28.-29.-30. Fejezet

 

Huszonnyolcadik fejezet

Titan

Fordította: Elorie

Több, mint egy hete nem láttam Nessát. Ez szép lassan kinyír engem, de nem tehetek semmit. Minden nap, amikor dolgozom, ő csak ki-be futkározik a butikba. Sosem marad meg egy helyen elég sokáig ahhoz, hogy beszélgetést tudjak kezdeményezni vele.

Üresnek érzem magam, stresszesnek, mintha körülöttem minden csak elromlana. Nem tudok emiatt koncentrálni, és úgy érzem, kibillentem a lelki egyensúlyból emiatt.

Az a nő is abbahagyta, aki leveleket küldött nekem, és a zajra panaszkodott. Az utolsóra hat nappal ezelőtt válaszoltam. Több üzenetet is írtam, és ő le is vette azokat az üzenőfalról, de nem válaszolt. Furcsa tőle, hogy egy vagy két napnál tovább nem válaszol. Majdnem minden este küzdöttem a késztetéssel, hogy ne menjek és kopogtassak minden egyes ajtón, amíg rá nem jövök, hogy ki is ő. Küzdöttem az ellen is, hogy a Kenedy-ben üljek, és addig veszekedjek Nolannel és Demivel, amíg meg nem adják nekem Nessa címét.

Nem tudom, hogy mihez kezdjek e nélkül a két nő nélkül az életemben. Nincs, ott nekem Baszódj Meg, hogy segítsen Nessával kapcsolatban, és Nessa nem hallgat rám elég sokáig, hogy megmagyarázzam, mi történt.

Hosszasan felnyögök, közben néhányszor a fejemet a falba verem. Még sosem küldött padlóra egyetlen nő sem, akkor miért hagyom, hogy most megtörténjen?

– Én, támogatlak, hogy kárt tegyél magadban, de ha behorpasztod azt az új gipszkartont, levonom a fizetésedből. – Wes vállon vereget.

– Igen, menj át a még be nem vert szögekhez. A fájdalom is erősebb lesz – vezet oda egy szöghöz Blake, és finoman előrenyomja a fejem, amíg a fához nem ér.

– Olyan egy seggfej vagy – mormolom a bajszom alatt.

– Wes, azt gondolja, hogy egy seggfej vagyok! Belehalok! Ó, a szívem! – Blake a kézfejét a homlokához kapja, és úgy csinál, mintha elájulna.

– Mi folyik itt, Titan? – löki odébb Wes Blake-et, ahogy közelebb jön.

– Semmi. Minden rendben. Majd megoldom – rázom le őt. Felkapom a kalapácsomat és megragadok egy másik gipszkarton darabot. Csak belemerülök a munkába.

– Ez nem működik velem. Nézd, a munkásaim olyanok nekem, mint a családom, és amikor valami bajuk van, segítek nekik. Szóval, mondd el, hogy mi a gond. – Wes összekulcsolja a mellkasán a kezét.

– Ez személyes ügy – sóhajtok fel. – Plusz, ha olyan vagyok, mintha a családod lennék, miért nem hívtál át még sosem vacsorára? Blake-et állandóan áthívod.

– Először is. Blake-et nem hívom át. A köcsög a szomszédban lakik, és csak átjön, amikor kedve szottyan hozzá. Addi kedveli őt valamiért.

– Várj! Épp most ismerted be, hogy a feleséged kedvel engem? Lehet, hogy ez életem legboldogabb napja! – Blake a mellkasához kapja a kezét, álmodozó arckifejezéssel.

– Én nem jönnék ennyire izgalomba. A te feleséged is kedvel engem – vigyorog Wes a legjobb barátjára, mielőtt visszafordulna hozzám. – Gyere át vacsorára holnap. – Wes megvonja a vállát. – Addi nagyon fog örülni neked.

– Nos, ez most olyan, mintha csak azért hívnál át, mert felhoztam. – Úgy csinálok, mintha felbosszantana, pedig nem. A legkevésbé sem érdekel, hogy Wes nem hívott át az otthonába. A legtöbb főnöknek még csak az eszébe sem jutna ilyesmi.

– Tudom, hogy mit csinálsz, de nem fog működni. – Wes a szemét forgatja rám. – Mi folyik itt? Mi történt, ami kizökkentett a héten?

– Semmi. – A plafont bámulom, és próbálok nem frusztrált lenni.

–  Nessa nem volt a közelben. – Demi idegesítő hangja hallatszik a szoba másik feléből.

Nem úgy értettem. Deminek valójában gyönyörű hangja van, olyan, amit általában szívesen hallgatok, de nem pont most. Nem akkor, amikor olyan szarságokat mondana a főnökeimnek, amikről nem kell tudniuk.

Közelebb kerültem Demihez, amíg Nessa és én együtt voltunk. Folyamatosan szivattuk egymást, és elkezdtem valóban élvezni a társaságát… amíg el nem kezdett segíteni Nessának elkerülni engem.

