék felfelé, és megcsípem a
mellbimbóját.
– Aú!
Mi a fene? – Olyan gyorsan mozdul, hogy nem tudok felkészülni.
Titan a
hátamra fordít, a kezemet a fejem fölé szorítja, miközben a csípőmön lovagol.
Ördögi vigyorral bámul rám.
– Hozzá
tudnék szokni ehhez a látványhoz!
– Én
is..., de nem ma este! Még nem állok készen! – Zöld szemei az enyémet kutatják.
Mintha minden gondolatomat és titkomat meg akarná ismerni.
– Készen
állsz a csókolózásra? Nem biztos, hogy ma este meg tudom tartani az ajkaimat
magamnak – mormolom.
– Én
mindig készen állok arra, hogy megcsókoljalak!
Visszahúzom
az ágyon lévő helyére, és a hasamra fordulok, hogy lenézhessek rá. Titan a
hajamba fonja az ujjait, és lassan lehúzza a fejemet.
Az
ajkai lágyan az enyémhez nyomódnak. Csókunk lassú és érzéki. Minden egyes
érzelmet, amit érez, belead a csókunkba. A mellkasára helyezem a kezem, érezni
akarom a bőrömet az övén.
– Esküszöm,
ha még egyszer megcsíped a mellbimbómat, viszonzom a szívességet! Nem én vagyok
az egyetlen, akinek mellbimbója van, és fogadni mernék, hogy a tiéd sokkal
érzékenyebb, mint az enyém! – Meleg leheletét érzem az ajkaimon.
Titan
csókot nyom a nyakamra, amitől borzongás fut végig a testemen. Érzem a vigyorát
a bőrömön. Egyre lejjebb halad, megcsípve és megszívva a bőrömet.
– Esküszöm,
ha kiszívod a nyakamat, elmondom Nolannek, mi történt valójában köztünk!
– Te
egy gonosz nő vagy, Vanessa!
Harminckettedik fejezet
Titan
Fordított:
Skybright
Vanessával a karjaimban ébredni olyan volt,
mintha a mennyországban járnék. Egy kicsit közelebb bújok hozzá, hogy jobban
érezhessem a hátát a mellkasomon.
– Mmm…
olyan jó meleg vagy – suttogja, felém fordulva.
– Ez
a valóság vagy csak álmodom? – mormolom álmosan, még mindig azon gondolkodva,
hogy ez lehet, hogy csak egy csodálatos álom és nem a valóság.
Nessa a kezét a hasamtól indítva egészen a
mellkasomig, pajkos mosollyal az arcán simított végig.
– Miért
mosolyogsz úgy, mint a… AÚ! Az anyját! Ez mire volt jó? –megdörzsöltem a
mellbimbómat, hogy a fájdalom eltűnjön belőle.
– Csak
meg akartam mutatni, hogy nem alszol – vonja meg a vállát, és nehezen, de
próbálja visszatartani a nevetést.
– Ó, szóval így állunk. Ezt még
visszakapod.
Átfordítottam őt a hátára. Az ujjaimmal addig
csikizem, amíg a könnye is kicsordul.
– Hagyd… abba… a… csikizést! – lihegve
nevet.
Szünetet tartok a kínzásában, elég időt hagyva
neki arra, hogy levegőhöz jusson, mielőtt újra kezdem az egészet.
– Titan! – sikítva tekergőzik alattam.
A kezeit a feje fölött összekulcsolom, lassan
fölé emelkedem, a testemmel fedve be az övét, de arra figyelve, hogy ne nyomjam
össze a súlyommal. Lehajtom a fejemet, szenvedélyes csókot lehelek a telt
ajkaira, és azonnal reagál rám. A nyelve érinti az alsó ajkamat, bebocsátásért
könyörögve. Amint az ajkaim szétválnak a nyelve, máris megtalálja az enyémet,
táncolva, simogatva egymást.
