10.-11.-12. Fejezet

 

Tízedik fejezet

Titan

Fordította: Suzy

– Teddy-hez jöttem. – A vállam fölött a legjobb barátomra mutatok, eléggé biztos vagyok benne, hogy lyukakat éget a tekintete a hátamba. Nolan megmondta neki, hogy nem szabad idejönnie, de azt egyszer sem mondta, hogy nem beszélhetek a lányokkal.

– Ó – fordítja felém a tekintetét, az arca elpirul.

– Szóval, mi miatt pisiljük össze magunkat? – felhúzom a szemöldökömet, és lerogyok a padra Nessa mellett.

Demi szemei elkerekednek, Nessára szegeződnek. Szeretném látni, hogy reagál, de próbálok hűvösen viselkedni. A lehető legerősebben próbálom tettetni, hogy nem érdekel. Pedig, de. Annyira érdekel, hogy már fáj.

Demi tátog valamit a barátjának, megrázza a fejét, akármit is válaszol ő rá.

– Ti ketten meg akarjátok osztani velem, mi folyik itt… vagy csak hagyjam, hogy tovább tátogjatok egymásnak és üljek itt kínban. – Az ujjaimmal dobolok a sima asztallapon.

– Védelmünkben, a dolgok nem voltak kínosak, míg fel nem bukkantál. Mi csak jól elvoltunk, mielőtt beugrottál. – Demi megvonja a vállát. Már szinte szórakoztató, hogy mennyire nem mentegetőzik.

– Visszamehetek amoda. – Átnézek a vállam fölött, ahol látom, hogy Nolan és Teddy engem bámul. Egy ujjal intek nekik, mielőtt visszafordulok a lányokhoz.

– Soha nem fogsz rávenni egy srácot, hogy beszéljen veled, ha marad – szólal meg először Nessa.

– Miért van szükséged egy pasira, hogy beszélgessen veled? – vonom össze a szemöldökömet. Nem tudom elképzelni, hogy Deminek nehezére esik felkelteni a pasik figyelmét. Ő gyönyörű, vicces és határozottan nem félénk.

– Fogadtak Nolannel. Bármelyikük rávesz egy ellenkező neműt, hogy megközelítse, és megadja a telefonszámát, az nyer.

– Mit nyersz? – kérdezem Demit.

– Ha én nyerek, Nolan hat hónapig vesz nekem vacsorát. Ha ő nyer, akkor hat hónapig elmegyek vele az edzőterembe – fintorog. – Komolyan utálom az edzőtermet. Ki akar izzadni?

– Az emberek, akik formában akarnak lenni? – mondom. Az arca valami olyanba torzul, ami félúton van a harag és a teljes döbbenet között, amitől összehúzódom.

– Most lekövéreztél?

– Mi? Nem!

– Szerintem igen – dalolja Nessa.

– Kinek az oldalán vagy te? Egyáltalán nem kövéreztem le!

– Annak az oldalán, akié a legjobban megéri számomra. Jelen esetben a Demi oldala a legjobb számomra. Ő, a legjobb barátom. Te egy pasi vagy, akivel kevesebb, mint… – Nessa lenéz az órájára, mielőtt rám tekint –, tizenkét órája találkoztam. A hűségem Demié, bocsi.

– De én nem kövéreztem le!

– Ez arra utalt, hogy nem edz… mondjuk soha. Nem hiszem, hogy láttam volna valaha is egészségesen enni.

Nessa egy krumplit dob Demi arcába. Demi szemrebbenés nélkül elkapja a szájával, Nessára kacsint és folytatja a csirkefalatkái és krumplija evését.

– Szóval, mi van, ha én adom meg a számomat? – felvonom a szemöldököm. Arra számítok, hogy ha figyelmen kívül hagyom a vitájukat arról, hogy Demit lekövéreztem, akkor ejtik a témát. Sose kövéreznék le egy nőt.

– Ó, imádom, hogy próbál témát váltani és jóban lenni velünk, miután istenesen elbaszta. – Demi felém mutat egy krumplival. – Okos férfi. Nyalizik nekem, hogy elfelejtsem, amint lekövérezett.

Megdörzsölöm az arcom az egyik kezemmel, frusztráltan kifújom a levegőt. Sosem fogom megérteni, hogy Teddy mit lát ebben a nőben, lehetetlen boldogulni vele.