Oldalra fordítom a fejem, dühösen bámulok rá. Az ajtófélfának dől, elégedett vigyorral telt ajkán. Gyönyörűnek találnám, ha nem lennék a legjobb barátnőjének a megszállottja.

– Nem tudod, hogy miről beszélsz – morgom.

– Komolyan? Mert minden alkalommal, amikor bejössz a butikba, és nem látod Nessát, olyan képet vágsz, mintha valaki bántotta volna a kiskutyádat – vonja meg a vállát.

– Demi pártjára állok – csúszik mellé Blake, és átkarolja a vállát.

– Miért kell neked nősnek lenned? – sóhajt fel, felnézve rá.

– Mert a legjobbak mind elkelnek – kacsint rá, mielőtt elengedi.

– Ez nem igazság!

– Hű, érzem a szeretetet. Nem akar még valaki belém rúgni, amíg a földön fekszem? – tárom szét a karomat.

– Talán nem kellett volna játszadoznod az érzéseivel. Nessa egy igazán jó fogás. Bármelyik férfi megtiszteltetésnek venné, ha csak felé mosolyogna. Az egyetlen oka, hogy még nem rúgtam szét a segged, hogy Nessa nem engedi, és Nolan nem tudja, mi történt. – Összefonja a karját a mellkasán, és halálos pillantással mered rám.

– Még csak azt sem tudom, mit tettem! – üvöltöm, és a levegőbe emelem a kezem.

– Komolyan, ezzel tudsz csak előállni? Blake, be tudnád verni az orrát a kedvemért? Megérdemli, de Nessa kinyírna, ha egy hajszála is görbülne a gyönyörű fején.

– Mit tett? – Wes Demihez intézi a kérdését. Idegesítene, hogy miért nem engem kérdez, de én is olyan tanácstalan vagyok, mint ő.

– Miután Nessa bekopogtatott hozzám, elrohant egyetlen szó nélkül. Tudom, hogy rosszul nézett ki, de ha meghallgatna, tudná az igazat. Még csak azt sem tudom, honnan tudta, hogy hol élek. Sosem voltunk egymásnál, ami már önmagában is furcsa.

– Megcsalta őt! Bekopogott hozzá, és egy női segget látott a levegőben, amíg ő póló nélkül volt. Összetörte a szívét! – Gyilkos vicsorral fordul felém. – Te voltál az első férfi, akit közel engedett magához, mióta az exe megcsalta őt a főiskolán. Úgy döntött, hogy megbízik benned, még akkor is, ha nehezére esett. Milyen ironikus, hogy az első férfi, akivel úgy dönt, hogy közel engedi magához többévnyi szingliség után, szintén megcsalja őt.

– Boldogan behúzok neki egyet – morogja Blake, feltűrve az ingujját, miközben közelített felém.

– Blake… – figyelmezteti Wes.

– Én kurvára nem csaltam meg! A nő a féltestvérem volt. A hülye gyereknek szálka ment a seggébe, és nem bírta kiszedni. Megpróbáltam segíteni neki. És azért nem volt rajtam póló, mert a saját kurva lakásomban voltam! Biztos vagyok benne, hogy a húgom több ezerszer látott már engem az évek során meztelen felsőtesttel… plusz, a meztelen segge a levegőben volt, nem amiatt aggódtam, hogy látszik-e a mellkasom, ki akartam őt dobni a picsába.

– Kérlek, mondd, hogy a húgodon volt bugyi – grimaszol Blake.

– Egy rohadt tangát viselt, Blake. Bízz bennem, még így is több bőrt láttam, mint szerettem volna, de azt mondta, én vagyok az egyetlen ember, akit meg tud kérni, hogy kiszedje a szálkát a seggéből.

– Én vagyok az egyetlen, aki azon gondolkozik, hogyan jutott a szálka a seggébe? – emeli fel Demi a kezét.

– Nem kérdeztem, és nem is érdekel. – Megdörzsölöm az arcom a kezemmel. – Még csak azt sem tudom, honnan tudta Nessa, hogy hol van a lakásom. Sosem vittem őt oda. Egy kínos helyzet közepébe sétált bele, de nem csaltam meg őt, Demi.

– Nem tudta – intett le Demi. – A szomszédja ajtaján kopogtatott, hogy megmondja neki, hogy fogja már be a picsába. Hónapok óta egyfajta vitában állt vele.

Az agyamban elkezdtek kavarogni a lehetőségek. Lehetséges, hogy tényleg Nessa az a nő, akivel beszéltem? A nő, akihez mindenkinél jobban vonzódtam, persze Nessán kívül. És ők ketten egy és ugyanazon személy? Bassza meg!

– Folyamatosan dühös leveleket irkálnak egymásnak oda-vissza… ó, a pokolba! Ezt nem lett volna szabad elmondanom neked.

– Hol van? Most azonnal beszélnem kell vele!

– Nincs itt. Egy randira ment. – Demi kényelmetlenül babrál a blúza szegélyével.

– Hogy érted, hogy randira ment? Még csak egy hete történt! – A kezem ökölbe szorul az oldalamon. Ha nem találom meg Nessát hamarosan, el fogom veszíteni a kontrollt.