Elengedem a kezét, hogy a sajátommal
felfedezhessem őt. Nessa azonnal az egyik kezét az arcomra a másikat pedig a
mellkasomra teszi. Megdönti a fejét, elmélyítve a csókunkat, az ujjaim közben a
domborulatain kalandoznak, élvezve a tökéletes testét. Minden egyes alkalommal,
amikor közel kerülök a melléhez egy halk kis nyögést ad ki. A következő
mozdulatommal végigsimítok a mellbimbóján, gyengéden megcsípem.
– Titan…!
– A számba nyög, a csípőjét felemeli az ágyról és az enyémnek nyomja. Olyan
kemény vagyok, mint a kő. Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne tépjem le
róla azonnal a ruhát, és tegyem a magamévá. Akarom őt, mindenét, meg akarom
jelölni, hogy az enyém és soha el nem engedni.
– Mire van szükséged baby?
– Magamban
akarlak érezni – mondja nyöszörögve, amikor a kezemet lefelé mozdítom,
veszélyesen közel ahhoz, ahol igazán érezni akar engem. Ingerelem, de soha nem
teljesen és eléggé érintve meg őt.
– Biztos
vagy benne? – kicsit távolabb húzódok, hogy az arcára tudjak nézni. Nem akartam
meglépni ezt a lépést, amíg nem biztos benne teljesen. Még csak most kaptam
vissza, nem fogom kockáztatni ezt.
– Biztos,
igen – suttogja. Csodálatos mogyoróbarna szemei engem figyelnek. Ezek a
leglenyűgözőbb szemek, amiket valaha is láttam. A zöld, a barna és az arany
különböző árnyalatainak keveréke örvénylik, arra késztetve engem, hogy
elvesszek bennük.
A sarkamra ülve segítek Nessának a pólóját
levenni, majd hátranyúl, hogy kikapcsolja a melltartóját. Élesen beszívom a
levegőt, amikor a földre dobja azt. Rengeteg nőt láttam már, ahogyan ezt
csinálják, de egyiküknek sem volt olyan gyönyörű teste, mint Nessának. Én sem
tudnék egy jobb nőt alkotni nála. És ő, csak az enyém.
Lassan a hátára fektetem. Lemászva az ágyról
megragadom a nadrágja derekát és leveszem róla a bugyijával együtt.
– Jesszusom,
bébi! – suttogom, csak bámulva őt, ahogy meztelenül az ágyamban fekszik
széttett lábakkal. – Még sosem láttam, ennél szebbet.
– Biztos
vagyok benne – forgatja a szemeit, miközben mosoly játszik az ajkain.
– Komolyan
mondom. Tökéletes vagy, jobb, mint amit megérdemlek, de nem adlak vissza.
– Te
még mindig fel vagy öltözve Titan! Tudnom kell, hogy a pletykák igazak-e?!
– Pletykák…
milyen pletykák? – döntöm meg a fejem, a szemöldökömet pedig összehúzom. Vajon
milyen pletykák keringhetnek rólam?
– Olyan
pletykák, hogy ceruza vékony a farkad. – Úgy vonva meg a vállát, mintha
ártatlan lenne. A fejemet hátrahajtva felnevetek. Ez a nő… sosem fogom megunni.
– Megígérhetem,
hogy azok a pletykák nem igazak. De azért örülök, hogy tudom cáfolni… De azért
tudnom kell… – ledobom a nadrágomat a földre és nézem, ahogy a tekintete
végigsiklik a testemen, egészen a farkamig. –, hogy az utolsó barátod tényleg
pornósztár volt?
Nessa szeme az enyémre siklik, és egy lassú
mosoly játszik az ajkán. Kitör belőle a nevetés, közben rázza a fejét.
– Közel
sem, és biztos vagyok benne, hogy a ceruza cerka lenne a megfelelő kifejezés
rá, miért?
– Jó, mert a legjobb akarok neked lenni.