Elkapom Teddy és Nolan pillantását, még mindig engem bámulnak.

– Elég lesz az én számom vagy sem? – fordítom vissza a figyelmemet Demire.

– Nem! – mondja Nessa egy kicsit nagyobb izgatottsággal.

– Mi a fenéért nem! – Demi az asztalra csap, amitől megugrok. Rám vigyorog, mielőtt rámordul Nessára.

– Mert Nolan azt mondta, idegennek kell lennie. Ő, nem idegen, ma reggel találkoztál vele – mutat felém Nessa.

– Tehetnénk úgy, mintha idegen lenne? Nolan hülye, sose találná ki.

– Ő, nem hülye – fintorog Nessa fejrázva. – Ő, gyakorlatilag egy zseni és ezt te is tudod. De nem ez a lényeg. Titanról beszélgettünk, amikor Nolan felbukkant. Emlékszel az egész beszélgetésre a Titan névről?

– Várj… miért beszélgettetek rólam? – megdörzsölöm a tarkómat, hirtelen kényelmetlenül érzem magam. Teljesen figyelmen kívül hagynak, tovább beszélgetnek, mintha ott sem lennék.

– Á, a fenébe! Gyűlölöm az életem! Miért utál ennyire a világ? – Demi az asztalra ejti a fejét, párszor hozzákoppantja. – Várj! Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a neve… Tim! – Oldalra döntött fejjel vizslat engem. Amikor Nessa ugyanezt teszi, kissé elhúzódom tőlük.

– Nem úgy néz ki, mint egy Tim… mit szólsz a Landonhoz?

– Parker?

– Levi?

Oda-vissza dobálóznak egymás közt a nevekkel, és utasítják el egymás ötleteit.

– Utálom, hogy félbe kell szakítanom titeket, de Nolan tudja, ki vagyok. Rengetegszer láttam már itt. Valódi beszélgetést folytattunk egymással. Még névre szólóan is köszönt nekem ma este… aztán rám bámult. Először akkor találkoztam Nolannel, amikor vele beszéltél, Demi. Pontosan mit is mondtál rólam, mielőtt felbukkant?

– Arról beszélgettünk, hogy milyen dögös vagy, de ez most nem érdekes, Titan! Fókuszálj a lényeges dolgokra! Le kell győznünk Nolant vagy életünk végéig hallgathatjuk ezt!

– Jóvátételként, hogy nem kövéreztelek le, szerzek egy fickót, hogy adja meg neked a számát. Ettől megbocsátasz nekem?

Nessa és Demi néma beszélgetést folytat, mielőtt Demi határozottan bólint.

– Rendben. Elfelejtjük a kövér-incidenst, ha szerzel egy telefonszámot.

– Oké. Pár percen belül visszajövök.

Kicsusszanok a bokszból és a mosdó felé indulok. Érzem magamon Nolan és Teddy tekintetét. Az állammal intek feléjük, amikor elhaladok mellettük, mintha valami ismerőst látnék. Megveregetem a vállát az egyik fickónak. Egy férfiakkal körülvett asztalnál ül, mind körülbelül velem egykorú.

– Hé, haver. Tettesd, hogy ismersz, és épp dumálunk.

– Miért? – néz rám egy másik fickó.

– A haveromnak egy kis versengése van a barátnőjével. Ő az ott, az ezüst hajjal, kék és lila csíkokkal. Ha megszerzi egy fickó számát, mielőtt a srác a pultnál megszerzi egy lányét, akkor hathónapnyi vacsorát nyer.

– Szóval azt akarod, hogy megadjam neki a számom? – A fickó, akihez odaléptem, rám néz.

– Igen. Ilyen egyszerűen. Még húsz dolcsit is adok neked, hogy megtedd, amint besétálok a mosdóba.

– Mit isznak? Előbb még italt is viszek nekik. Ő dögös. Nem bánnám, ha megkapnám a számát. – Demire és Nessára mosolyog.

– Mojitót isznak. Ám a rózsaszín hajú lány az enyém. Ha hozzáérsz, eltöröm a karod.

Kiveszek egy húszast a tárcámból és a tenyerébe csúsztatom. A vállam felett ránézek, ahogy belépek a mosdóba. Már elindult a pulthoz.


 

Tizenegyedik fejezet

Nessa

Fordította: Suzy

– Hali, hölgyek! Hogy érzitek magatokat ma este? – Egy cuki srác áll az asztalunk végénél egy sörrel a kezében.