– Nyugodj meg, Titan! Azzal, hogy valakit kiütsz idegből, nem fogsz visszanyerni egy olyan nőt, mint Nessa – suttogja Wes a fülembe. Egy erős kéz nehezedik a vállamra, emlékeztetve engem, hogy fékezzem a dühömet. Ha elveszítem, Wes nem fog habozni, hogy behúzzon nekem párat.

– Azt mondtam neki, hogy a legjobb mód arra, hogy visszavágjon neked, az, ha talál valaki mást – rezzen össze Demi. – Sajnálom, Titan! Azt hittem, hogy egy csalfa rohadék vagy! Igazán nem kéne szerelmi tanácsokat osztogatnom másoknak, amikor szép lassan tönkreteszem az életemet, ahol a szerelem szóba kerül.

– Hol van most, Demi? – Lehalkítom a hangom, alig suttogok.

– Nem fogod bántani? Már így is alig bírja. – Bizonytalanul tördeli a kezét, nem tudva, akar-e nekem egyáltalán segíteni.

– Sosem bántanám Nessát. Ő az egész világom. Elveszett vagyok nélküle. Helyre kell hoznom a dolgokat vele, Demi. És nem fog menni, ha belezúg valaki másba.

– A Kennedyben van – suttogja.

Az ajtó felé rohanok, csak akkor állok meg, amikor meghallom, hogy a nevemet kiabálja valaki. Megfordulva Blake-et és West találom közvetlenül mögöttem.

– Nem mész oda egyedül. – Wes hangja nem hagy teret ellenvetésnek. – Nem akarom, hogy a legjobb alkalmazottam börtönben végezze, mert nem lát az összetört szívétől.

– Plusz, ha meglepem Kennedyt munka közben, talán megengedi, hogy az irodában smároljak vele. Ez így egy kölcsönösen előnyös szituáció nekem – rándítja meg a vállát, előretolva engem.

– De az én kocsimmal megyünk, az szebb, mint a tiéd.

 

Huszonkilencedik fejezet

Nessa

Fordította: Christina

Nem tudom, miért egyeztem bele, hogy randizok ezzel a sráccal. Persze, Ryan édes, de nem Titan. Olyan mélyen és gyorsan belezúgtam Titanbe. Kirántották alólam a talajt, és most nem tudom, mit tegyek. Itt maradtam a fájó seggemmel és összetört szívemmel.

Századik alkalommal is megkeverem az italomat. Jobban figyelek az együtt kavargó színekre, mint Ryanre. Fogalmam sincs, mit mondott az elmúlt öt percben. Elmagyarázhatná akár azt is, hogyan fog elrabolni és brutálisan meggyilkolni, én meg csak ülök itt, és bólogatok a fejemmel, arcomra ragasztott mosollyal.

Csak arra vágyom, hogy hazamenjek. El akarom temetni magam egy halom párnába és takaróba, és soha többé nem másznék ki onnan. Minden alkalommal, amikor átsétálok az előcsarnokon, visszatartom a lélegzetemet, remélve, hogy nem látom meg Titant. Az utolsó dolog a világon, amit szeretnék, hogy szemtől szemben álljak vele.

Több üzenetet is találtam a parafatáblán. Mindegyiket kidobtam a szemétbe, anélkül, hogy elolvastam volna őket. Nem akarom elolvasni a szavait. Nem akarom tudni, mit kell elmondania. Ahogy kimondja a hazugságokat: „Baszódj meg!”

Remek munkát végzek azzal, hogy tartom tőle a távolságot. A hátsó bejáraton keresztül megyek be a butikba, és bezárkózom az irodába, hacsak Deminek nincs szüksége a segítségemre valamiben. Az a kifogásom, hogy a férfi kollekción dolgozom, és kitalálom, mit fogunk tartani, de valójában csak próbálom visszatartani a sírást, miközben egyébként dolgoznom kellene.

Sosem gondoltam volna, hogy egy férfi így tönkre tud tenni. Különösen Titan. Azt hittem, a szívem biztonságban van a kezében, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a férfi a karjaiba húzott, és annyira szorosan magához ölelt. Abban a pillanatban, hogy hagytam magam beleolvadni az ölelésébe, lelökött a szikláról, és végignézte, ahogy lezuhanok.

– Minden rendben? Mintha elmerültél volna a gondolataidban – szorítja meg Ryan a kezemet. Édes mosoly játszik az ajkán. Nagyszerű srác. Azt kívánom, bárcsak Demi bemutatott volna minket egymásnak, mielőtt találkoztam volna Titannal. Ryan az a fajta srác, akivel könnyen el tudnám képzelni magamat. De nem tudja felvenni a versenyt azzal, amit Titan iránt érzek.

– Sajnálom. El vagyok havazva a munkában, és nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyi mindent kell csinálnom.

– Rendben. Szeretnél hazamenni és valamikor máskor összefutni?

– Nem – rázom meg a fejem, rávigyorgok. – Megpróbálom elfelejteni a munkát, és csak az itt és mostra koncentrálni. Ígérem, hogy általában jobb társaság vagyok ennél.