Az ágyra térdelek, és a testéhez kúszok. Nessa
szétnyitja a lábait, hogy a megfelelő helyre kerülhessek. Végigfuttatom az
ujjamat a hasítékán, a nyögése megtölti a levegőt, ami továbbhaladásra bíztat
engem. Az ujjam a csiklóján köröz, és a háta felemelkedik az ágyról, ahogy ívbe
feszül. Annyira érzékenyen reagál az érintésemre. Olyan tökéletes.
– Szükségem
van rá, hogy bennem legyél – nyögi hangosabban.
– Még
nem! Előtte felfedezem, és kiélvezem a tested minden porcikáját.
A mellére hajtom a fejem, és a számba szívom a
mellbimbóját. Lassan köröz a nyelvem körülötte, mielőtt lágyan megharapom. Az
ujjaival durván a hajamba túr, medencéjét megemeli az ágyról. Így könyörög
többért, de nem adom meg neki még. Áttérek a másik oldalra, és a kezemmel
közben végigsimítok a testén és a lábai között. Egyszerre harapom meg a
bimbóját és csípem meg a csiklóját, amivel zihálásra késztetem. Elakad a
lélegzete. A mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed. Lassan csúsztatva le a
kezemet a hasítékán, majd az ujjamat belecsúsztatom. Egyre erősebben markolja a
hajamat, és egyre hangosabban zihál. Lassan mozgatom az ujjam benne ki és be. A
számmal a nyakát fedezem fel, szívom és csipkedem, közben figyelem a testét,
hogy mire hogyan reagál. Meg fogom tanulni a teste minden egyes rezdülését,
hogy mit és hogyan szeret.
– Basszus,
Titan! – nyögdécsel, amikor az ujjamat begörbítem a testében, egy „gyere ide”
mozdulattal, és ezt megteszem még párszor, majd kihúzom belőle és leülök a
sarkamra.
Szemeiben vad fény ég, amikor kipattannak és rám
mered – Mit csinálsz?
– Azt
mondtad, hogy amikor egy nő liheg, akkor valamit rosszul csinálok – mosolygok.
– Bizonyára rosszul csinálom akkor, és talán abba kéne hagynom.
– Esküszöm,
ha abba mered hagyni, akkor szakítani fogok veled, és ezúttal nem lesz harmadik
esély. Na, gyere ide Titan! – kinyúl felém, engedem, hogy magához húzzon. A
számba szívom az alsó ajkát és finoman meghúzom.
Nessa a kezeit rásimítja a mellkasomra, majd
lassan végigcsúsztatja a bőrömön. Megragadja a farkam és lassan elkezdi rajta
mozgatni a kezét. Halkan, sziszegve engedem ki a levegőt, mert alig vagyok
képes uralkodni magamon. Az érintése sokkal jobb volt, mint előtte bármi, amit
éreztem. Ha volt bennem kétely, hogy ő a nagy Ő, akit az életemben akarok, akkor most ez végleg eltűnt, és még
nem is hatoltam belé.
Nessa fölé hajolva hagyom, hogy a felső testem
gyengéden hozzáérjen. Kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját és belenyúlok.
Semmi. Körbetapogatózom a kezemmel, de még mindig semmi. Hangosan felnyögök, és
a fejemet leejtem a nyaka hajlatához.
– Mi az?
– Kifogytam
az óvszerekből. Egy idióta vagyok. – Lehunyom a szemeimet, el tudnék így
aludni. A kezeivel megnyugtatóan végigsimít a hátamon, fel és le.
– Mióta nem?
– Amióta veled találkoztam.
– Csináltattál tesztet?
– Igen, tiszta vagyok.
– Megígéred?
Kihallom a hezitálást a hangjában. Hátrahúzódok,
így nézek le rá. Ő az igazi. Ebben az ágyban nem lesz más nő csak ő, már ha
ebbe beleszólhatok?!
– Vanessa,
sosem tennék olyat, amivel bántanálak. Soha nem kockáztatnám meg, hogy beteg
legyél. Tiszta vagyok, egy nőt sem érintettem meg, mióta megismertelek téged.
– Fogamzásgátlót
szedek – suttogja, egy apró kis mosollyal a szája sarkában.