– Jól vagyunk. Te hogy vagy? – Demi megrebegteti felé a szempilláit.

– Sokkal jobban lennék, ha a barátaim helyett veletek lógnék. – Ördögi vigyort villant.

– Hát akkor csatlakozz hozzánk. – Demi, a mellette lévő hely felé int, ahogy beljebb csúszik a bokszban.

– Tyler vagyok – mondja, majd lehuppan a fapadra.

– Demi vagyok és ő itt Nessa. – Demi a karján támasztja az állát, a teste a sráccal szemben van. Aranyosan néznek ki együtt.

– Két mojito. – Teddy a szemét forgatva teszi le elénk az italainkat.

– Hűha, cuki és édes. Ez halálos kombináció.

– Ó, ölj meg most – motyogja Teddy a bajsza alatt eltrappolva az asztalunktól.

Körbenézve látom, hogy Nolan még erősebben bámul. Meg akarom csapni a fejét és rákiabálni. Tudom, hogy kedveli Demit. Ezért olyan feldúlt mindig, ahányszor Demi egy másik sráccal beszélget. Ezért szingli. Ezért lóg velünk mindig, minden egyes este, amikor könnyedén együtt lehetne akármelyik másik barátjával. De Nolan semmit sem fog bevallani. Csak ott fog állni és hagyja, hogy srácok flörtöljenek Demivel, mert ahhoz túlságosan makacs idióta, hogy bármi mást csináljon.

– Miről maradtam le? – Titan visszatér az asztalhoz, felém mutat, hogy húzódjak arrébb.

Abban a pillanatban, hogy a feneke leér a fára, a karját kinyújtja a boksz háttámláján, épp csak megérintve engem.

– Épp megkérdeztem Demit, hogy elmehetnénk-e valahová valamikor. – Tyler Demire vigyorog.

Bár Demi flörtöl, tudom, hogy semmit sem akar ettől a sráctól. Csak meg akarja nyerni a fogadást. Biztos vagyok benne, hogy a szalvéta, amire felírja a számát, a szemetesben fog kikötni, mielőtt elhagyjuk Kennedy Sörözőjét.

– Rendben! Egyértelműen nyertél! – Nolan trappol oda az asztalunkhoz. A kezei ökölbe vannak szorulva az oldalainál, az orrlyukai kitágulnak minden lélegzetvételnél. Nem hiszem, hogy életem során láttam volna ennyire mérgesnek.

– Nolie? Mi a gond? – kérdezi Demi, émelygően édes hangon. Összeráncolom a szemöldököm, ahogy a tekintetem megoszlik kettejük között. Végre megadja magát és beismeri, hogy érez Demi iránt?

– Demi, beszélhetnénk négyszemközt? – A hangja mély, szinte vészjóslóan hangzik.

Demi kinyitja és becsukja a száját, a tekintete Nolan és köztem cikázik. Ideges, nem mintha Nolan bántaná őt, mert nem tenné. Hanem, mert Nolan nem szokott így viselkedni. Finoman bólintok, bátorítva, hogy menjen vele.

– Haver, épp beszélgetünk. Demi az imént egyezett bele, hogy randira jön velem.

– Tyler, mozgás! – Demi keményen meglöki.

Amikor nem mozdul, Demi a falnak veti a hátát és a lábát a srác combjára teszi, majd minden erejét bevetve addig tolja, míg egyenesen le nem csúszik a padról a padlóra. Demi olyan gyors, hogy a srác még össze sem tudja szedni magát. A padlón lévő helyéről pislog fel Demire, teljesen értetlenül.

Demi követi Nolant a bár kijáratához. Megfogja Nolan karját épp mielőtt eltűnnek, és az ajtó becsapódik mögöttük.

– Hát, ez érdekes volt – motyogja Titan az orra alatt.

– Egy nap még megölik egymást. – Megrázom a fejem, belekortyolok az italomba.

Tyler összeszedi magát a padlóról és gyorsan visszamegy az asztalhoz, ahol a haverjai halálra röhögik magukat a barátjuk kárára.

Mindketten csendben vagyunk egy darabig. A figyelmem a bejáratra rebben, ahányszor csak kinyílik az ajtó. Egyre csak várom, hogy Demi és Nolan felbukkanjon, de minden eltelt perccel arra gondolok, hogy talán elmentek.