– Mesélj a munkádról. Néha, ha átbeszélem a dolgokat valakivel, az segít tisztán látni.

– Nos, egy butikban dolgozom. Eddig csak női ruhákat árultunk, de mostantól férfiruhákat és kiegészítőket is árulunk. Én vagyok a felelős mindenért, és ez az őrületbe kerget.

– Tényleg? Ez fantasztikus. Szívesen elmennék oda vásárolni, amikor beindul az üzlet. Demivel dolgozol, ugye?

– Aha. Én vagyok úgymond a menedzsere.

– Biztos vagyok benne, hogy alkalmazottként nem könnyű vele bánni. Vásároltam ott néhányszor az anyukámnak. Imádom, hogy a boltodban kiválasztanak dolgokat nekem. Többször mentette meg a seggem, mint amennyiszer be merném ismerni.

– Boldog vagyok, ha tudunk segíteni. Imádom, amit csinálunk.

Felpillantok Ryanre, észreveszem, hogy tekintetét valahova a hátam mögé szegezi.

– Segíthetek? – ráncolja a szemöldökét.

– Szükségem van egy percre Nessával. Megbocsátanál egy pillanatra?

Összeszorítom a szemem, amint mély hangja betölti a levegőt. Miért van itt? Épp elég világossá tettem, hogy nem akarok beszélni vele.

– Mi épp randin vagyunk most – vonja fel a szemöldökét Ryan.

– Nézd, beszélek Nessával, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy be kell törnöm az orrod, hogy elmenj, vagy adsz nekünk pár percet?

– Ha csatlakozol hozzám a bárban, gondoskodom róla, hogy minden a ház ajándéka legyen ma este – lép be a látómezőmbe Blake. – Szia, Nessa.

– Szia, Blake – bámulok rá kicsit ledöbbenve.

– Nessa? Akarsz vele beszélni? – találkozik a pillantásunk Ryannel, arckifejezésében nyoma sincs ítélkezésnek vagy dühnek.

– Ugyan már, haver. Ne csinálj belőle nagy ügyet – lép Blake mellé Wes, karjait keresztbe fonva a mellkasán, egy tapodtat sem mozdulva.

– Wes? Mit kerestek itt ti ketten? – ugrál a tekintetem az előttem álló három férfi között. Titan mögöttem maradt, és meg sem mozdulok, hogy ránézzek. Nem akarom látni őt.

– Megbizonyosodunk afelől, hogy ez a hülye seggfej nem kerül börtönbe. Hadd kapjon öt percet, Nessa. Ha azt akarod, hogy utána elmenjen, akkor magam rángatom ki őt innen.

– Megígéred? – húzom fel az egyik szemöldököm.

– Gondoskodom róla, hogy neki is fájjon – kacsint egyet Wes, és együttérző mosolyt küld felém. Millió dolog fut át a fejemen, de egy gondolat jobban megragad a többinél. Ha Blake és Wes itt vannak, és arra kérnek, hogy hallgassam meg Titant, annak oka van. Nem lehet őket könnyen becsapni, és soha nem állnának ki mellette, ha nem hinnék, hogy megérdemel egy második esélyt. Vagy hazudott nekik, vagy én tévedtem.

A gondolattól, hogy tévedek, felfordul a gyomrom, hányingerem lesz. Vajon ok nélkül tettem ki magam majdnem két hétig tartó sírásnak? Nem. Láttam a nőt, aki gyakorlatilag meztelenül feküdt a kanapén a lakásában. Hallottam a nyögését a nappalimból, az isten szerelmére! Kizárt, hogy tévedtem volna.

– Rendben. De beállítom a stoppert – nyitom meg az alkalmazást a telefonomon, és gyorsan beállítom az időzítőt öt percre. Megnyomom a start gombot, és a mellkasom előtt összefonom a karjaimat. Nem érdekel, hogy Ryan, Blake és Wes még mindig itt áll, az ő ideje már elkezdődött.

Tekintetem az italomra szegezem. Ryan kicsúszik a velem szemben lévő székről, és egy pillanattal később Titan lép a helyére. Nem nézek fel. Ha megteszem, elveszítem a háborút a könnyeimmel, amelyeket alig bírok kordában tartani.

– Nessa... – nyúl át az asztalon a kezemért, de visszahúzom, és az ölembe teszem.

– Csak mondd el, amit el kell mondanod, és menj el. Nincs időm hűtlenekre.

– Nézz rám, nem a fejed búbjával szeretnék beszélni.

– Nos, egyáltalán nem kértem ezt a beszélgetést, mégis itt vagyunk. A fejem búbja a legjobb, amit kaphatsz.

– Nem csaltalak meg, édes.

– Ó, kérlek! Tényleg azt hiszed, hogy ennyire hülye vagyok! – siklik a tekintetem az arcára. Abban a pillanatban, ahogy meglátom a halványzöld szemében a nyomorúságot, elvesztem a csatát. Könnyek csorognak le az arcomon, és nem tudom megállítani őket, bármennyire is próbálkozom.