Kezét végigsimítja a hasizmomon egészen a
farkamig, amit meg is ragad. Fel-le mozgatja a kezét rajta, ettől a fejem
hangos nyögés kíséretében hátraesik.
– Magamban akarlak érezni Titan. Gumi
nélkül.
– Biztos
vagy benne? El tudok menni a boltba vásárolni, gyors leszek.
– Tuti.
– Kicsit erősebben szorít rajtam, és esküszöm, hogy ettől csillagokat látok.
– Nem
lesz lassú, gyors és kemény leszek most, de legközelebb, amikor a lábaid között
leszek, az lassú lesz és felér majd egy kínzással. De túl rég volt már, és most
nem bírnám ki.
– A
gyors és kemény nagyon is csodálatosan hangzik. – Alig mondja ki ezeket a
szavakat, és már hatolok is belé.
Kicsit beljebb tolom, időt adva neki, hogy
hozzám szokjon. A melleit imádva egy kicsit mélyebbre nyomom magam benne,
amitől felnyög, én pedig zihálok. Megint megállok és a figyelmemet a másik
mellére irányítom. A következő nyögésénél egészen tövig nyomulok. A kezével
megragadja a bicepszemet így tart engem szorosan.
– Kérlek,
mondd, hogy teljesen bennem vagy, mert nem hiszem, hogy ennél többet képes
lennék befogadni.
– Teljesen
benned vagyok. – Úgy hangzik, mintha egymásnak lettünk volna teremtve. A szám
birtokba veszi a száját. Ez a csók lassú, jelentéssel teli, és tökéletes. A
halálos szorítás a karomon végre ellazul, és a hátamra simul.
– Szükségem
van arra, hogy mozogj – nyögi Nessa, alattam tekeregve.
Lassan kihúzom magam, amíg már csak a hegye van
bent, majd újra behatolok Nessa melegébe. Nessa a legszexisebb nyöszörgést
hallatja, és rám szorítja magát. Ha ezt így folytatja, akkor nem fogom sokáig
bírni.
– Megölsz! – mormogja, amikor újra
megállok.
– Nos,
próbálok nem úgy viselkedni, mint egy tinédzser, akinek ez az első alkalma, és
hamar elmegy. Túl szűk vagy, én meg rég nem voltam senkivel sem.
– Ott
vagyok a nyomodba, csak csináld gyorsabban, később lehetünk lassúak.
Megragadja az arcomat és lehúz egy újabb csókra.
Olyan gyorsan mozgok benne ki és be, amilyen gyorsan csak tudok. Érzem, ahogy
közeledek az orgazmus felé, olyan közel vagyok hozzá. Nem fog sokáig tartani,
hogy elérjem.
Nessa felsőteste fel-le emelkedik, háta ívbe
feszül és azok a tökéletes mellek közelebb és közelebb kerülnek az arcomhoz. A
következő alkalommal, amikor ismét felemelkedik, lehajtom a fejem és ráharapok
a mellbimbójára. Elakad a lélegzete, és erősebben szorít, szorosan rám feszül.
Pulzál és lüktet körülöttem, ahogy végigsöpör rajta az orgazmus. Abban a
pillanatban, ahogy ezt megérzem, én is átbillenek a határon, követve őt.
Amint az orgazmusom véget ér, lelassítom a
mozgásomat, amíg biztos nem vagyok benne, hogy ő is jóllakott. Lassan kihúzom
magam és mellette az ágyra rogyok.
Felém fordítja a fejét, ujjaival végigsimít az
állkapcsomon, félig lehunyt szemeivel rám néz.
– Kielégültnek tűnsz – motyogom.
– Akárcsak te – mosolyog.
– Több
mint kielégült, úgy érzem meghaltam és a mennyországban vagyok.
– Szeretlek Titan!
– Én is szeretlek… Mindjárt visszajövök.