– Ez kellemetlen – rándul meg Titan arca.

– Ők mindig kínossá teszik a dolgokat – sóhajtok.

– Mióta vagytok ti hárman barátok?

– Hát, Nolan az unokatesóm. Néhány nap különbséggel születtünk, szóval az örökkévalóság óta a legjobb barátok vagyunk. Demivel az óvodában találkoztunk és soha nem néztünk vissza.

– Szóval akkor nem kell aggódnom amiatt, hogy Nolan rejtett érzéseket táplál irántad?

– Remélem, nem. Az durva lenne.

– Ezt jó tudni – bólint, megbillenti a sörösüvegét.

– Miért az?

– Amikor randira hívlak, biztos akarok lenni benne, hogy én vagyok az egyetlen, akire gondolsz – mondja ezt olyan nyugodtan, mintha csak a kocsma TV-jén futó sportmeccs egyikéről beszélne.

– Tessék? – zihálok, köhögök, amikor a mojito cigányútra megy.

– El foglak hívni randira és, amikor megteszem, remélem, igent mondasz majd. – Felém fordul, világoszöld szemei az enyémet kutatják.

– Nincs valami szabály arra, hogy nem randizhatsz egy ügyféllel?

– Biztos, hogy van… de biztos vagyok benne, hogy inkább a cégtulajdonosokra és a nekik fizető emberekre vonatkozik. Nem az enyém a Kasey Construction és te nem fizetsz nekik. Nem látom, hogyan tudnák megakadályozni, hogy elhívjak egy gyönyörű nőt, akivel egy bárban találkoztam.

– Nessa! Mit csinálsz a báromban? – Blake mosolyogva megáll az asztalomnál.

– Hát, Demivel és Nolannel lógtam, de…

– Még mindig odakint veszekednek. – Csak legyint, ledobja magát a padra velem szembe. – Ti honnan ismeritek egymást? – felém és Titan felé int.

– Komolyan? Tudod, hogy a butikban dolgozom. – Titan a szemét forgatja Blake-re.

– Igen… de ez nem jelenti azt, hogy olyan jól ismered Nessát, hogy vele lógjál – fordítja felém a figyelmét. – Nem kellene olyanokkal együtt lógnod, mint ő. Ő zűrös.

– Ó, mintha te nem lennél az? – vigyorgok.

Ismerem Blake-et egy ideje. Azóta jár a butikba, hogy az megnyílt. Mindennél jobban szereti kényeztetni a feleségét. Ő az oka annak, hogy Demi itt dolgozik. Amikor a felesége bárjának megnyitója volt, bátorította Demit, hogy jelentkezzen és gondoskodott róla, hogy felvegyék.

Kennedy és Blake értékeli azokat, akik keményen dolgoznak és családtagként bánnak velük. Demi nagyon szeret itt dolgozni és azt mondja, hogy Kennedy a legeslegjobb főnök. Ő egy kis szemét. Én is a főnöke vagyok. Amikor felhívtam erre a figyelmét, csak vigyorgott és azt mondta, hogy tisztában van vele.

– Már csak egy kicsit vagyok zűrös. Apropó, be kell ugranom az üzletbe és szereznem kell valami ajándékot Kennedynek. Jövő héten lesz a születésnapja.

– Félreteszek majd néhány cuccot, ami szerintem tetszene neki. Most kaptunk néhány dolgot, amit tudom, hogy imádna.

– Te vagy a legjobb! Gondoskodom arról, hogy a számlád rendezve legyen – kacsint, kétszer megkopogtatja az asztalt, mielőtt feláll. – Megengedem, hogy seggbe rúgd, ha nem lesz veled tökéletes úriember.

– Mi lenne, ha csak elmondanám neked és te seggbe rúgnád? Úgy érzem, jobb munkát végeznél.

– Tetszik az ötlet. Olyan okos nő vagy. Jobb, ha vigyázol magadra, Titan.

– Máris remeg a lábam – mondja Titan.

– Micsoda kis szarházi. A te számládat duplázzuk, hogy kifizessük a Nessáét és Demiét.

Blake eltűnik a tömegben. Addig nem is veszem észre újra, míg meg nem jelenik a pult mögött, a karjaiba húzza a feleségét. Hátradönti és a szenvedélyes csókot nyom az ajkaira. A bár megtelik füttyögéssel és éljenzéssel.