– Soha nem gondoltam, hogy hülye vagy. Te vagy a legokosabb nő, akivel valaha találkoztam. De édes, a nő, akit a lakásomban láttál, az a mostohahúgom, Maggie. Maggie az, akit én hülyének tartok. Szálka ment a seggébe és megkért, hogy segítsek neki.

– Tényleg azt várod, hogy elhiszem ezt a nevetséges történetet?

– Nem várom el, hogy bármit is tegyél, de az igazat mondom. Felhívhatom, ha szeretnéd. A pokolba is, ráveszem, hogy jöjjön ide, ha ettől megbocsátasz nekem, és adsz még egy esélyt – emeli a füléhez a telefont egyetlen további szó nélkül. – Gyere a Kennedy Sörözőjébe... Nem érdekel, hogy mit csinálsz, Mags... nem, te vagy az oka, hogy a barátnőm szakított velem... igen, ő volt az. Azt hitte, hogy megcsalom... köszönöm – visszateszi a telefonját az asztalra, és rám bámul. – Több mint három perc, mire ideér. Akarsz lógni Ryannel, amíg megérkezik?

Többször kinyitom és becsukom a számat, de semmi sem jön ki rajta. Hogyan kellene erre válaszolnom? Fáj a szívem, valahányszor ránézek. Vissza akarok térni ahhoz a játékos kapcsolathoz, ami egy hónappal ezelőtt volt. Szeretnék beleolvadni az ölelésébe, és élvezni a gyengéd csókokat, amelyekkel beborítja a nyakamat. Be akarok mászni az ágyba, és összebújni vele.

De nem tudok túllépni ezen. Nem tudok olyasvalakivel lenni, aki nem értékel engem annyira, mint én őt.

– Látom, hogy forognak a kerekek, Nessa. Nem hazudok, de nem hibáztatlak, ha nem hiszel nekem... Megyek, leülök a bárpulthoz, amíg Maggie ide nem ér. Kérlek, várj, amíg ideér. Hallgasd meg az őrült történetét, aztán eldöntheted, mit akarsz tenni. De nem mehetek el innen anélkül, hogy ne harcolnék mindenemmel érted.

Feláll az asztaltól, és a tömegen keresztül a bárpult felé veszi az irányt. Nézem, ahogy mond valamit Ryannek, majd helyet foglal Ryan mellett. Egy perccel később Ryan helyet foglal velem szemben.

– Jól vagy?

– Igen… Nem. Egyáltalán nem vagyok jól.

– Kik ők? – pillant hátra a válla felett a három férfira, akik megzavarták a randevúnkat.

– Nos, a két idősebb Blake és Wes. Az övék az építőipari cég, amelyik a butiknak segít a bővítésben. Blake az én régi ügyfelem is. Titan...

– Az exed? – bólint is egyet a fejével, már tudja a választ a kérdésére.

– Igen. Ő is nekik dolgozik. Ez bonyolult – játszadozom a szalvétával, amin az italom áll, apró darabokat tépek le belőle, és golyóvá göngyölöm őket. Bármit, hogy áruló tekintetem ne tévedjen Titanra. A férfira, akire nem kellene koncentrálnom. A férfira, aki nem vette le rólam a szemét, mióta átvette Ryan helyét a bárpultnál.

– Tedd egyszerűvé, mondd el nekem. Mi történt? – fonja össze a karját az asztalon, és úgy hajol előre, mintha titkokat osztanánk meg egymással.

– Nincs arról valami szabály, hogy nem beszélünk az exünkről a randin?

– Igen, de ezt a szabályt valószínűleg dobhatjuk ki az ablakon, ha az említett ex, lerombolja a randit és tönkreteszi a dolgokat.

– Sajnálom. Valószínűleg ez volt a valaha volt legrosszabb első randi – temetem az arcomat a kezembe.

– Hé, fejezd be – rántja el Ryan a kezemet az arcomról. – Ez még csak nem is szerepel az öt legrosszabb első randijaim között.

– Ez, hogy lehetséges egyáltalán?

– Nos, egyszer találkoztam egy nővel egy italra. Harminc perccel később megjelent a férje, és tudni akarta, hogy beleegyeztem-e, hogy a nő barátja legyek. Nagyon izgatott volt a gondolattól, hogy megtalálta a felesége számára a tökéletes férfit.

– Oh, atyaég! Ne!

– Igen, ez jó móka volt. Egy másik nő is megjelent az uszkárjával. Megrágta az ételét, majd visszaköpte, hogy az uszkár is ehessen. Nyilvánvalóan nem voltak fogai – vonja meg a vállát. – Egy másik randin megjelent a lány apja. Ordítozni kezdett velem, amiért elloptam a lánya ártatlanságát, és tudni akarta, hogy tervezem-e, hogy helyesen cselekszem, és elveszem-e feleségül. Kiderült, hogy a lány tíz hetes terhes volt, és nem tudta, ki az apa. Egy másik alkalommal a nő megjelent az öt gyereke közül hárommal. Az utolsó az öt legrosszabb első randi között az volt, amikor egy nő az ölembe hányt. Részegen jelent meg a villámrandinkon. A mostohatestvére jött érte, és a végén előttem csókolóztak. Nem tudom, hogy mi borított ki jobban: a tudat, hogy félig rokonok, vagy a tény, hogy percekkel azután smároltak, hogy a nő hányt.