Egyenesen a fürdőszobába megyek és teleengedem a
jakuzzit meleg vízzel. Ahogy megtöltöttem, visszamegyek Nessához. Felemelem a
karjaimba és úgy viszem be a fürdőszobába. Óvatosan beleengedem a meleg vízbe,
majd én is bemászom utána. Addig helyezkedi, míg a feje a mellkasomon pihen.
– Nem
használtam még soha ezt, de hozzá tudnék szokni – kicsit lejjebb süllyedek és
hagyom, hogy a fejem hátrabillenjen kád oldalához.
– Soha?
Nem hoztál senkit sem a fürdőkádadba korábban?
– Nem,
kirúgtam őket, mielőtt eddig eljutottunk volna, mert ők nem számítottak. Te
vagy az egyedüli nő az életemben mostantól. Nem akarok a többi nőre gondolni
vagy beszélni róluk.
– Jó
ötletnek tűnik… mennyi idő kell, amíg készen nem állsz a második menetre? –
pislog fel rám, nagy ártatlan szemekkel. Minden volt csak ártatlan nem. Tudom
ezt, mert a keze máris a farkamon van, addig simogatva, amíg fel nem áll, és
több, mint készen áll arra, hogy több figyelmet kapjon tőle.
– Eljött az az idő bébi.
Harmincharmadik
fejezet
Nessa
Fordította: Szilvi
Tegnap egyáltalán nem hagytuk el a Titan lakását. Az egész
napot azzal töltöttük, hogy különböző felületeken szexeltünk, megismerve egymás
testét. De ma rákényszerítem Titant, hogy elmenjünk valahova.
– Egyáltalán hova megyünk? – nyög fel Titan, miközben
követ lefelé a lépcsőn.
– Elmegyünk Nolannel és Demivel villásreggelizni. Minden
vasárnap elmegyünk valahova.
– Nem lesznek mérgesek, ha én is csatlakozom?
– Hát, ha a barátom leszel, akkor elvárom, hogy gyere!
Titan megállásra késztet a lépcsőfeljárón. A karjába ránt, és
az ajkait egy hajszálnyira hozza az enyémhez.
– Mi van, ha azt akarom, hogy több legyél, mint a
barátnőm?
– Akkor azt mondanám, hogy előbb egy kicsit hosszabb
ideig kell randiznunk. Talán előbb tegyünk még egy lépést. – Felpislogok rá.
Boldogabb vagyok, mint amennyire be akarom vallani, a gondolatra, hogy Titannel
több lehet a randizásnál.
– Milyen más lépést tehetnénk? – vonja össze a
szemöldökét.
– Talán összeköltözhetnénk?
– Ez fantasztikus ötletnek hangzik, bébi! – Egy csókba
merülünk. Csak akkor válunk szét, amikor a társasházunk egy másik lakója jön
lefelé a lépcsőn, és megköszörüli a torkát, hogy útban vagyunk.
– Bocsánat! – Lehajtom a fejem, és elvörösödöm.
Lesietünk a maradék lépcsőn, és kimegyünk az ajtón.
– Hogyhogy sosem futottunk össze, amikor jöttünk vagy
mentünk a lakásunkból?
– Talán igen, csak te nem figyeltél fel rám! – vonom meg
a vállamat. – Többször előfordul, hogy felszaladok a lépcsőn, és nem veszek
tudomást semmiről körülöttem.
– Nem, bébi! Ha megláttalak volna, minden figyelmem rád
irányult volna! Te nem olyan vagy, akit figyelmen kívül lehet hagyni!
Gyors csókot nyomok az ajkára, aztán végighúzom a háztömbön.
Csak néhány percbe telik, és máris belépünk a kávézó ajtaján. Ez a kedvenc
reggelizős helyem. Itt készítik a legcsodálatosabb krumplis palacsintát és
reggeli burritókat.
– Nessy! – Nolan a hátsó falnál lévő fülkéből kiabál.
Intek a kezemmel, hogy tudja, hallottam, és elindulunk feléjük.
Demi dühös pillantásokat lő Titanra. Nem sikerült még
elmondani neki, hogy újra összejöttünk. Hatalmas mulasztás volt részemről.