Jobban szereti a feleségét, mint bármelyik férfi, akivel valaha találkoztam. Blake az a típusú férfi, akit keresek. Olyan valakit akarok, aki úgy néz rám, ahogy ő néz Kennedyre.

– Abbahagyhatod az ájuldozást tőle. – Titan a szemeit forgatja. – Nem hiszem, hogy találkoztam olyan nővel, aki nem vonzódott Blake Eversonhoz. – A söre címkéjét piszkálja.

– Féltékeny vagy? – vonom fel a szemöldököm.

– Jobban, mint ahogy beismerném. – Egy kis mosoly van a szája sarkában.

– Legalább őszinte vagy – kuncogok. – Nem tagadom, hogy Blake vonzó, mindketten tudjuk, hogy hazudnék, ha nem ezt mondanám. De én nem akarom őt. Én csak egy olyan férfit akarok, aki annyira szeret engem, amennyire Blake szereti Kennedyt. És ilyet nem könnyű találni.

– Teljesen a megszállottja. Esküszöm, hogy még csak meg sem lát más nőket.

– Minden férfinak így kellene néznie arra a nőre, akit szeret.



Felemelem a kezeimet, hogy eltakarjam a számat, amikor kiszökik egy ásítás. Kimerült vagyok, és alig várom, hogy ágyba kerüljek. Miután Titan elment, vagy harminc percig kellett hallgatnom, ahogy Demi Nolanről rinyál.

Amint elkezdődött a műszakja a pult mögött, Nolan megragadta az alkalmat, hogy Demiről panaszkodjon. Csak azt hallgattam, hogy Demi hogyan csalt, hogy megnyerje a fogadást. Azt nem tudja, hogyan, de teljesen biztos abban, hogy csalt.

Ha valaha is rájön, hogy Titan segített neki, hogy megszerezze a srác számát, örökké azt fogjuk hallgatni. Rávenné Demit, hogy évekig eddzen vele, nem hónapokig, Nincs rosszabb egy dühös Nolannél.

Kikapom a postát a postaládából, félúton vagyok a folyosón, amikor rájövök, hogy nem ellenőriztem a parafatáblát. Lábujjhegyen letipegek és kikukucskálok a sarkon. A gyomrom bukfencet vet, amikor egy papírt találok a táblára tűzve.

Nem vagyok hajlandó beismerni, mennyire várom ezeket a jegyzeteket. Mennyire élvezem a nevetséges ugratásainkat. Sosem éreztem magam annyira élettel telinek, mint mikor ezeket a jegyzeteket írom a 4C-nek. Annyira felszabadító, hogy azt firkálok, amit akarok és tudom, hogy sosem fogja megtudni, ki vagyok.

Miután ellenőriztem, hogy tiszta a terep, megragadom a jegyzetet és felrohanok a lakásomba, mielőtt bárki is megláthatna. Szakítok időt a zuhanyzásra és lefekvéshez készülődöm. Már alig bírom nyitva tartani a szemeimet.

Habár fáradt vagyok, az álom elkerül. Az agyam szüntelenül a konyhaasztalomon lévő jegyzeten jár. Kíváncsi vagyok, milyen visszavágásokat dobott nekem.

Végül ledobom a takarót és kimasírozok a nappaliba. Amint a papír a kezemben van, visszamászom az ágyba és kényelembe helyezem magam.

Kedves Baszódj Meg!

Nehéz elhinnem, hogy az utolsó barátod pornósztár volt. Ha az lett volna, akkor nagyon aggódna a nyögésed hiánya miatt. Problémát jelentett volna a vanília személyiséged. Azt hiszem, ez megmagyarázza, miért nem vagytok már együtt. Nem tudtad kielégíteni őt. Talán adhatnék nekedtippeket, hogy hogyan lehet egy férfit boldoggá tenni. Személyes leckét is tarthatunk, ha szeretnéd. Még csak díjat se számítanék fel. Pusztán nagylelkűségből tenném. Semmi személyes hasznom nem származna belőle.

Még azt is engedném, hogy rajtam gyakorolj és rámutatnék, hogy miben kellene fejlődnöd. De ez beletelne néhány hétbe. Tudom, milyen sok segítségre van szükséged és bár jó vagyok, de nem vagyok csodatévő.