– Szent szar, neked van a legrosszabb szerencséd. Azt hiszem, mostanra letettem volna a randizásról.

– Gondoltam rá, de nem akarok egyedül lenni... Szóval, nem, ez nem a legrosszabb első randim. Sőt valójában, ez a randi viszonylag kellemes volt. Okos vagy és tudsz beszélgetni... Amikor nem az exedről álmodozol, és az exed nem ütött meg. Ráadásul Blake azt mondta, hogy a feleségéé ez a hely. Nemcsak a számlánkat állta, de még ajándékkártyát is adott nekem – Ryan megvonja a vállát.– Szép ajándéknak tűnik, hiszen tudom, hogy nem fogok kisétálni innen egy második randival.

– Mi van akkor, ha én akartam egy második randit?

Ryan kuncogva rázza a fejét. – Ha látnád, ahogy Titanre pillantasz, tudnád, hogy semmi esélyem nincs a jövőre veled, de ez nem baj. Inkább most derüljön ki… Azt hiszem, nemsokára lesz még társaságod – sörével az ajtóban álló nő felé int.

Észreveszi Titant, és egyenesen odamegy hozzá. Vad kézmozdulatokkal kezdenek vitatkozni, több embert majdnem arcon ütnek.

– Megyek is. Ha valaha egyedülállónak találod magad, és érzelmileg szabad vagy, hívj fel. Örömmel randiznék veled újra.

– Köszönöm, Ryan. Tényleg jól éreztem magam veled. Ha nem lennék szerelmes belé...

– Értem. Csak tegyél meg nekem egy szívességet: hadd alázkodjon meg, mielőtt visszajön hozzád.– Kétszer megkopogtatja az ujjait az asztalon, mielőtt feláll, és visszamegy a bárpulthoz.

– Nessa? – A pimasz szőke, aki Titannel beszélt, gyakorlatilag felpattan az asztalom végére

– Én vagyok.

– Maggie vagyok. Úgy hallottam, van néhány dolog, amit el kell rendeznem az idióta mostohabátyámnak. Nem bánod, ha leülök? – kérdezi, miközben a feneke a padra csapódik.

– Nem hiszem, hogy van más választásom – forgatom a szemem, hogy Titán is lássa. Tudom, hogy még mindig engem bámul. Tekintetének forrósága belém ég. Legszívesebben elfutnék, és elbújnék az egész elől. Bárcsak Nolan vagy Demi itt lenne, hogy közbe tudjon avatkozni.

– Titan nem csalfa. Reménytelenül odaadó, amikor tényleg szeret valakit. Bár nem sokat randizik. Mindig is inkább olyan srác volt, aki az alkalmi kapcsolatot, a futó kalandot részesítette előnyben.

– Ezzel akarsz meggyőzni arról, hogy nem egy hímringyó?

– Hát... azt hiszem, ezzel nem sokat segítek – kuncog fel. – Nem csalt meg téged, főleg nem velem. Teljesen nem az esetem..., de az a merengő srác a bárban, aki mellette áll, ő teljesen az esetem – integet az ujjával Wesnek, aki csak visszabámul válaszként.

– Igen, nős négy gyerekkel. Nem hiszem, hogy van esélyed nála.

– A fenébe. A nők rögtön elkapkodják az ilyen pasikat, mint ő! Egyébként hagytam, hogy valami random pasi elfenekeljen egy fakanállal, és csúnya szálkát kaptam a fenekembe. Nem igazán tudtam megkérni, hogy távolítsa el, ezért megjelentem Titan küszöbén, és könyörögtem neki, hogy segítsen. Ő is akkora seggfej volt. Megpróbált rávenni néhányszor, hogy elmenjek, így végül csak lekaptam a nadrágomat, és a seggemet a levegőbe toltam. Annyira fájt, hogy felnyögtem a fájdalomtól. Reméltem, hogy ha látja, milyen rosszul vagyok, segít nekem, és nem panaszkodik tovább. Nem érdekelte, továbbra is azon próbálkozott, hogy kirúgjon. De aztán kopogtattál az ajtón, és ő kiborult. Kirohant a lakásból, hogy megkeressen téged, és azt mondta, hogy tűnjek el. Azt mondta, hogy oldjam meg a saját szarságomat. Azóta nem hallottam felőle... nos, amíg ma este fel nem hívott.

– Mit csináltál a szálkával? – Nem tudom, miért pont erre akar koncentrálni az agyam, de belemegyek. Attól, hogy Titanra gondolok, nem érzem magam jobban.

– Be kellett mennem a sürgősségire, kínos volt, de az orvos dögös volt. Szóval nem volt teljes időpocsékolás.– Ragyogóan rám mosolyog. – Azt mondta, hogy jó a seggem, aztán elhívott egy italra – vonja meg a vállát.