– Be tudsz csúszni Demi mellé? – kérdezem Nolant. –
Titan mellé akarok ülni!
– Gondolom, de ha megüt, sosem bocsátom meg neked! –
Nolan egy éles pillantást vet rám, mielőtt Demi felé fordítaná a tekintetét. Ő
megforgatja a szemeit, és keresztbe fonja a karját a mellkasán.
Valami nincs rendben vele. Közel sem olyan kiöltözött, mint általában
szokott. Olyan... furcsának tűnik, de nem tudom pontosan megmondani, miért.
Nolan kicsúszik a fülkéből, és Demi mellé ül. Átöleli a lány
vállát, és magához húzza, egy csókot nyom a fejére. A lány meglöki, de nem
húzódik el. Úgy tűnik, meglepően jól érzi magát mellette. Jobban, mint
általában.
– Ő mit keres itt? Azt hittem, nem beszéltek! – Demi
Titanra mutat, és komoran rámered.
A tekintetem közte és Nolan között jár. Nolan szemöldöke
összevonódik, és összeszűkült szemmel mered rám. Tudja, hogy valamiről
lemaradt.
– Ööö nem, minden rendben van!
– Mi történt? Múlt héten a bárban volt. A címedet
akarta, mert nem vetted fel a telefonodat, mégis az első csörgésre válaszoltál
az én hívásomra. – Nolan állkapcsa összeszorult.
– Megcsalta Nessát! – fakad ki Demi unottan.
– Micsoda? – ordít fel Nolan. Felpattan a helyéről, és
közben beveri a térdét. Elveszíti az egyensúlyát, és majdnem a fenekére esik.
– Nem is! Az egész csak egy félreértés volt! – áthajolok
Titanen, próbálom megnyugtatni őrült unokatestvéremet, de hiába. Egy cseppet
sem figyel rám.
Amint Nolan visszanyeri az egyensúlyát, ököllel belevág Titan
arcába. Titan ajka felreped, és a vágásból szivárogni kezd a vér.
– Nolan! Ülj le! – A padon állva ellököm Nolant.
Átmászom Titanen, és visszaszorítom Nolant az asztal mellé. – Jól vagy? –
pillantok a vállam fölött Titanra. Szalvétát emelve az ajkához, letörli a vért,
és enyhén biccent a fejével. – Mi a fasz bajod van? – sziszegem Nolan arcába.
– Ez a rohadék megcsalt téged, és te még mindig vele
vagy? – Nolan morgássá halkítja a hangját, amikor észreveszi, hogy mindenki
ránk figyel.
– Félreértés volt. Bekopogtam Titan ajtaján, és egy
nadrág nélküli lányt találtam a kanapéján. Azt hittem, hogy megcsal, de nem így
volt. A húga volt az.
– Miért volt a húgod gyakorlatilag meztelenül a
kanapédon? – Nolan nincs meggyőzve.
– Ez egy hosszú történet, és ő a mostohahúgom, nem az
édeshúgom. Valahogy szálkát kapott a seggébe, és úgy tűnik, én voltam az
egyetlen, aki tudott rajta segíteni. Nem tudom, Nolan! Kirúgtam, és Nessa után
eredtem, de már nem volt ott. Nem tudtam, hogy alattam lakik.
– Alattad? – látom, ahogy forognak a kerekek, és
pontosan egy másodperc alatt összeadja a kettőt a kettővel. – Várj... te vagy
az a fickó a 4C-ből?
– Ja. Őrület!
– Nem tudom, hogy megtisztelve érezzem-e magam, hogy a
barátod vagyok, vagy elborzadva, hogy az unokatestvéremmel randizol. Hallottam
a zajokat a lakásodból!
– Ó, bassza meg! – Demi elkezdi lökdösni Nolant. –
Kifelé, mennem kell!
– Nyugodj meg, te forrófejű energiabomba! Hová kell
menned?
– Nolan, esküszöm, ha nem tűnsz el az utamból, megbánod!