Nagyon elfoglalt ember vagyok, de szakítanék időt arra, hogy neked segítsek. Nagy szívem van, és mindig szívesen segítek önkéntesként a rászorulóknak. Tudasd velem, mikor szeretnéd elkezdeni a leckéket és majd meglátom, hogy szabaddá tudok-e tenni némi időt számodra anaptáramban.

Biztosíthatlak, hogy minden nő, aki belép a lakásomba, nemcsak hajlandó, de lelkes is. És igen, mind elmúlt tizennyolc. Van egy kidobóm, aki ellenőrzi a személyijüket és jó a hamisítványok észrevételében – ez komoly gondot jelent számomra. Volt néhány lány, aki megpróbálkozott hamis személyit adni, mert hallottak a varázslatos éjszakákról, amiket adhatok nekik.

Tudasd, amikor el akarod kezdeni a leckéket.

Üdvözlettel,

Mr. Bűbájos

Mosoly terül szét az arcomon, egyre szélesebb és szélesebb lesz, ahogy tovább olvasom. Mire az aláírása mellé biggyesztett szívhez érek, már elragadtatva vigyorgok. Ez a srác csodálatos és én nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak, bármennyire is kellene. A rabja vagyok és szinte semmit sem tudok róla.

Bárcsak lenne valami indokom, hogy bekopogjak az ajtaján, de mit mondanék? Valami okot kell találnom rá. Nem mehetek át egy másik emeletre, hogy kérjek egy csésze cukrot. Ha a folyosó másik oldalán lakna, akkor lenne értelme, de így nem.

Nem kopogtathatok be, amikor hangoskodik, mert akkor picsáskodnék, meg azért sem, mert összeadná a kettőt meg kettőt és rájönne, hogy én írogatom neki a leveleket.

Én csak azt akarom tudni, hogy hogy néz ki az a srác, aki felemészti az éjszakáimat. Ez olyan rossz?


 

Tizenkettedik fejezet

Titan

Fordította: Maya

Nem tudom kiverni a fejemből Nessát. Minden alkalommal, amikor be kell mennem a butikba, őt keresem. Annyira elfajult a dolog, hogy már kifogásokat találok ki, hogy bemehessek. Nincs szükségem ilyesmi hozzáférésre a bolthoz, legalábbis nem most.

– Titan – nyögi Demi –, ma nem jön ki hátulról. Hányszor kell még ezt elmondanom? – bámul rám, unalom tölti ki a vonásait.

– Én nem...

– Ó, meg se próbáld ezt a szarságot megetetni velem. De igen, és ezt te is tudod – összefonja a karjait a mellkasán, és rám szegezi a tekintetét.

– Rendben! Igazad van! Ez olyan rossz? – emelem a levegőbe a kezeimet, és hagyom, hogy visszaessenek az oldalamra.

– Igen.

– Micsoda? Miért? – nézek mogorván. Bárki is köt ki végül Demi mellett, állandóan résen kell lennie. Szegény ember.

– Mert! Nessa olyasvalakit érdemel, aki nem egy félős macska. Ha tetszik neked, el kell mondanod neki.

Az ajtó kinyílik és becsukódik mögöttem. Nem foglalkozom vele, amíg egy határozott kéz a vállamat meg nem fogja.

– Demi, örülök, hogy látlak. Remélem, Titan jól viselkedik.

Összeszorítom a szemem, és igyekszem mindent megtenni, hogy magamban tartsam a nyögésemet. Blake nagyszerű főnök, de egyben kemény dió is.

– Igen, jól. Kicsit nyámnyila, de rendben van – vonja meg a vállát.

– Jól hangzik – csatlakozik egy másik hang is a nyomorúságomhoz.

– Hé, Wes – forgatom a szemeimet.

– Titan – dörmögi mély hangján. Pontosan látom a másodpercet, amikor Demi elájul.

Minden lány ezt teszi, amikor találkozik Wesszel és Blake-kel.

– Nem hiszem, hogy volt már szerencsénk egymáshoz. – Demi elmosolyodik, és a szempilláit rebegteti. Kinyújtja a kezét, és megkerül engem. – Demi vagyok.

Megpördülök, hogy szembeforduljak mindhármukkal. Nem tehetek róla, de mulatságosnak találom Wes reakcióját. Ha az emberek azt hiszik, hogy Blake-nek csak Kennedyre van szeme, akkor még sosem találkoztak Wesszel. Az egész világa Addi és a családja körül forog. Semmi más nem számít neki.