– Tényleg nagyszerű segged van. Lehet, hogy meg kell szereznem az edzésprogramodat.– Megkavarom az italomat, mielőtt kortyolnék egyet.

– Ó! Ma este elküldöm Titannek! – pillant a telefonjára, miután az elmúlt öt percben már tizedszer villan fel. – Mennem kell, az orvos hív, hogy megnézze, mi van vele – kacsint rám, és hatalmas vigyort villant felém. – Ne utáld őt azért, mert én egy zűrös ember vagyok. Nem csinált semmi rosszat. És az a férfi, akit bármennyire is próbálkoztam rávenni az évek során, soha egy ujjal sem nyúlt hozzám. Azt hittem, hogy egy kis botrányos kapcsolat a mostohatestvéremmel jó móka lesz, de Titan mindig is undorodott az ötlettől. Legyen szép estéd! – Ugyanolyan gyorsan felpattan, ahogy jött.

Még mindig érzem Titan tekintetét rajtam, de időre van szükségem, hogy feldolgozzam a történteket. Szükségem van egy kis térre.

Összeszedem a kabátomat és a táskámat, és lehúzom az utolsó kortyot is az italomból. Tekintetemet az ajtóra összpontosítom, miközben elsétálok a férfi mellett, akit nem akarok szeretni. Megdöbbenek, hogy harc nélkül elenged. Hála az égnek, hogy így tesz, mert ha megpróbálna beszélni velem, azt hiszem, elveszíteném a harcot magammal, és belezuhannék a karjaiba.

 

Harmincadik fejezet

Titan

Fordította: Christina

– Mi a fene történt? – pislogok többször is az ajtóra, amelyen Nessa épp most tűnt el. Biztosra vettem, hogy ha Maggie eljön és elmagyarázza a dolgokat, Nessa tárt karokkal fogad majd vissza.

– Időre van szüksége – ütögeti meg a vállam Wes.

– De... Miért? Maggie most mondta el neki, hogy nem csaltam meg. Mit kell még tudnia?

– Meg kell értenie, hogy az agya miért gondolta azt azonnal, hogy megcsalod őt – Blake egy új sört tesz elém.

– Hát a legtöbb ember nem így lenne ezzel? Úgy értem, ő talált rám egy kínos helyzetben. Megértem, hogy ez milyennek tűnt számára.

– Megcsalták már valaha? – mered rám Blake. Bólintok a fejemmel, miközben felemelem a sört egy hosszú húzásra. – Akkor ezt fel kell dolgoznia magában. Amikor Kennedyvel randizni kezdtünk, az exével találtam rá. Ha nem hallottam volna, hogy azt mondja neki, hogy tűnjön el, mielőtt meglátom őket, akkor valószínűleg szakítottam volna vele. Soha nem gyógyulsz ki teljesen abból, ha valaki megcsal téged. Mindig ott lesz a félelem az agya hátsó részében, hogy a történelem megismétli önmagát.

– Meg kellene látogatnom? – szántom végig durván a hajamat a kezemmel.

– Ezt a döntést neked kell meghoznod. Nem mondom meg, mit tegyél. Én adtam Addinek időt, hogy feldolgozza a dolgokat, amikor elkezdtünk randizni – vonja meg a vállát Wes.

– Belesüllyesztettem a fogaimat Kennedybe, és nem voltam hajlandó elengedni – vigyorog ránk Blake.

Kennedy mögé lép, és a fülébe suttog. Blake szeme elkerekedik, és buzgón bólogat. A nő egy pillanattal később eltűnik.

– Nos, fiúk, jó éjszakát kívánok. Megyek egy gyors menetre az én gyönyörű feleségemmel, mielőtt hazamegyünk, és szülőknek kell lennünk – elrohan, megcsúszik, amikor egy kicsit túl gyorsan próbálja megkerülni a kanyart a bár körül.

– Azt hiszem, ez a jel arra, hogy hazamenjek a feleségemhez – dörmögi Wes.

– Te is meg fogod győzni a feleséged egy gyors menetről?

– Nem, meg fogom győzni, hogy töltse velem az éjszaka hátralévő részét az ágyban. Fizetek Charlie-nak, hogy vigyázzon a többi szőrmókra – vigyorog. – Szeretem emlékeztetni arra, hogy miért engem választott, hogy én legyek az a szerencsés hülye, aki éjjelente melegen tartja. És a testének imádása nem olyasmi, amit gyorsan csinálok... Hozd rendbe a szarságaidat Nessával. Azt akarom, hogy anélkül mehessek be a Bella Boutique-ba, hogy kínosnak érezném magam. Addi imádta azokat a ruhákat, és bőségesen megköszönte nekem.– Fel-le vonja a szemöldökét, és hátba vág. Már az ajtón kívül van, mielőtt még válaszolhatnék.

Fel-alá járkálok az alattam lévő emelet folyosóján, és próbálom kitalálni, melyik lehet Nessa lakása. Majdnem mindenbe lefogadom, hogy a 3C-ben van, de nem tudom rávenni magam, hogy kopogjak. Nem tudom, mit fogok mondani, ha ott van az ajtó másik oldalán.

Összetörtem. A szívem vérzik. A 3C ajtajával szemben lévő falnak dőlök. Lassan hagyom, hogy a testem a padlóra csússzon. Karjaimat a térdeimre támasztom, és rájuk hajtom a fejem. Rendbe kell hoznom az érzelmeimet, mielőtt visszabotorkálok az életébe.

Amikor megjelentem a Kennedyben, és megláttam őt azzal a fickóval... Mondjuk úgy, hogy Blake-nek és Wesnek kellett lenyugtatnia és lebeszélnie arról, hogy ne öljem meg a pasit. A vak düh betöltötte minden molekulámat. Soha nem értettem, hogy az emberek mire gondoltak, amikor azt mondták, hogy csak vöröset látnak, de ma este nem csak megértettem, hanem meg is tapasztaltam.

Wes a falhoz lökött, és egyenesen a képembe mászott. Hasztalan volt küzdeni a szorítása ellen, de ez nem állított meg.

– Ha nem nyugszol le a picsába, akkor minden esélyedet el fogod rontani, ami még maradt nála. Tényleg el akarod veszíteni őt, mert nem tudsz férfiként megbirkózni azzal, hogy valaki mással látod? Félreértés történt, de az ő szemszögéből nézve te vagy az, aki elbaszta. Nem tartozik neked semmivel – morogja Wes az arcomba, és erősebben a falhoz lök.

– Ha nem tudsz uralkodni magadon, hazaviszlek, és odakötözlek az átkozott ágyadhoz. Ez a feleségem bárja. Nem fogsz semmit sem összetörni, vagy jelenetet rendezni. Tisztelni fogod Kennedyt és Nessát. Úgy fogsz viselkedni, mint egy kibaszott felnőtt – sziszegi Blake a legjobb barátja mellől.

Átbámulok a válluk felett, nézem a nőt, akit szeretek, és egy idegennel szemben ül. Nekem kellene ott lennem. Nekem kellene megnevettetnem és mosolyra fakasztanom. Nekem kellene megosztanom vele egy ételt és egy italt. Az a férfi lassan a helyemre lép, de nem hagyom, hogy ez így menjen tovább.

– Jó leszek. Nem fogok semmi olyat csinálni, amit megbánok.

Wes hátrál egy lépést, teret engedve nekem, de nem veszi le a szemét rólam. Nem bízik benne, hogy össze tudom szedni magam. A pokolba is, én sem bízom magamban. Akkor nem, amikor Nessáról van szó.

Egy haja szála sem görbülne senkinek, de mindenkit megölnék, aki megpróbál közénk állni.

Veszek egy megnyugtató lélegzetet, és lassan kifújom. Wesnek igaza van. Ha úgy megyek be oda, mint egy őrült, Nessa egy szavamra sem fog figyelni.

Nyugodtan elindulok a fülkéje felé, és várom, hogy a seggfej abbahagyja a beszélgetést, és észrevegyen. Szemei tágra nyílnak, amikor Wes és Blake mögém lép. Miután beszéltem Nessával és visszatérek a bárpulthoz Maggie-re várva, a fejemet a sima pultra hajtom. Nem bírom a várakozást, a bizonytalanságot. Szükségem van rá, hogy újra az életem része legyen.

Egy ajtó kinyílik, és fény szűrődik ki a gyengén megvilágított folyosóra. Ránézek és látom, hogy Nessa a 3C ajtajában áll. A szemei vörösek és kissé duzzadtak. Biztosan sírt.

Az arcán nem visel sminket. Rózsaszín haja kusza kontyba van kötve a feje tetején, néhány tincs az arcába lóg. Az egyik pulóveremet és egy túlméretezett melegítőnadrágot visel. Nem hiszem, hogy valaha is volt ennél gyönyörűbb.

A tekintete megtalál, és a szemei elkerekednek. Eldobja a szemeteszsákot, amit a kezében tartott, helyette a mellkasát ölelgeti.

– Titan? Mit csinálsz itt?

– Ezt kézbesíteni akartam – kihúzom az összehajtogatott papírt a zsebemből, és átnyújtom neki.

– Mi ez? – Szeme a papír és köztem ugrál.

– Olvasd el – markolom meg a tarkómat. A karjaimba akarom húzni és soha többé nem engedném el, de neki is annyira kell ezt akarnia, mint nekem. – Jó éjszakát, Nessa.

Megragadom a szemeteszsákot, hogy kidobjam neki, és sarkon fordulok. Készen állok, hogy megadjam számára a szükséges időt, de megállít.

– Titan… mi folyik itt?

– Csak... olvasd el a levelet. Utána minden értelmet nyer. Tudod, hogy hol találsz meg, ha utána beszélgetni akarsz.

Amint kidobom a szemetét, visszamegyek a lakásomba. Leheveredek a kanapémra, és átvetem a karomat az arcomon keresztül. Nem tudom, mit fogok csinálni, ha nem akar többé engem. Soha nem találok jobbat Nessánál, és nem vagyok hajlandó többé kevesebbel beérni.