– Demi erősebben megnyomja. Nolan a földre esik. Demi nem vesztegeti az idejét,
a férfi hasára lép, miközben a kávézó hátsó részébe rohan.
– Mi a fene volt ez? – Nolan lesöpri magáról a pólóját,
de Demi cipőjének körvonala belenyomódott az ingébe. Ráncolja a homlokát,
mielőtt megrázza a fejét. – Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy
életében először tornacipőt viselt. Ha tűsarkú cipőt viselt volna, az átszúrta
volna az egyik szervemet.
A pincérnő négy csésze kávét hoz, és az asztalunkra teszi
őket. Mielőtt bármit mondana, mindannyiunkat szemügyre vesz.
– Minden rendben van itt? – A tekintete az asztalon
lévő, véres szalvétára esik, majd a cipőnyomra Nolan mellkasán.
– Minden rendben! Mindannyian jól vagyunk, egyszerűen
tökéletesen! – mosolyog Nolan a nőre.
– Oké... nos, az ételük hamarosan megérkezik!
– Köszönöm, drága! – Nolan a nőre kacsint, mielőtt
visszafordítja a figyelmét rám. Amint a pincérnő elsétál, Nolan folytatja a
beszélgetésünket. – Most pedig mesélj el mindent erről a dologról kettőtök
között! – Nolan mindkét könyökét az asztalra támasztja, állát a kezére ereszti.
– Át tudsz csúszni? – jelenik meg Demi az asztalnál.
Sápadtabbnak látszik a szokásosnál.
– Jól vagy? – Nolan tekintete az övét kutatja.
Átcsúszik, de le sem veszi a szemét a lányról.
– Jól vagyok! Csak nem a legfényesebben érzem magam –
motyogja Demi, miközben egy apró kortyot iszik a kávéjából.
A villásreggeli hátralévő részét beszélgetéssel és egymás
felzárkóztatásával töltjük, most, hogy a fejem már közel sincs annyira tele a
munkával. A figyelmem egész idő alatt Demire irányul. Tudom, hogy valami van
vele, csak azt nem tudom, mi.
Amikor végeztünk, átölelem Nolant, és a fülébe súgom. –
Derítsd ki, mi van vele!
– Már tudom! Hadd intézzem én!
Épp csak annyira húzódom hátra, hogy találkozzam a
tekintetével, őszinteség és aggodalom tölti ki a vonásait. Bólintok, és
visszamegyek Titan mellé.
– Készen állsz arra, hogy elköltsd a pénzemet? –
mosolyog rám Titan.
– Hé! Én is el akarom költeni a pénzed! Mit veszünk? –
Demi megpróbál úgy hangzani, mintha ő lenne, de ez nem igaz. Haza akar menni,
és összegömbölyödni az ágyban, látom a szemében.
– Nem hiszem, hogy van elég pénz a bankszámlámon, hogy
elvigyelek egy bevásárló napra!
– Nincs, hidd el! Egyszer elvittem vásárolni, és ő
néhány pár magassarkút akart venni. Gondoltam, miért ne? Megajándékozom a
legjobb barátnőmet... Ki gondolta volna, hogy a piros talpú magas sarkú cipők
ennyibe kerülnek! Azóta soha nem vittem el vásárolni! – forgatta meg Nolan a
szemeit.
– Mentségemre szóljon, hogy azt mondtad, azt veszek,
amit akarok! Nem szabtál árkorlátot! – Demi keresztbe fonta a karját a
mellkasán. Kicsit meginog, Nolan pedig átkarolja a derekát.
– Menjünk haza, és adjunk neked gyógyszert!
– Nem akarok. Egészen hátul parkoltál, és én fáradt
vagyok! – biggyeszti le Demi az alsó ajkát. Nézem, ahogy Nolan azonnal elolvad.
Nolan lehajol, és a karjába veszi Demit. A válla fölött
hátraköszön búcsúzóul, aztán már el is tűnnek.
Köszönöm!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés❤️❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
VálaszTörlés