– Házas – mondom összefonva a karjaimat a mellkasom előtt, és figyelem, ahogy Demi kicsit lelohad.

– Hát persze, hogy az –  sóhajt fel. – Mindig minden jó pasi foglalt.

– Még csak nem is ismered őt! Lehet, hogy totál seggfej. – Amint a szavak elhagyják a számat, azonnal megbánom őket. Blake kuncog, mint egy kisgyerek, miközben Wes morcosan néz rám.

– Én nem vagyok segg! Én, egy kibaszott élvezet vagyok!

– Az biztos, hogy szép segged van. – Demi nulla bocsánatkéréssel kukucskál a fenekére.

– Jobb, ha Addi imádni fogja ezt a szart, különben kinyírlak – morog Wes Blake-re, amitől ő csak még jobban nevet.

– Demi, ha végeztél a nyálcsorgatással, szólnál Nessának? Félretett nekem néhány darabot. – Blake ráteszi a kezét Wes vállára. – Ígérem, Addi imádni fogja. Kennedy arról beszélt, hogy elhozza ide. Ha megleped valamivel, még jobban fog szeretni téged.

– Ez még csak nem is lehetséges.

– Blake! Jó látni téged. Mindent betettem az irodámba. Nem akartam megkockáztatni, hogy más is rátegye a kezét. – Nessa széles mosollyal az arcán megáll előttünk.

– Ahh, most már értem. – Wes felkacag.

– Pontosan –  csatlakozik hozzá Blake.

– Ti ketten miről beszéltek? – túrok bele a hajamba.

– Ó, Blake mesélte, hogy nehezen tudsz távol maradni a butiktól. – Wes szarrágó vigyorral az ajkán megrázza a fejét.

– Szükséged volt rám? Szinte egész nap hátul dekkoltam. Próbálom kitalálni, hogyan akarom elrendezni az új kollekciót. – Nessa a nyakában lévő nyaklánccal játszik.

– Építőipari elegancia? – felhúzom az egyik szemöldököm.

– Nem, még nem –  kuncog. – Furcsa módon még nem találtam olyan tervezőt, aki meg tudná adni az általam keresett építőipari stílust.

– Új kollekció? Ez azt jelenti, hogy még senki nem látta őket? – Blake figyelmen kívül hagyva a Nessával folytatott mellékes beszélgetésemet felélénkül a gondolatra.

– Így van. – Nessa mosolya kiszélesedik. Annyira gyönyörű. Bármit megadnék, hogy az enyém legyen.

– Nos, akkor menjünk! Van egy olyan érzésem, hogy mindet meg fogom venni! – Blake összecsapja a kezeit, és összedörzsöli őket. – Gyerünk, Wesley! Addi ma este teljesen rád fog szállni!

– Kibaszottul ne merészelj Wesley-nek hívni! – morog Wes. Blake hátba csapja, és a bolt hátsó részébe vezeti.

Azt hiszem, Blake tényleg elég gyakran jár ide, hogy kiismeri magát. Kennedy szerencsés nő.

– Szükséged van rám valamiben, Titan? – Nessa a szempilláin keresztül felnéz rám. A füle mögé tűr egy hajtincset, és imádnivalóan néz ki.

– Ööö, nem, minden rendben van. Később is elcsíphetlek. Nem akarlak feltartani abban, hogy segíts a főnökeimnek.

– Ó, oké... megkereslek, mielőtt elindulok.

– Jól hangzik – dörzsölöm meg a tarkómat. Soha nem éreztem magam kényelmetlenül egy nő közelében, Nessával mégis ezt érzem.

Le akarom nyűgözni őt. Meg akarom győzni arról, hogy megéri velem kockáztatni. A múltban csak önmagam voltam. Nem aggódtam amiatt, hogy mit gondolnak rólam a nők. Soha nem volt gondom azzal, hogy valakit rávegyek, hogy randizzon vagy, hogy ágyba bújjon velem.

De Nessa más. Nem hiszem, hogy ő az a fajta nő, aki beleegyezik egy olyan randiba, amire nem akar elmenni. Úgy néz ki, mint akinek egy befektetővel vagy bankárral kellene randiznia, nem egy építőmunkással.

– Szép napot, Titan – villant felém még egy mosolyt, mielőtt megpördül a sarkán, hogy csatlakozzon Blake-hez és Weshez.


 

2 megjegyzés: